Összességében azt kell hogy mondjam, nem bántam meg, hogy kimentem erasmusra. Lyon gyönyörű, a franciák nagyon rendesek, és sokat lehet tanulni. Persze, voltak kisebb bonyodalmak, főleg az adminisztrációt és a szállást illetően, de én jól éreztem magamat.
Négy hónap... ha nem hiányoznának az otthon maradottak, szívesen maradnék, de sokan várnak már odahaza. Jó lesz már viszontlátni őket. :)
2014. december 21., vasárnap
2014. december 20., szombat
Utolsó hét a klinikán: intenzív
Párhuzamosan az ügyintézéssel, csak hogy jó legyen. Igazából az előző két bejegyzés is azért sikerült olyan siralmasan rövidre, mert az intenzív minden energiámat leszívta. Kezeltem akut pancreatitises kutyust, lobectomiásat, sok-sok pisis és agresszív macskát...
A stressz részét mégis kevésbé jelentette ez, inkább a többi. Kezdjük a legelején:
Vasárnap: Hát, az intenzíven nincs mindig idő rendesen enni, főzök magamnak előre egy nagy adag kaját. Erre elromlik a sütőlap. Úgyhogy aznap a nyersen maradt szalonnát ettem a félig főtt rizzsel.
Hétfő: Mondtam a dokinak, hogy a TO-s néni azt mondta, hogy hétvégén nem kell benn lennem, és ezt szeretném kihasználni, mert... folytattam volna, hogy ez az utolsó hetem, és hétfő hajnalban indulok, de félbeszakított, hogy mit képzelek, az erasmusosoknak is maradniuk kell a hétvégére. Ír is Szipirtyó néninek azonnal. Hát oké...
Viszont a nap lefárasztott annyira (főleg ebédszünet nélkül), hogy hazaérve úgy éreztem, soha jobbat nem ettem annál a maradék hideg, félig főtt rizsnél, ami a hűtőmben pihent (legalább az még működik, ha-ha).
És igencsak kellemes meglepetésként beállított az egyik csak múlt hétről, hogy hozott nekem diótortát, mert előző héten az ügyintézős rohangászások miatt lemaradtam róla. Iszonyat cuki volt. És életmentő. :)
Kedd: Reggel mentem időpontra Szipirtyó nénihez, aki kis híján leüvöltötte a fejem, hogy hogy képzelem, hogy nem akarok hétvégén az intenzíven ügyelni, igenis kötelező, ő nem mondta, hogy nem (bocsánat, Szipirtyó néni, pont azért intéztem hétfő reggelre a hazautat, hogy legyen még egy szabad hétvégém. Ha tudom, hogy nincs, egy nappal később megyek haza, ahogy az eredeti tervekben szerepelt). Ja, és nem írja alá a papírokat, mert még nem fejeztem be a gyakokat, csak akkor írja alá, ha befejeztem. Ezt amúgy se írja alá, mert elméleti képzésről szól (ööööö a gyakot így vasárnap fejezem be, amikor őméltósága már rég szünetelni fog... és más papírt nem adtak, én ezt töltöttem ki ahogy tudtam...).
Mindegy, visszamegyek péntek délután.
Legalább aznap csak egy órát túlóráztam, így el tudtam ugrani a helyi kisboltba kaját venni. És visszaszolgáltattam a bérelt cuccaim (tányérok, szárogató, főzni való kaja, stb.).
Szerda: Az intenzív utáni program mára a próbabepakolás volt. Elráncigáltam a bőröndömet a kórházig, és lemértem az ottani nagyon menő (kutyáknak szánt) mérlegen. 19 kg lett, úgyhogy még belefért pár kiló sajt. :P
Csütörtök: Határozottan kezdek bunkó lenni. Szóval fél háromkor a többieket otthagyva elkérezkedtem a főorvostól, hogy ugye negyedévesként csak délig kötelező maradni, úgyhogy hadd menjek. És mentem is, be a városba, az utolsó bevásárlást megejteni. Most már határozottan hulla voltam, mire hazaértem.
Péntek: Végre sikerült aláiratnom az idióta papírokat. Szokásos egyóra csúszással estem haza hulla fáradtan, hogy a sötétben nekikezdjek a nagytakarításnak. Este fél tíz körül fejeztem be, mindent csillogó-villogóra sikáltam, bár azt hittem, sose érek a végére, és mikor az utolsó cucc is a helyére került, már mindenem fájt. De már csak vasárnap kell egy "második takarítást" tartani, azokon a helyeken, amiket azóta használtam (budi, zuhanyzó, íróasztal, felmosás), hogy tuti minden rendben legyen. Szeretném visszakapni a kauciót.
Szombat: Az egyik kórházban ügyelő srác főzött nekünk tésztát. *.* Kicsit ízetlen volt és összeragadt, de képzeljétek, főtt kaja! *.*
Illetve ismét elkérezkedtem korábban, pontosabban a "munkaidő lejártakor", hogy a maradék bérelt cuccaimat is visszaszolgáltassam (ágynemű, takarítóeszközök egy része). És bementem Lyonba elköszönni a várostól.
Vasárnap: Túl sokat sajna nem sikerült aludni, kicsit fáztam. De ilyenkor a világ legjobb találmánya a hajszárító, úgyhogy reggel szépen felmelegítettem magam. :P Aztán irány az intenzív, ami vasárnap lévén tele volt, volt többek közt egy durván elütött kutya (rekeszsérv, szétdurrant vese), amit folyamatosan felügyelni kellett (mikor eljöttem, épp jobban lett), meg egy szétharapott yorki. Utálom a yorkikat, a legtöbb buta és folyamatosan visít. Ez akkor pláne, ha a teremben több kutya is van, akik frászt kapnak a visítástól, és ujedtükben letépik magukról a pulzoxit-EKG-t-mindent. Szóval ez a yorki amellett, hogy visított, egy idő után úgy nézett ki, mint egy lufi. Ugyanis úgy harapták meg, hogy légmelle lett, a kutya mindenhol eresztett, a szövetei folyamatosan töltődtek fel levegővel, műtét előtt már a tappancsa is ropogott a levegőtől. Mint a rajzfilmekben, mikor felfújják a kutyát.
Mindenesetre pofátlan módon elkérezkedtem kettőkor, háromkor be is fejeztem a munkát. Most összepakoltam, rendet raktam, és várom a holnapot, hogy indulhassak haza. :)
És mit szeretnék, ha hazaérek (családon, barátokon és a lovagomon kívül)?
- Meleg szobát
- Vetett ágyat
- Főtt (vagy sült), meleg kaját! :P
A stressz részét mégis kevésbé jelentette ez, inkább a többi. Kezdjük a legelején:
Vasárnap: Hát, az intenzíven nincs mindig idő rendesen enni, főzök magamnak előre egy nagy adag kaját. Erre elromlik a sütőlap. Úgyhogy aznap a nyersen maradt szalonnát ettem a félig főtt rizzsel.
Hétfő: Mondtam a dokinak, hogy a TO-s néni azt mondta, hogy hétvégén nem kell benn lennem, és ezt szeretném kihasználni, mert... folytattam volna, hogy ez az utolsó hetem, és hétfő hajnalban indulok, de félbeszakított, hogy mit képzelek, az erasmusosoknak is maradniuk kell a hétvégére. Ír is Szipirtyó néninek azonnal. Hát oké...
Viszont a nap lefárasztott annyira (főleg ebédszünet nélkül), hogy hazaérve úgy éreztem, soha jobbat nem ettem annál a maradék hideg, félig főtt rizsnél, ami a hűtőmben pihent (legalább az még működik, ha-ha).
És igencsak kellemes meglepetésként beállított az egyik csak múlt hétről, hogy hozott nekem diótortát, mert előző héten az ügyintézős rohangászások miatt lemaradtam róla. Iszonyat cuki volt. És életmentő. :)
Kedd: Reggel mentem időpontra Szipirtyó nénihez, aki kis híján leüvöltötte a fejem, hogy hogy képzelem, hogy nem akarok hétvégén az intenzíven ügyelni, igenis kötelező, ő nem mondta, hogy nem (bocsánat, Szipirtyó néni, pont azért intéztem hétfő reggelre a hazautat, hogy legyen még egy szabad hétvégém. Ha tudom, hogy nincs, egy nappal később megyek haza, ahogy az eredeti tervekben szerepelt). Ja, és nem írja alá a papírokat, mert még nem fejeztem be a gyakokat, csak akkor írja alá, ha befejeztem. Ezt amúgy se írja alá, mert elméleti képzésről szól (ööööö a gyakot így vasárnap fejezem be, amikor őméltósága már rég szünetelni fog... és más papírt nem adtak, én ezt töltöttem ki ahogy tudtam...).
Mindegy, visszamegyek péntek délután.
Legalább aznap csak egy órát túlóráztam, így el tudtam ugrani a helyi kisboltba kaját venni. És visszaszolgáltattam a bérelt cuccaim (tányérok, szárogató, főzni való kaja, stb.).
Szerda: Az intenzív utáni program mára a próbabepakolás volt. Elráncigáltam a bőröndömet a kórházig, és lemértem az ottani nagyon menő (kutyáknak szánt) mérlegen. 19 kg lett, úgyhogy még belefért pár kiló sajt. :P
Csütörtök: Határozottan kezdek bunkó lenni. Szóval fél háromkor a többieket otthagyva elkérezkedtem a főorvostól, hogy ugye negyedévesként csak délig kötelező maradni, úgyhogy hadd menjek. És mentem is, be a városba, az utolsó bevásárlást megejteni. Most már határozottan hulla voltam, mire hazaértem.
Péntek: Végre sikerült aláiratnom az idióta papírokat. Szokásos egyóra csúszással estem haza hulla fáradtan, hogy a sötétben nekikezdjek a nagytakarításnak. Este fél tíz körül fejeztem be, mindent csillogó-villogóra sikáltam, bár azt hittem, sose érek a végére, és mikor az utolsó cucc is a helyére került, már mindenem fájt. De már csak vasárnap kell egy "második takarítást" tartani, azokon a helyeken, amiket azóta használtam (budi, zuhanyzó, íróasztal, felmosás), hogy tuti minden rendben legyen. Szeretném visszakapni a kauciót.
Szombat: Az egyik kórházban ügyelő srác főzött nekünk tésztát. *.* Kicsit ízetlen volt és összeragadt, de képzeljétek, főtt kaja! *.*
Illetve ismét elkérezkedtem korábban, pontosabban a "munkaidő lejártakor", hogy a maradék bérelt cuccaimat is visszaszolgáltassam (ágynemű, takarítóeszközök egy része). És bementem Lyonba elköszönni a várostól.
Vasárnap: Túl sokat sajna nem sikerült aludni, kicsit fáztam. De ilyenkor a világ legjobb találmánya a hajszárító, úgyhogy reggel szépen felmelegítettem magam. :P Aztán irány az intenzív, ami vasárnap lévén tele volt, volt többek közt egy durván elütött kutya (rekeszsérv, szétdurrant vese), amit folyamatosan felügyelni kellett (mikor eljöttem, épp jobban lett), meg egy szétharapott yorki. Utálom a yorkikat, a legtöbb buta és folyamatosan visít. Ez akkor pláne, ha a teremben több kutya is van, akik frászt kapnak a visítástól, és ujedtükben letépik magukról a pulzoxit-EKG-t-mindent. Szóval ez a yorki amellett, hogy visított, egy idő után úgy nézett ki, mint egy lufi. Ugyanis úgy harapták meg, hogy légmelle lett, a kutya mindenhol eresztett, a szövetei folyamatosan töltődtek fel levegővel, műtét előtt már a tappancsa is ropogott a levegőtől. Mint a rajzfilmekben, mikor felfújják a kutyát.
Mindenesetre pofátlan módon elkérezkedtem kettőkor, háromkor be is fejeztem a munkát. Most összepakoltam, rendet raktam, és várom a holnapot, hogy indulhassak haza. :)
És mit szeretnék, ha hazaérek (családon, barátokon és a lovagomon kívül)?
- Meleg szobát
- Vetett ágyat
- Főtt (vagy sült), meleg kaját! :P
Pérouges
Lyontól nem félórányi vonatútra található Perouges, a középkori város. Egy domb tetejére épült, korrekt városfallal körülvéve, még a középkorban. Aztán úgymaradt. Mintha időutazott volna az ember, egyszerűen zseniális.
Hadd meséljenek ismét a képek. Külön említeném az erőd-templomot: 1440 táján épült, szóval gótikus kéne, hogy legyen, de mivel erődként is szolgált, inkább román-gótikus átmenetre hasonlít. És waow.
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Hadd meséljenek ismét a képek. Külön említeném az erőd-templomot: 1440 táján épült, szóval gótikus kéne, hogy legyen, de mivel erődként is szolgált, inkább román-gótikus átmenetre hasonlít. És waow.
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
13. hét a klinikán: képalkotó diagnosztika
Ismét.
Mivel kicsitfáziskésésben vagyok, és egy hetet már töltöttem itt, csak gyorsan összefoglalom.
Egy kivételesen jó csapatba kerültem, a csajok nagyon befogadóak voltak, hamar megatláltuk a közös hangot.
Szabadidőben végignéztem a maradék RTG-képeket a gyűjteményből, ami az előző alkalommal kimaradt.
És egész jó kiselőadást tartottam egy Perthes-kóros kutya RTG leletéről.
Emellett beindítottam a héten az ügyintézést, voltam a koli igazgatóságánál, illetve megszüntettem a francia bankszámlámat. És kétszer voltam Szipirtyó néninél (alias Umbridge alias TO-s néni), de egyszer se írta alá az erasmuszos papírjaimat, hogy menjen a manóba.
Mivel kicsitfáziskésésben vagyok, és egy hetet már töltöttem itt, csak gyorsan összefoglalom.
Egy kivételesen jó csapatba kerültem, a csajok nagyon befogadóak voltak, hamar megatláltuk a közös hangot.
Szabadidőben végignéztem a maradék RTG-képeket a gyűjteményből, ami az előző alkalommal kimaradt.
És egész jó kiselőadást tartottam egy Perthes-kóros kutya RTG leletéről.
Emellett beindítottam a héten az ügyintézést, voltam a koli igazgatóságánál, illetve megszüntettem a francia bankszámlámat. És kétszer voltam Szipirtyó néninél (alias Umbridge alias TO-s néni), de egyszer se írta alá az erasmuszos papírjaimat, hogy menjen a manóba.
2014. december 11., csütörtök
Hobbit: Az öt sereg csatája.
Figyelem! Spoilerveszély!
Az imént értem haza a moziból, gyorsan leírom az élményeket, amíg friss.
Időrendben:
Nagyon hirtelen kezdődik, és Smaug nagyon hirtelen meg is hal.
De - könyörgöm -mi ez? "Fiam, jó, hogy felmásztál egy fekete nyílvesszővel a torony tetjére, de épp eltört az íjam. Úgyhogy téged foglak használni helyette." Röhejes.
A kancellár segítője olyan jó mellékszereplő, hogy ha szembe jönne, gond nélkül tarkón ...nám egy péklapáttal. Mondjuk jól színesíti a filmet, de nem hiányzott volna, ha kimarad.
Tauriel... Tauriel, továbbra is mi a manót keresel Tóvárosban? És Legolas? Nyeh...
Bilbó zseniális. Klasszik hobbit. Szerintem nagyon jó alakítás.
Több olyan rész van, ami hát nem teljesen a könyv, de most szerencsére régen olvastam, úgyhogy nem fájt annyira. Meg Taurielnél jobban már úgyse tud. Ja, ebben a részben nincs mopsz, csak értelmes kutya, ami jó pont.
A Fehér Tanács kiűzi Sauront a Bakacsinerdőből... öhm... értem én, hogy Galadriel nolda, de ez nem azt jelenti, hogy tud hadukenezni. Picit röhejes. Jó, nagy hatalmú tünde, de ezt inkább egy maiától vártam volna. A harcolós része jó, de lehetett volna abból egy kicsit több, és a "Vááááááááá én vagyok a hatalmas Galadriel"-ből kevesebb. Persze, összepasszol a GYURA filmmel, de akkor is.
A többi harcolós jelenet viszont nekem picit sok volt, főleg az elhalálozók küzdelme: még mindig küzdenek, még mindig... gyerünk, úgyis vége lesz, minek eddig nyújtani még egy 113. váratlan fordulattal? Jó, persze, ne azonnal találja szemen egy eltévedt nyílvessző, de akkor is. És harcjelenetek helyenként röhejesek voltak.
Legolas és Tauriel kirándulós intermezzója... hát... nemtom. Jó, a karakterek bemutatása miatt nem ártott. De picit szőke volt a <nagy denevérek repkednek> Tauriel: "mire valók ezek?" Legolas: "harcra". Waaaow, you don't say... Ha más nem, tündeként csak hallott Tauriel Beren és Lúthien történetéről, nem?
Öhm... nem úgy van, hogy a trollok a napfény hatására kővé változnak?
Másik érdekes cucc a csatánál: a kőfúró óriásgiliszták. Gyorsabban ástak alagutat, mint a 4-es metró. :D
És milyen állatok használhatók hátasnak, avagy a harci mangalicától a bakkecskéig.
Azt kell hogy mondjam, a Kili-Tauriel szál befejezése tetszett.
Végén Legolas: "Apám, elmegyek". Thranduil: "Jó, keresd meg Arathorn fiát, a nevét nem mondom meg, de Vándornak is hívják, nagy személyiség és kitűnő harcos". Öhm... mennyi idős akkoriban Aragorn? 10? (Közben leelenőriztem, igen, pont 10.)
A befejezés jobban tetszett, mint a GYURÁban. Mármint benne van a "hogy tér haza a főhős" része, ami nekem a GYURÁból határozottan hiányzott.
Látványra nagyon jó volt, bár időnként furán hatott (Sauron-Galadriel párbaj, Thorin elsüllyed az aranyban).
Összességében: jó volt, egész jól sikerült kompenzálni azt, hogy milyen hosszúra nyújtották a filmet azzal, hogy a karaktereket jobban megismerhettük, és nem intézte el annyival, hogy "Thorin meghal", hanem rendesen részletezte (jó, lehetett volna kevésbé, de belefér, hollywood-i film).
Emellett franciául néztem, ami annyiban volt fura, hogy nem ezekhez a hangokhoz szoktam, a karakterek magázzák egymást, és a törpök enyhe spanyol akcentussal beszélnek.
Extra: IMAX 3D-ben láttam. Nem az, hogy a szereplők pórusait ki lehetett venni, hanem pontosan látszódott, hogy pl. Legolasra milyen mennyiségű sminket kentek, és hogy igen, kontaktlencséje van. Meg a szempillaspirál mikro-egyenetlenségei Taurielen.
Szóval nekem tetszett, szerintem jobb, mint a második rész.
Hirtelen ennyi.
Az imént értem haza a moziból, gyorsan leírom az élményeket, amíg friss.
Időrendben:
Nagyon hirtelen kezdődik, és Smaug nagyon hirtelen meg is hal.
De - könyörgöm -mi ez? "Fiam, jó, hogy felmásztál egy fekete nyílvesszővel a torony tetjére, de épp eltört az íjam. Úgyhogy téged foglak használni helyette." Röhejes.
A kancellár segítője olyan jó mellékszereplő, hogy ha szembe jönne, gond nélkül tarkón ...nám egy péklapáttal. Mondjuk jól színesíti a filmet, de nem hiányzott volna, ha kimarad.
Tauriel... Tauriel, továbbra is mi a manót keresel Tóvárosban? És Legolas? Nyeh...
Bilbó zseniális. Klasszik hobbit. Szerintem nagyon jó alakítás.
Több olyan rész van, ami hát nem teljesen a könyv, de most szerencsére régen olvastam, úgyhogy nem fájt annyira. Meg Taurielnél jobban már úgyse tud. Ja, ebben a részben nincs mopsz, csak értelmes kutya, ami jó pont.
A Fehér Tanács kiűzi Sauront a Bakacsinerdőből... öhm... értem én, hogy Galadriel nolda, de ez nem azt jelenti, hogy tud hadukenezni. Picit röhejes. Jó, nagy hatalmú tünde, de ezt inkább egy maiától vártam volna. A harcolós része jó, de lehetett volna abból egy kicsit több, és a "Vááááááááá én vagyok a hatalmas Galadriel"-ből kevesebb. Persze, összepasszol a GYURA filmmel, de akkor is.
A többi harcolós jelenet viszont nekem picit sok volt, főleg az elhalálozók küzdelme: még mindig küzdenek, még mindig... gyerünk, úgyis vége lesz, minek eddig nyújtani még egy 113. váratlan fordulattal? Jó, persze, ne azonnal találja szemen egy eltévedt nyílvessző, de akkor is. És harcjelenetek helyenként röhejesek voltak.
Legolas és Tauriel kirándulós intermezzója... hát... nemtom. Jó, a karakterek bemutatása miatt nem ártott. De picit szőke volt a <nagy denevérek repkednek> Tauriel: "mire valók ezek?" Legolas: "harcra". Waaaow, you don't say... Ha más nem, tündeként csak hallott Tauriel Beren és Lúthien történetéről, nem?
Öhm... nem úgy van, hogy a trollok a napfény hatására kővé változnak?
Másik érdekes cucc a csatánál: a kőfúró óriásgiliszták. Gyorsabban ástak alagutat, mint a 4-es metró. :D
És milyen állatok használhatók hátasnak, avagy a harci mangalicától a bakkecskéig.
Azt kell hogy mondjam, a Kili-Tauriel szál befejezése tetszett.
Végén Legolas: "Apám, elmegyek". Thranduil: "Jó, keresd meg Arathorn fiát, a nevét nem mondom meg, de Vándornak is hívják, nagy személyiség és kitűnő harcos". Öhm... mennyi idős akkoriban Aragorn? 10? (Közben leelenőriztem, igen, pont 10.)
A befejezés jobban tetszett, mint a GYURÁban. Mármint benne van a "hogy tér haza a főhős" része, ami nekem a GYURÁból határozottan hiányzott.
Látványra nagyon jó volt, bár időnként furán hatott (Sauron-Galadriel párbaj, Thorin elsüllyed az aranyban).
Összességében: jó volt, egész jól sikerült kompenzálni azt, hogy milyen hosszúra nyújtották a filmet azzal, hogy a karaktereket jobban megismerhettük, és nem intézte el annyival, hogy "Thorin meghal", hanem rendesen részletezte (jó, lehetett volna kevésbé, de belefér, hollywood-i film).
Emellett franciául néztem, ami annyiban volt fura, hogy nem ezekhez a hangokhoz szoktam, a karakterek magázzák egymást, és a törpök enyhe spanyol akcentussal beszélnek.
Extra: IMAX 3D-ben láttam. Nem az, hogy a szereplők pórusait ki lehetett venni, hanem pontosan látszódott, hogy pl. Legolasra milyen mennyiségű sminket kentek, és hogy igen, kontaktlencséje van. Meg a szempillaspirál mikro-egyenetlenségei Taurielen.
Szóval nekem tetszett, szerintem jobb, mint a második rész.
Hirtelen ennyi.
2014. december 10., szerda
Fête des Lumières (=A Fények Ünnepe)
Amikor Lyon Meseországgá változik...
A levegőt forralt bor, palacsinta és sült gesztenye illata árasztja el...
A parkban tündék sétálnak a világító növények között...
A Szent János katedrális életre kel, színárban úszik, darabokra törik és megremeg, hogy újra összeálljon...
A Szépművészeti festményei táncot járnak annak homlokzatán...
Az Operaház homlokzatát eszkimók tépik, töltik fel vízzel és lepik el hóval...
A város tele lesz szín-fény-és zenealagutakkal...
A téren a fák balett-táncosokká válnak. Szoknyájuk alatt Csipkerózsikára keringőznek az emberek...
A város tetején egy hatalmas doboz küld morze-jeleket az égre. A villódzást még a koliból is látni...
Az amfiteátrum levendulamezővé változik...
Persze emellett hatalmas a tömeg, kb. 4 millióan voltak idén az utcákon. Köztük én is. Rengeteg fotó készült (itt: https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw), de ez esetben vajmi keveset mondanak a tényleges élményekhez képest. Úgyhogy kerestem nektek néhány videót, hogy jobban tudjam szemléltetni:
Szent János katedrális: https://www.youtube.com/watch?v=i_6g5zREPPg
Operaház: https://www.youtube.com/watch?v=aa0gp1YR60o
Megelevenedik a Szépművészeti és a Városháza: https://www.youtube.com/watch?v=1wcSGrjuL_0
És amikor a csillagok a földre szállnak: https://www.youtube.com/watch?v=8Etk3vnJotY
A levegőt forralt bor, palacsinta és sült gesztenye illata árasztja el...
A parkban tündék sétálnak a világító növények között...
A Szent János katedrális életre kel, színárban úszik, darabokra törik és megremeg, hogy újra összeálljon...
A Szépművészeti festményei táncot járnak annak homlokzatán...
Az Operaház homlokzatát eszkimók tépik, töltik fel vízzel és lepik el hóval...
A város tele lesz szín-fény-és zenealagutakkal...
A téren a fák balett-táncosokká válnak. Szoknyájuk alatt Csipkerózsikára keringőznek az emberek...
A város tetején egy hatalmas doboz küld morze-jeleket az égre. A villódzást még a koliból is látni...
Az amfiteátrum levendulamezővé változik...
Persze emellett hatalmas a tömeg, kb. 4 millióan voltak idén az utcákon. Köztük én is. Rengeteg fotó készült (itt: https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw), de ez esetben vajmi keveset mondanak a tényleges élményekhez képest. Úgyhogy kerestem nektek néhány videót, hogy jobban tudjam szemléltetni:
Szent János katedrális: https://www.youtube.com/watch?v=i_6g5zREPPg
Operaház: https://www.youtube.com/watch?v=aa0gp1YR60o
Megelevenedik a Szépművészeti és a Városháza: https://www.youtube.com/watch?v=1wcSGrjuL_0
És amikor a csillagok a földre szállnak: https://www.youtube.com/watch?v=8Etk3vnJotY
12. hét a klinikán: szülészet
Most már egyedül herélek macskát! :D
Ez a hét azért volt érdekes, mert a főorvossal csak kétszer találkoztunk: egyszer hétfő reggel, amikor elmagyarázta a fontosabb dolgokat, és egyszer péntek este, amikor bemutattuk a kiselőadásokat.
Egy konzultációs nap volt, egyetlen beteggel. A hét többi napján műtétek. A macskákat kizárólag a hallgatók műtötték, kutyáknál néha besegítettek az internshipesek is.
Szóval jó volt, mert....
- Ismét egy jó csapatban voltam, olyanokkal, akiket már jól ismertem
- Ivartalanítottam macskát (egy ötödéves felügyelete alatt)
- Heréltem. Először felügyelet alatt, majd anélkül. Sőt, az egyik macsak egy elsőévesé volt, szóval az egyik lolót kiszedtem én, aztán én magyaráztam el neki, hogy hogyan kell csinálni. :) Első altatótól a műtőasztalról levételig kb. 30 perc, maga a műtét 15 perc. Kezdőként nem rossz.
- Végigkövethettem az egyes eseteket. Onnantól kezdve, hogy bejön a gazda, egészen a hazaadásig. Ebbe beletartozott a fizikális vizsgálat, az önálló konzultáció a gazdával (mire kell figyelni ivartalanítás után és egyéb jótanácsok), chipelés, altatás, műtét, ébresztés, kórtöri, gyógyszertár, számlázás...
- Sok macska volt. És volt köztük pár jófej is. Bár a legtöbb valamiért vadmacskává változott az ébresztés után. Jó, valahol megértem.
- Lehetett bábozni. Na jó, nem úgy... de amikor már két órája ébresztgeti az ember a macskát, akkor már mindenfélével próbálkozik, hogy Cica felébredjen.
- Beszereztem egy 10mp alatt mérő hőmérőt a saját biztonságom érdekében. És az menő. Meg kisebb az esélye, hogy megharap/karmol a macska.
- Kellett kiselőadást tartani hét végén: kettesével álltunk össze, szülészet konzultációs jelenetet kellett előadni. Mi egy emlődaganatosat kaptunk. Én játszottam az orvost. A főorvos azt mondta, hogy irigykedik rám, hogy ilyen jól beszélek egy idegen nyelven (ismét muhaha).
Ez a hét azért volt érdekes, mert a főorvossal csak kétszer találkoztunk: egyszer hétfő reggel, amikor elmagyarázta a fontosabb dolgokat, és egyszer péntek este, amikor bemutattuk a kiselőadásokat.
Egy konzultációs nap volt, egyetlen beteggel. A hét többi napján műtétek. A macskákat kizárólag a hallgatók műtötték, kutyáknál néha besegítettek az internshipesek is.
Szóval jó volt, mert....
- Ismét egy jó csapatban voltam, olyanokkal, akiket már jól ismertem
- Ivartalanítottam macskát (egy ötödéves felügyelete alatt)
- Heréltem. Először felügyelet alatt, majd anélkül. Sőt, az egyik macsak egy elsőévesé volt, szóval az egyik lolót kiszedtem én, aztán én magyaráztam el neki, hogy hogyan kell csinálni. :) Első altatótól a műtőasztalról levételig kb. 30 perc, maga a műtét 15 perc. Kezdőként nem rossz.
- Végigkövethettem az egyes eseteket. Onnantól kezdve, hogy bejön a gazda, egészen a hazaadásig. Ebbe beletartozott a fizikális vizsgálat, az önálló konzultáció a gazdával (mire kell figyelni ivartalanítás után és egyéb jótanácsok), chipelés, altatás, műtét, ébresztés, kórtöri, gyógyszertár, számlázás...
- Sok macska volt. És volt köztük pár jófej is. Bár a legtöbb valamiért vadmacskává változott az ébresztés után. Jó, valahol megértem.
- Lehetett bábozni. Na jó, nem úgy... de amikor már két órája ébresztgeti az ember a macskát, akkor már mindenfélével próbálkozik, hogy Cica felébredjen.
- Beszereztem egy 10mp alatt mérő hőmérőt a saját biztonságom érdekében. És az menő. Meg kisebb az esélye, hogy megharap/karmol a macska.
- Kellett kiselőadást tartani hét végén: kettesével álltunk össze, szülészet konzultációs jelenetet kellett előadni. Mi egy emlődaganatosat kaptunk. Én játszottam az orvost. A főorvos azt mondta, hogy irigykedik rám, hogy ilyen jól beszélek egy idegen nyelven (ismét muhaha).
2014. november 30., vasárnap
11. hét a klinikán: sebészet kórház
Csak hogy ne
legyen egyszerű, maradtam még egy hetet a kórházban. Itt nem igazán van reggeli
vizit, a főorvos néha feltűnik, de az állatokat igazából mi kezeljük, és csak
akkor keresünk orvost, ha valami nem stimmel, és nem tudjuk magunk megoldani. A
gazdikkal továbbra is mi beszéltünk, a héten kifogtam egy aggódósabb
tulajdonost, aki (miután aznap harmadszorra hívott fel) azt követelte, hogy egy
kezelőorvossal beszéljen. Hát, tőlem. Adtam is a telefont a dokinak, aki épp
ott volt. A következő párbeszéd zajlott le:
Én: -XY
gazdája kérdezi, hogy mi van a kutyájával, kezelőorvossal szeretne beszélni,
nem hallgatóval.
Doki: - Oké.
És mi a F*** van a kutyájával?
Én: - Hát a
műtéte óta jól van, de még nem pisil rendesen, ezért csak holnap engedjük haza.
Doki a telefonba:
- Jó napot, asszonyom! XY a műtéte óta jól van, de még nem pisil rendesen,
ezért csak holnap engedjük haza.
Jó, lehet,
hogy a gazdinak nem tetszett az akcentusom.
Amúgy a
héten az összes idióta állatot kifogtuk: ott volt a lesből támadós macska, aki
mindenkinek nekiesett minden előjel nélkül, függetlenül attól, hogy van-e
vastag bőrkesztyű az illetőn (de jó, hogy be vagyok oltva veszettség ellen J). Illetve szökni is
próbált, közben bebizonyítva, hogy a macskák igazából folyadékok, és még a
kezelőpult alatti pár centis résbe is be tudják szuszakolni magukat.
Meg volt
ijedős foxi, aki harapott, ha csak hozzáért az ember, és helyből két métert
ugrott sétáltatás közben a lónyihogásra. Volt több rosszul lélegző francia
bulldog, akikkel rohangászhattunk az intenzívre, mert fulladtak, egy menhelyes
kutya, aki mesterien ki szét tudta szedni pillanatok alatt a
szákosarát-infijét-kötését, egy ketrecfóbiás kutya, aki visított, mint a fába
szorult féreg, ha megpróbáltuk sétáltatás után visszarakni…
Az egyetlen
értelmes állat egy 40 kg-os imádnivaló vadászkopó volt, akit vadászaton
felöklelt egy vaddisznó, és átszakította a hasfalát. A gond nem is ez volt, ezt
a helyi állatorvos szépen összevarrta, de a húgycsöve is sérült, és hegesen
gyógyult, tehát beszűkült, így Kuty nem tudott jól pisilni. Mi rendszeresen
kivittük, mértük a sétáltatásonkénti vizeletadagot, szükség esetén szondáztuk,
és vártuk, hogy mikor műtik már, mert kéne, de a gazdi nem akarta műttetni,
mert akkor herélni kell, és mi lesz szegény kutyával (na mi lesz, rendesen fog
tudni pisilni). Mindenesetre Kuty nagyon intelligens volt és könnyen kezelhető
(az egyetlen ilyen a héten…). Volt, hogy valaki nyitva felejtette a ketrece
ajtaját, mire Kuty kijött, és leült a ketrec elé, onnan nézett rám a nagy
rozsdabarna szemeivel, mikor bementem megnézni. Aztán kényelmesen visszamászott
a ketrecébe, és lefeküdt aludni.
2014. november 23., vasárnap
10. hét a klinikán: belgyó kórház
Ez egy fárasztó hét. És még tart, fél hétre megyek vissza az utolsó kezeléseket megcsinálni.
Alapvetően nem sokban különbözik az otthoni egyetemi kisállatkórháztól. Ránk bíznak X barab kutyát, és akkor add be neki ezt meg azt, etesd, itasd ,gyógytornáztasd, monitorozd, sétáltasd, pisiltesd, stb.. Önmagában elég monoton, bár az esetekből sokat lehet tanulni. Illetve kaptunk egy saját esetet pluszban, amiből hét végére 10 perces kiselőadást kellett csinálni. Az enyém egy nyelőcsőtágulatos-gerincproblémás-ritmuszavaros-epilepsziás-daganatos labrador keverék volt. Úgyhogy sok időm elment a szakcikk-olvasással az egyes betegségekkel kapcsolatban.
Amúgy a kórházban én egyrészt kemoterápiás kutyával foglalkoztam, aki két napot volt benn. Őt nem volt bonyolult ellátni, csak mindenhova kesztyű kellett, illetve amerre járt, szigorú fertőtlenítés (a kutyák alapvetően jól tolerálják a kemoterápiát, ami jó).
Másrészt ott volt (és még van) Shiva, az imádnivaló 50 kg-os bordói dog (igen, a neveket kerülöm a blogban, de ő kutya). Porckorongsérv, hátsó bénult, emellett a sok katéterezés miatt húgyhólyag-gyulladásos. Szóval én cipeltem, keddre már rendesen volt izomlázam, pisiltettem, aztán lemostam a combját, ahol összepisilta magát. Letörölgettem napi tíz liter nyálat a pofájáról, etettem, vizeletét mikroszkópoztam, gyógytornáztattam, rendstzeresen beszéltem a gazdijával, és valahogy leküzdöttem a torkán a gyógyszarait. De most már vigyorogva fogad, ha meglát, mert szereti, ha dögönyözik. Alapvetően ellene vagyok a brachycephal kutyáknak, de ő minden gusztustalansága ellenére nagyon szerethető és cuki, és "igeeeen ott a fülem mögött vakargass még légysziiii".
Alapvetően nem sokban különbözik az otthoni egyetemi kisállatkórháztól. Ránk bíznak X barab kutyát, és akkor add be neki ezt meg azt, etesd, itasd ,gyógytornáztasd, monitorozd, sétáltasd, pisiltesd, stb.. Önmagában elég monoton, bár az esetekből sokat lehet tanulni. Illetve kaptunk egy saját esetet pluszban, amiből hét végére 10 perces kiselőadást kellett csinálni. Az enyém egy nyelőcsőtágulatos-gerincproblémás-ritmuszavaros-epilepsziás-daganatos labrador keverék volt. Úgyhogy sok időm elment a szakcikk-olvasással az egyes betegségekkel kapcsolatban.
Amúgy a kórházban én egyrészt kemoterápiás kutyával foglalkoztam, aki két napot volt benn. Őt nem volt bonyolult ellátni, csak mindenhova kesztyű kellett, illetve amerre járt, szigorú fertőtlenítés (a kutyák alapvetően jól tolerálják a kemoterápiát, ami jó).
Másrészt ott volt (és még van) Shiva, az imádnivaló 50 kg-os bordói dog (igen, a neveket kerülöm a blogban, de ő kutya). Porckorongsérv, hátsó bénult, emellett a sok katéterezés miatt húgyhólyag-gyulladásos. Szóval én cipeltem, keddre már rendesen volt izomlázam, pisiltettem, aztán lemostam a combját, ahol összepisilta magát. Letörölgettem napi tíz liter nyálat a pofájáról, etettem, vizeletét mikroszkópoztam, gyógytornáztattam, rendstzeresen beszéltem a gazdijával, és valahogy leküzdöttem a torkán a gyógyszarait. De most már vigyorogva fogad, ha meglát, mert szereti, ha dögönyözik. Alapvetően ellene vagyok a brachycephal kutyáknak, de ő minden gusztustalansága ellenére nagyon szerethető és cuki, és "igeeeen ott a fülem mögött vakargass még légysziiii".
Még egy kis színház
Kihasználva a Pass Culture-t, a múlt héten két előadást láttam: a Hamupipőke balettet és a Borgia Lukréciát.
Hamupipőke (Cendrillion):
A Lyoni Operaházban játszották. Az épület a 19. sz. közepén épült, a 20. sz. végén felújították. Szóval a régi része (=a homolkzat) szép, a többi, hát... nem is tudom. Érdekes, de az otthoni szebb.
Maga az előadás is különleges volt, nem az a klasszikus balett. Egyedül Hamupipőke és a királyfi karaktere volt igazán szép, a többi szereplő maszkja inkább rémisztőre sikerült. Nem gyerekmese. A zene alapvetően jó volt, bár néha gyereksikolyok-és nevetések vegyültek bele, ami ismét csak hátborzongatóvá tette az egészet. Összességében? Jó volt, de hátborzongató.
Íme egy videó róla: http://www.youtube.com/watch?v=jc6mD40ZUwk
Borgia Lukrécia (Lucrece Borgia):
Ez az előadás hihetetlenül jó volt.
Victor Hugo műve alapján készült.
Röviden összefoglalva:
"Gennaro, én vagyok az anyád.
Meg a nénikéd is."
Aztán mindenki meghal.
Félmeztelen kigyúrt pasik táncolnak a vízben, egyikük Hobbitot énekel (I See Fire).
És miért a vízen táncolnak? Mert a színpad vízből volt.
(Lyoniak: hmm, a rómaiak itt hagytak egy menő színházat, amit akár vízzel is fel lehet tölteni. Csináljunk ilyet mi is!)
Nem medencére kell gondolni, csak egy 10-20 cm-s vízrétegre, rajta mozgatható pallókkal. De ez a fényefektekkel kombinálva rendkívül látványossá tette az előadást.
Erről nem találtam videót, de a színház honlapján vannak fotók, érdemes megnézni: http://www.croix-rousse.com/Pros-Presse/Les-spectacles/Lucrece-Borgia
Hamupipőke (Cendrillion):
A Lyoni Operaházban játszották. Az épület a 19. sz. közepén épült, a 20. sz. végén felújították. Szóval a régi része (=a homolkzat) szép, a többi, hát... nem is tudom. Érdekes, de az otthoni szebb.
Maga az előadás is különleges volt, nem az a klasszikus balett. Egyedül Hamupipőke és a királyfi karaktere volt igazán szép, a többi szereplő maszkja inkább rémisztőre sikerült. Nem gyerekmese. A zene alapvetően jó volt, bár néha gyereksikolyok-és nevetések vegyültek bele, ami ismét csak hátborzongatóvá tette az egészet. Összességében? Jó volt, de hátborzongató.
Íme egy videó róla: http://www.youtube.com/watch?v=jc6mD40ZUwk
Borgia Lukrécia (Lucrece Borgia):
Ez az előadás hihetetlenül jó volt.
Victor Hugo műve alapján készült.
Röviden összefoglalva:
"Gennaro, én vagyok az anyád.
Meg a nénikéd is."
Aztán mindenki meghal.
Félmeztelen kigyúrt pasik táncolnak a vízben, egyikük Hobbitot énekel (I See Fire).
És miért a vízen táncolnak? Mert a színpad vízből volt.
(Lyoniak: hmm, a rómaiak itt hagytak egy menő színházat, amit akár vízzel is fel lehet tölteni. Csináljunk ilyet mi is!)
Nem medencére kell gondolni, csak egy 10-20 cm-s vízrétegre, rajta mozgatható pallókkal. De ez a fényefektekkel kombinálva rendkívül látványossá tette az előadást.
Erről nem találtam videót, de a színház honlapján vannak fotók, érdemes megnézni: http://www.croix-rousse.com/Pros-Presse/Les-spectacles/Lucrece-Borgia
2014. november 16., vasárnap
Marseille
Ha az ember úgy vesz jegyet TGV-re, hogy reggel megy-este jön, akkor gyakorlatilag féláron van a jegy. Ezt kihasználva szombaton ez első (6 órás) busszal indultam a pályaudvarra (a 7 órás busszal necces lett volna) elérni a 8 órás vonatot. Tízre értem a városba, egészen este nyolcig volt időm nézelődni. Vettem ugyan egy 24h-s, minden járművön használható jegyet (így olcsóbb, mintha sima buszjegyeket vennék), amit ki is használtam, de ettől függetlenül estére tövig jártam a lábamat.
Reggel még kicsit esős idő volt, délutánra kisütött a nap, de a reggeli eső se gátolt meg a fotózásban. Megtanultam esernyővel a kezemben fotózni.
Egy kis érdekesség a pályaudvarról: egyrészt fák nőnek benne. Másrészt a helyi vasúttársaság hirdetett egy versenyt, amivel zongorát lehet nyerni: ha az ember felveteti videóra valakivel, hogy a pályaudvaron zongorázik, és beküldi, akkor nyerhet. Mit jelent ez? Van egy zongora a pályaudvaron. És az emberek játszanak rajta. Nem is akárhogy. Szóval tök jó, zongoraszótól hangos a pályaudvar. :D
Rengeteg fotót készítettem, a szokott helyen megtalálhatók (https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw), de nem tudom, mikorra kerül fel az összes, most extra lassú a net. Mindenesetre a városnézős rész lényege ott tekinthető meg, igyekszem értelmes képfeliratokat kreálni hozzá.
Reggel még kicsit esős idő volt, délutánra kisütött a nap, de a reggeli eső se gátolt meg a fotózásban. Megtanultam esernyővel a kezemben fotózni.
Egy kis érdekesség a pályaudvarról: egyrészt fák nőnek benne. Másrészt a helyi vasúttársaság hirdetett egy versenyt, amivel zongorát lehet nyerni: ha az ember felveteti videóra valakivel, hogy a pályaudvaron zongorázik, és beküldi, akkor nyerhet. Mit jelent ez? Van egy zongora a pályaudvaron. És az emberek játszanak rajta. Nem is akárhogy. Szóval tök jó, zongoraszótól hangos a pályaudvar. :D
Rengeteg fotót készítettem, a szokott helyen megtalálhatók (https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw), de nem tudom, mikorra kerül fel az összes, most extra lassú a net. Mindenesetre a városnézős rész lényege ott tekinthető meg, igyekszem értelmes képfeliratokat kreálni hozzá.
9. hét a klinikán: belgyó
A héten a belgyógyászati konzultációkon vettem részt. Mint az első héten, sok új dolgot nem igazán tudok írni. Érdekes esetként (jó, itt mindegyik eset érdekes és bonyolult, de) volt egy Pocokány jellegű, 7 kilós 2,5 éves herélt cicc húgyúti problémákkal. Szóval húgykő, elzáródás. Csináltunk rajta mindenféle vizsgálatot, ebből elég sokat én végeztem el, mert csütörtök volt, és aznap a negyedéveseknek csak délelőtt kell benn lenniük, én meg maradtam délután is, hogy lássam, mi van a macsekkal. Meg is kaptam, hogy milyen jó, hogy ilyen lelkes vagyok, kár, hogy kevés ilyen hallgató van (muhaha).
2014. november 11., kedd
Párizs
Töm-döm-döööm
https://www.youtube.com/watch?v=vQMzywvmXvA
Szóval a hétvégén Párizsban jártam egy (majdnem) építészmérnök társaságában. Annyira nem is a "hol"-t éreztem fontosnak, hanem a "kivel"-t. Úgyhogy rábíztam a városnézés irányítását, ami ráadásul kifejezetten jó ötletnek bizonyult. Kiképzést kaptam a reneszánsz, a barokk, a klasszicista, stb. irányzatokból. Meg hogy melyik épületet ki tervezte, mikor, hogy építették, miért ilyen. Találtunk eldugott és kevésbé eldugott helyeket, ettünk túró rudit (hozott nekem! :D ) a Montmartre-on, áfonyalekváros-camambert-es szendvicset az Ile de la Cité csücskén, meg az Anyuéktól kapott bonbonokat a Notre Dame mögött.
Az esőt megúsztuk, bár a szél fújt, de kit érdekel, megmásztuk az Eiffel-tornyot. Kóvályogtunk az amúgy elég lepukkant párizsi metróban a megfelelő peront keresve.
De azt hiszem, itt is többre megyek, ha a fotókat mutatom meg. A legtöbb mellé került felirat, úgyhogy hadd meséljenek a képek:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
https://www.youtube.com/watch?v=vQMzywvmXvA
Szóval a hétvégén Párizsban jártam egy (majdnem) építészmérnök társaságában. Annyira nem is a "hol"-t éreztem fontosnak, hanem a "kivel"-t. Úgyhogy rábíztam a városnézés irányítását, ami ráadásul kifejezetten jó ötletnek bizonyult. Kiképzést kaptam a reneszánsz, a barokk, a klasszicista, stb. irányzatokból. Meg hogy melyik épületet ki tervezte, mikor, hogy építették, miért ilyen. Találtunk eldugott és kevésbé eldugott helyeket, ettünk túró rudit (hozott nekem! :D ) a Montmartre-on, áfonyalekváros-camambert-es szendvicset az Ile de la Cité csücskén, meg az Anyuéktól kapott bonbonokat a Notre Dame mögött.
Az esőt megúsztuk, bár a szél fújt, de kit érdekel, megmásztuk az Eiffel-tornyot. Kóvályogtunk az amúgy elég lepukkant párizsi metróban a megfelelő peront keresve.
De azt hiszem, itt is többre megyek, ha a fotókat mutatom meg. A legtöbb mellé került felirat, úgyhogy hadd meséljenek a képek:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
8. hét a klinikán: képalkotó diagnosztika
Ez a hét határozottan kellemesebb volt, mint az aneszt. Főleg azért, mert legkésőbb este 6 órakor végeztem minden nap.
A röntgennél az állatokat pozícionáltuk, beállítottuk az értékeket, és a másnap reggeli viziten átnéztük az érdekesebb leleteket. A kidolgozás indirekt digitalizált (mint Üllőn), úgyhogy azzal nem vol nagyon mit csinálni. Emellett a kidolgozó helyiségben van egy csomó lelet, típus szerint (csont/mellkas/hasüreg) szerint csoportosítva, minden csoportban 30-40 különböző elváltozás... talán a felét sikerült megnéznem, amikor épp volt szabadidőm (mert itt ilyen is van, és rendes , 1órás ebédszünet is! :) ), a második felét majd a következő képalkotós blokkban decemberben.
Házi feladatként mindenki kapott egy-egy esetet 3-4 felvétellel, azokat kellett kiértékelni. Mivel rám nem számítottak, én kaptam a legnehezebbet - myocardia okozta chylothorax macskánál. Az a pláne, hogy a szíven kellett volna elváltozást látni, de a szív nem volt látható a folyadékgyülem miatt... ^^ Ennek ellenére megdicsértek, hogy milyen jól összefoglaltam a lényeget. Hát nemtom. Ilyenkor mindig felmerül, hogy vajon tényleg azért dicsérnek, mert jól csináltam, vagy csak mert férfi dokik értékelték (https://www.youtube.com/watch?v=DP2PlE41wpE ). Mondjuk végülis bő műtős ruhában rohangászok...
Az ultrahangos része unalmasabban indult, leginkább csak néztünk meg fogtuk az állatokat. Aztán pénteken voltak izgalmak. Bár rtg-en kezdtünk, ott csak egy macska meg egy nyúl volt, úgyhogy átmehettünk UH-ra. Ami érdekes volt, az egy cisztás tengerimalac volt, és a VADMACSKA.
Jó, igazából házi macska, de ilyet még nem láttam.
UH oka: lenyelt egy lábujjterpesztőt. Igen, azt. Amit a macák a lábujjaik közé raknak pedikűrözés közben. Így a sztereotípiáknak hála máris kialakult egy kép a gazdiról, ami nagyrészt helyesnek is bizonyult, ugyanis sipítozva jelezte, hogy az ő cicmókját nem kell bebódítani ultrahanghoz.
Na most a macska már a ketrecben veszettül morgott, úgyhogy mondta neki a doki, hogy ez sajna elkerülhetetlen.
Gazdi a váróban, mi az UH-os helyiségben.Mihez kezdjünk a macskával? Hogy fogjuk meg? A törölköző kevés volt hozzá, ezért a doki az erre a célra használatos vastag bőr sólymászkesztyűvel próbálta kiszedni.
Kívülről annyi látszott, hogy a doki benyúl, mire az egész ketrec elkezd rázkódni, mindenfele száll a macskaszőr-vér-nyál, a macska meg visít. Pedig a doki csak a kezét rakta be.
Kis kínlódás közepette sikerült kiszabadítani a macskát a ketrecből (a folyamat közben, egészen a gyógyszerbeadás pillanatáig hörgött-harapott-karmolt). A doki kesztyűs kezén lógott. Nem csekély birkózás után kiszabadította magát (jó, a doki is rásegített, mikor óvatosan a földhöz vágta, hátha attól kicsit elkábul), és a doki szép bőrcipőjét cakkozta ki. Majd usgyi át az UH készüléken fel a falra, onnan le a sarokba. Itt sikerült végre normálisan megfogni. Megkapta a bódítóját.
Doki nézi.
Nézi.
A macska nem lélegzik.
Usgyi fonendoszkóp: szívverése sincs.
Ekkor a doki felkapta a macskát, és visítva szaladt át vele az intenzívre, hogy "ÚJRAÉLESZTÉÉÉÉÉÉS!!!".
A gazdi szerencsére nem látta.
Macska végül életre kelt, megúszta a dolgot pár törött bordával. Ultrahangra már nem is gondoltunk.
Csak ilyenkor ugye ott van a gazdi, aki persze, hogy azt fogja mondani, hogy "ugye megmondtam, az én kis kincsemet nem szabad bódítani". Hát ha arra a hisztis neveletlen sztresszes harcias dögre mondja, hogy "kincsem", akkor azzal nem tudunk mit kezdeni.
Szóval a macska lerendezése után nekünk is lehetőségünk nyílt, hogy néhány egészséges állatot (akinek volt negyedévesnek állata, az behozta) megultrahangozzunk. És az jó volt. :)
A röntgennél az állatokat pozícionáltuk, beállítottuk az értékeket, és a másnap reggeli viziten átnéztük az érdekesebb leleteket. A kidolgozás indirekt digitalizált (mint Üllőn), úgyhogy azzal nem vol nagyon mit csinálni. Emellett a kidolgozó helyiségben van egy csomó lelet, típus szerint (csont/mellkas/hasüreg) szerint csoportosítva, minden csoportban 30-40 különböző elváltozás... talán a felét sikerült megnéznem, amikor épp volt szabadidőm (mert itt ilyen is van, és rendes , 1órás ebédszünet is! :) ), a második felét majd a következő képalkotós blokkban decemberben.
Házi feladatként mindenki kapott egy-egy esetet 3-4 felvétellel, azokat kellett kiértékelni. Mivel rám nem számítottak, én kaptam a legnehezebbet - myocardia okozta chylothorax macskánál. Az a pláne, hogy a szíven kellett volna elváltozást látni, de a szív nem volt látható a folyadékgyülem miatt... ^^ Ennek ellenére megdicsértek, hogy milyen jól összefoglaltam a lényeget. Hát nemtom. Ilyenkor mindig felmerül, hogy vajon tényleg azért dicsérnek, mert jól csináltam, vagy csak mert férfi dokik értékelték (https://www.youtube.com/watch?v=DP2PlE41wpE ). Mondjuk végülis bő műtős ruhában rohangászok...
Az ultrahangos része unalmasabban indult, leginkább csak néztünk meg fogtuk az állatokat. Aztán pénteken voltak izgalmak. Bár rtg-en kezdtünk, ott csak egy macska meg egy nyúl volt, úgyhogy átmehettünk UH-ra. Ami érdekes volt, az egy cisztás tengerimalac volt, és a VADMACSKA.
Jó, igazából házi macska, de ilyet még nem láttam.
UH oka: lenyelt egy lábujjterpesztőt. Igen, azt. Amit a macák a lábujjaik közé raknak pedikűrözés közben. Így a sztereotípiáknak hála máris kialakult egy kép a gazdiról, ami nagyrészt helyesnek is bizonyult, ugyanis sipítozva jelezte, hogy az ő cicmókját nem kell bebódítani ultrahanghoz.
Na most a macska már a ketrecben veszettül morgott, úgyhogy mondta neki a doki, hogy ez sajna elkerülhetetlen.
Gazdi a váróban, mi az UH-os helyiségben.Mihez kezdjünk a macskával? Hogy fogjuk meg? A törölköző kevés volt hozzá, ezért a doki az erre a célra használatos vastag bőr sólymászkesztyűvel próbálta kiszedni.
Kívülről annyi látszott, hogy a doki benyúl, mire az egész ketrec elkezd rázkódni, mindenfele száll a macskaszőr-vér-nyál, a macska meg visít. Pedig a doki csak a kezét rakta be.
Kis kínlódás közepette sikerült kiszabadítani a macskát a ketrecből (a folyamat közben, egészen a gyógyszerbeadás pillanatáig hörgött-harapott-karmolt). A doki kesztyűs kezén lógott. Nem csekély birkózás után kiszabadította magát (jó, a doki is rásegített, mikor óvatosan a földhöz vágta, hátha attól kicsit elkábul), és a doki szép bőrcipőjét cakkozta ki. Majd usgyi át az UH készüléken fel a falra, onnan le a sarokba. Itt sikerült végre normálisan megfogni. Megkapta a bódítóját.
Doki nézi.
Nézi.
A macska nem lélegzik.
Usgyi fonendoszkóp: szívverése sincs.
Ekkor a doki felkapta a macskát, és visítva szaladt át vele az intenzívre, hogy "ÚJRAÉLESZTÉÉÉÉÉÉS!!!".
A gazdi szerencsére nem látta.
Macska végül életre kelt, megúszta a dolgot pár törött bordával. Ultrahangra már nem is gondoltunk.
Csak ilyenkor ugye ott van a gazdi, aki persze, hogy azt fogja mondani, hogy "ugye megmondtam, az én kis kincsemet nem szabad bódítani". Hát ha arra a hisztis neveletlen sztresszes harcias dögre mondja, hogy "kincsem", akkor azzal nem tudunk mit kezdeni.
Szóval a macska lerendezése után nekünk is lehetőségünk nyílt, hogy néhány egészséges állatot (akinek volt negyedévesnek állata, az behozta) megultrahangozzunk. És az jó volt. :)
2014. november 7., péntek
Barbe-Neige et les Sept Petits Cochons au Bois Dormant
= Kékszakállka és a hét kismalac a csipkerózsa között
Kifacsart meseegyveleg a Maison de la Danse-ban. Táncelőadás. Olyan "nézzük meg, milyen" szinten mentem.
Hát sírva röhögős volt.
A koreográfia zseniális volt, a klasszikus balettet ötvözte a hip-hoppal. A jelmezeket nagyrészt a Disney mesékben látottakról mintázták.
Hadd vázoljam a cselekményeket:
Van egy kis Tündér, aki úgy dönt, hogy megbolygatja a mesék világát. Beröpköd a varázspálcájával, és megkutyulja az eseményeket. És nem csak ő.
Bejön a Medve a nézőtérre. Kimegy a túloldalon. Visszajön bevásárlószatyorral. Aztán visszafordul, mert elfelejtett baguette-et venni.
A Három Kismalac beköltözik a házukba. Megjelenik a Farkas. Kicsit kanos. A Malacok előveszik szexi énjüket, és egymás után flörtölni kezdenek vele. De egyszer csak megjelenik Piroska (akit mellesleg férfi játszott), és elcsábítja a Farkast.
A Királyfi megérkezik. Lovon, mint a Gyalog Galoppban. Észerveszi a csipkebokros bozótot. Megtalálja a királylányt. Csak a királylány éppen rosszat álmodik, ide-oda mocorog, így a herceg nem tudja megcsókolni. Gyorsan előkapja a mesekönyvet, és lecsekkolja, hogy pedig mindent jól csinált. Újra próbálkozik, de Csipkerózsika valami furát álmodik, és alvás közben megfojtja a Királyfit.
Hamupipőke szalad le a lépcsőn. Útközben elhagyja a cipőjét, de szalad tovább. A Királyfi utána.
Hamupipőke szalad le a lépcsőn. Útközben elhagyja a cipőjét, de szalad tovább. A Királyfi utána.
Hamupipőke szalad le a lépcsőn. Útközben elhagyja a cipőjét, de szalad tovább. A Királyfi utána.
A Királyfik eszeveszetten keresik Hamupipőkéjüket, szenvednek, mert nem találják (közben fejen pörögnek), majd mindhárman leülnek a lépcsőre bőgni. Tündérke megelégli, megjelenik, és odavarázsolja nekik a Hamupipőkéket.
Hófehérke szaladgál az erdőben.
2 Hófehérke szaladgál az erdőben.
3 Hófehérke szaladgál az erdőben.
4 Hófehérke szaladgál az erdőben.
5 Hófehérke szaladgál az erdőben.
6 Hófehérke szaladgál az erdőben.
7 Hófehérke szaladgál az erdőben: Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka (ebből 3 színész ffi). Elmennek a bányába dolgozni, és közben megjelenik a házukban egy eltévedt Törpe.
Megjelenik a Gonosz Boszorkány a mérgezett almával. Meg akarja mérgezni Hófehérkét, de mikor meglátja, mennyien vannak, ijedtében elszalad.
Végül találkozik egy Hófehérkével, de az egy ügyes karate-mozdulattal a padlóra küldi és ellopja az almáját.
A Hófehérkék megeszik az almát, és szexéhes Hófehérkékké válnak (bikiniben). A Törpe nem bírja az iramot, de a Gonosz Boszorkány segít neki, ad neki egy almát. Akkor már bírja az iramot. Orgiát tartanak a házban.
Csipkerózsika alszik. Arra jár a Királyfi, megcsókolja. Csipkerózsika felébred. Mire a királyfi:
'Akkor hozhatsz is egy sört.'
Csipkerózsika meglepődik, de elmegy a sörért. Királyfi:
'És magától fog kinyílni?!'
Királyfi megissza a sört, és elmegy. Csipkerózsika visszafekszik.
Jön a második Királyfi. Felébreszti Csipkerózsikát, és befekszik a helyére aludni.
Jön a harmadik Királyfi. Felébreszti a 2. Királyfit. Az meglepődik. De akkor megjelenik az első Királyfi és Csipkerózsika egy adag kávéval. A 2. Királyfi gyorsan kereket old, a 1. és a 3. Királyfi egymásba szeret. Csipkerózsika sírva elszalad. Jön a Tündérke, és vigyorogva megissza az ottmaradt kávét.
A Medve kifogja a Lazacot. Hazaviszi.
Kékszakáll blues-t énekel feleségei szellemeivel, hogy hogyan ölte meg őket, és mennyire várja a következő csajt.
Egyszer csak megjelenik a Tündérke, és leteremti, hogy ez nem zenei koncert, hanem táncelőadás.
A Királyfi, 3 Hamupipőke és a Tündérke elmennek a bálba. Az ajtót medvék őrzik. Mikor kinyitják a bálterem ajtaját, kihallatszódik a tuc-tuc zene. A bulizók benn isznak és tépnek.
Piroska és a Farkas jól elvannak, de egyszer csak megjelenik a Nagymama (szintén ffi játsza), és a Farkas őrületesen beleszeret, otthagyja Piroskát.
Bambi és barátai az erdőben sétálnak. Jön a Tündérke vadász szerelésben, lelövi őket, és pörköltet főz.
Bejön a Medve és a Lazac a nézőtérre. Kimennek a túloldalon. Visszajönnek, a Lazac bevásárlószatyorral. De elfelejtettek baguette-et venni, úgyhogy a Medve gyorsan visszaküldi érte a Lazacot.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a zokniját.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a cipőjét.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja az ezüst tűsarkú cipőjét.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a 42-es férfi cipőjét.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a műlábát.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben szül egy gyereket, de otthagyja.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a rögbi labdát.
A labda a Királyfinál, Királyfi passzol, Királyfi elkapja, Királyfi lő, góóóóóóóóóóól! Örömujjongás, a sportolók alsónadrágra vetkőzve ugrálnak, majd jól berúgnak. Királyfi részegen beesik Csipkerózsikához, de időben rájön, hogy nem otthon van, és eltévedt. Kifele menet belebotlik a szintén részeg Tündérkébe, aki azonban azt hiszi, hogy Királyfi otthon van, és az ágy felé csalogatja. Ráesnek Csipkerózsikára, aki felébred, és rémülten elszalad.
Hófehérke terhes. A Törpe kicsit megijed. Megjelenik a Királyfi, Csipkerózsika, Hamupipőke, Piroska, Farkas, és a Tündérke. Egy darabig senki se tudja, mi van, mindenki kerget mindenkit.
A végén a Királyfi és Hamupipőke egymás mellett ülnek a lépcsőn részegen, Csipkerózsika pszichopatává válva gyilkolja az erdő állatait, Piroska Pórázon sétáltatja a Farkast, Hófehérke a TV előtt ülve szól Törpnek, hogy hozzon még egy sört. Tündérke magába roskadva bőg.
A TV-ből a Disney Hófehérke zenéje hallatszik... aztán hirtelen a készülék kiég.
Vége.
Kifacsart meseegyveleg a Maison de la Danse-ban. Táncelőadás. Olyan "nézzük meg, milyen" szinten mentem.
Hát sírva röhögős volt.
A koreográfia zseniális volt, a klasszikus balettet ötvözte a hip-hoppal. A jelmezeket nagyrészt a Disney mesékben látottakról mintázták.
Hadd vázoljam a cselekményeket:
Van egy kis Tündér, aki úgy dönt, hogy megbolygatja a mesék világát. Beröpköd a varázspálcájával, és megkutyulja az eseményeket. És nem csak ő.
Bejön a Medve a nézőtérre. Kimegy a túloldalon. Visszajön bevásárlószatyorral. Aztán visszafordul, mert elfelejtett baguette-et venni.
A Három Kismalac beköltözik a házukba. Megjelenik a Farkas. Kicsit kanos. A Malacok előveszik szexi énjüket, és egymás után flörtölni kezdenek vele. De egyszer csak megjelenik Piroska (akit mellesleg férfi játszott), és elcsábítja a Farkast.
A Királyfi megérkezik. Lovon, mint a Gyalog Galoppban. Észerveszi a csipkebokros bozótot. Megtalálja a királylányt. Csak a királylány éppen rosszat álmodik, ide-oda mocorog, így a herceg nem tudja megcsókolni. Gyorsan előkapja a mesekönyvet, és lecsekkolja, hogy pedig mindent jól csinált. Újra próbálkozik, de Csipkerózsika valami furát álmodik, és alvás közben megfojtja a Királyfit.
Hamupipőke szalad le a lépcsőn. Útközben elhagyja a cipőjét, de szalad tovább. A Királyfi utána.
Hamupipőke szalad le a lépcsőn. Útközben elhagyja a cipőjét, de szalad tovább. A Királyfi utána.
Hamupipőke szalad le a lépcsőn. Útközben elhagyja a cipőjét, de szalad tovább. A Királyfi utána.
A Királyfik eszeveszetten keresik Hamupipőkéjüket, szenvednek, mert nem találják (közben fejen pörögnek), majd mindhárman leülnek a lépcsőre bőgni. Tündérke megelégli, megjelenik, és odavarázsolja nekik a Hamupipőkéket.
Hófehérke szaladgál az erdőben.
2 Hófehérke szaladgál az erdőben.
3 Hófehérke szaladgál az erdőben.
4 Hófehérke szaladgál az erdőben.
5 Hófehérke szaladgál az erdőben.
6 Hófehérke szaladgál az erdőben.
7 Hófehérke szaladgál az erdőben: Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka (ebből 3 színész ffi). Elmennek a bányába dolgozni, és közben megjelenik a házukban egy eltévedt Törpe.
Megjelenik a Gonosz Boszorkány a mérgezett almával. Meg akarja mérgezni Hófehérkét, de mikor meglátja, mennyien vannak, ijedtében elszalad.
Végül találkozik egy Hófehérkével, de az egy ügyes karate-mozdulattal a padlóra küldi és ellopja az almáját.
A Hófehérkék megeszik az almát, és szexéhes Hófehérkékké válnak (bikiniben). A Törpe nem bírja az iramot, de a Gonosz Boszorkány segít neki, ad neki egy almát. Akkor már bírja az iramot. Orgiát tartanak a házban.
Csipkerózsika alszik. Arra jár a Királyfi, megcsókolja. Csipkerózsika felébred. Mire a királyfi:
'Akkor hozhatsz is egy sört.'
Csipkerózsika meglepődik, de elmegy a sörért. Királyfi:
'És magától fog kinyílni?!'
Királyfi megissza a sört, és elmegy. Csipkerózsika visszafekszik.
Jön a második Királyfi. Felébreszti Csipkerózsikát, és befekszik a helyére aludni.
Jön a harmadik Királyfi. Felébreszti a 2. Királyfit. Az meglepődik. De akkor megjelenik az első Királyfi és Csipkerózsika egy adag kávéval. A 2. Királyfi gyorsan kereket old, a 1. és a 3. Királyfi egymásba szeret. Csipkerózsika sírva elszalad. Jön a Tündérke, és vigyorogva megissza az ottmaradt kávét.
A Medve kifogja a Lazacot. Hazaviszi.
Kékszakáll blues-t énekel feleségei szellemeivel, hogy hogyan ölte meg őket, és mennyire várja a következő csajt.
Egyszer csak megjelenik a Tündérke, és leteremti, hogy ez nem zenei koncert, hanem táncelőadás.
A Királyfi, 3 Hamupipőke és a Tündérke elmennek a bálba. Az ajtót medvék őrzik. Mikor kinyitják a bálterem ajtaját, kihallatszódik a tuc-tuc zene. A bulizók benn isznak és tépnek.
Piroska és a Farkas jól elvannak, de egyszer csak megjelenik a Nagymama (szintén ffi játsza), és a Farkas őrületesen beleszeret, otthagyja Piroskát.
Bambi és barátai az erdőben sétálnak. Jön a Tündérke vadász szerelésben, lelövi őket, és pörköltet főz.
Bejön a Medve és a Lazac a nézőtérre. Kimennek a túloldalon. Visszajönnek, a Lazac bevásárlószatyorral. De elfelejtettek baguette-et venni, úgyhogy a Medve gyorsan visszaküldi érte a Lazacot.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a zokniját.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a cipőjét.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja az ezüst tűsarkú cipőjét.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a 42-es férfi cipőjét.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a műlábát.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben szül egy gyereket, de otthagyja.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a rögbi labdát.
A labda a Királyfinál, Királyfi passzol, Királyfi elkapja, Királyfi lő, góóóóóóóóóóól! Örömujjongás, a sportolók alsónadrágra vetkőzve ugrálnak, majd jól berúgnak. Királyfi részegen beesik Csipkerózsikához, de időben rájön, hogy nem otthon van, és eltévedt. Kifele menet belebotlik a szintén részeg Tündérkébe, aki azonban azt hiszi, hogy Királyfi otthon van, és az ágy felé csalogatja. Ráesnek Csipkerózsikára, aki felébred, és rémülten elszalad.
Hófehérke terhes. A Törpe kicsit megijed. Megjelenik a Királyfi, Csipkerózsika, Hamupipőke, Piroska, Farkas, és a Tündérke. Egy darabig senki se tudja, mi van, mindenki kerget mindenkit.
A végén a Királyfi és Hamupipőke egymás mellett ülnek a lépcsőn részegen, Csipkerózsika pszichopatává válva gyilkolja az erdő állatait, Piroska Pórázon sétáltatja a Farkast, Hófehérke a TV előtt ülve szól Törpnek, hogy hozzon még egy sört. Tündérke magába roskadva bőg.
A TV-ből a Disney Hófehérke zenéje hallatszik... aztán hirtelen a készülék kiég.
Vége.
2014. november 2., vasárnap
Félidő
Szóval túl vagyok a felén. Jól érzem magam, de honvágyam is van rendesen. A franciák mindenesetre nagyon cukik. Megpróbáltam összegyűjteni néhány szösszenetet, amit tőlük (vagy esetleg a többi erasmusostól) kaptam az elmúlt hetek során.
Prof: -És jól beszélsz franciául?
Én: -Igen, azt hiszem, elég jól.
Rezidens: -Sőt, néha túl jól... tessék vigyázni, mindent ért!
Prof (másik): -Nagyon szépen beszéli a nyelvet. Ne féljen használni, végezzen minél több előkonzltációt. ( :) )
Asszisztens:
-Magyar vagy? Elsőre azt hittem, spanyol. Enyhe spanyol akcentussal beszéled a nyelvet. (höhö)
- Hogy mondod magyarul, hogy "jó napot"? /// Másnap: - Zjsgdfcékw! Ieuhffdl! Ááá vazze ezt lehetetlen megjegyezni! :D
Gazdi: - Nagyon szépen beszéli a nyelvet. Olyan kis aranyos venezuelai akcentussal. Jól áll önnek. És hogy már végzős?! Fiatalabbnak hittem...
Műtős doki: - Mindenki végigpróbálta a fiók-tünetet? Livia, te is?
(Ezt csak azért, mert külön jólesik, hogy ismernek az emberek és a nevemen szólítanak, általában nem csak "az erasmuszos" vagyok)
Jazz klub tulaj: - Magyar vagy! Keblemre! Imádom a magyarokat! Puszi-puszi! (Egy nagy darab, gömbölyű, ősz bácsit kell elképzelni)
Postás néni másik postásnak: -A magyar levelekre milyen bélyeg kell? Európán belülre?
Negyedéves: - Hát, be kell valljam, nem sok földrajzot tanultam, nem igazán tudom, hol van Magyarország... (megmutattam neki neten)
Negyedéves: - Nem hittem volna, hogy van olyan tejtermék, ami itt nem létezik. (Próbáltam elmagyarázni a túrót. Tény, hogy tényleg rengeteg tejtermékük van)
Parrain: Érdekes, hogy Magyarország inkább boros vidék, pedig fenn Északon inkább a sör dívik. Amikor Budapesten voltam, ittam magyar borokat, meglepően olcsók, ahhoz képest, hogy milyen jók. (Francia szemmel nézve minden magyar ár olcsó.)
Egy marrain: -Egyszer megtanították magyarul a "hogy vagy"-ot. De a "gy"-t nem tudom kiejteni. Úgy is érthető, hogy "hog vag"?
Spanyol erasmusos: Voltam Budapesten februárban! Imádom a fürdőket, abban voltam, ami a Hősök Tere mellett van! Meg a Szimplát. Hogyhogy még nem jártál ott?!
Brazilok (egyszerűen imádom őket):
- Milyen az a hó? Elsüllyedsz benne? Lehet benne úszni?
- És ti megeszitek a malac fülét?!?!?!?!
-Itt most nagyon hideg van (okt., kb. 15 fok). Magyarországon még hidegebb?!
- Nem is tudtam, hogy az ősz ilyen szép is tud lenni!
Tunéziai:
-Rettentően hideg van itt.
-Magyarország, az merre van? (jó, mondjuk neki elnézhető :) )
Hirtelen ennyi. :)
Prof: -És jól beszélsz franciául?
Én: -Igen, azt hiszem, elég jól.
Rezidens: -Sőt, néha túl jól... tessék vigyázni, mindent ért!
Prof (másik): -Nagyon szépen beszéli a nyelvet. Ne féljen használni, végezzen minél több előkonzltációt. ( :) )
Asszisztens:
-Magyar vagy? Elsőre azt hittem, spanyol. Enyhe spanyol akcentussal beszéled a nyelvet. (höhö)
- Hogy mondod magyarul, hogy "jó napot"? /// Másnap: - Zjsgdfcékw! Ieuhffdl! Ááá vazze ezt lehetetlen megjegyezni! :D
Gazdi: - Nagyon szépen beszéli a nyelvet. Olyan kis aranyos venezuelai akcentussal. Jól áll önnek. És hogy már végzős?! Fiatalabbnak hittem...
Műtős doki: - Mindenki végigpróbálta a fiók-tünetet? Livia, te is?
(Ezt csak azért, mert külön jólesik, hogy ismernek az emberek és a nevemen szólítanak, általában nem csak "az erasmuszos" vagyok)
Jazz klub tulaj: - Magyar vagy! Keblemre! Imádom a magyarokat! Puszi-puszi! (Egy nagy darab, gömbölyű, ősz bácsit kell elképzelni)
Postás néni másik postásnak: -A magyar levelekre milyen bélyeg kell? Európán belülre?
Negyedéves: - Hát, be kell valljam, nem sok földrajzot tanultam, nem igazán tudom, hol van Magyarország... (megmutattam neki neten)
Negyedéves: - Nem hittem volna, hogy van olyan tejtermék, ami itt nem létezik. (Próbáltam elmagyarázni a túrót. Tény, hogy tényleg rengeteg tejtermékük van)
Parrain: Érdekes, hogy Magyarország inkább boros vidék, pedig fenn Északon inkább a sör dívik. Amikor Budapesten voltam, ittam magyar borokat, meglepően olcsók, ahhoz képest, hogy milyen jók. (Francia szemmel nézve minden magyar ár olcsó.)
Egy marrain: -Egyszer megtanították magyarul a "hogy vagy"-ot. De a "gy"-t nem tudom kiejteni. Úgy is érthető, hogy "hog vag"?
Spanyol erasmusos: Voltam Budapesten februárban! Imádom a fürdőket, abban voltam, ami a Hősök Tere mellett van! Meg a Szimplát. Hogyhogy még nem jártál ott?!
Brazilok (egyszerűen imádom őket):
- Milyen az a hó? Elsüllyedsz benne? Lehet benne úszni?
- És ti megeszitek a malac fülét?!?!?!?!
-Itt most nagyon hideg van (okt., kb. 15 fok). Magyarországon még hidegebb?!
- Nem is tudtam, hogy az ősz ilyen szép is tud lenni!
Tunéziai:
-Rettentően hideg van itt.
-Magyarország, az merre van? (jó, mondjuk neki elnézhető :) )
Hirtelen ennyi. :)
7. hét a klinikán: aneszteziológia
A sebészetes hét végére megállapítottam, hogy az aneszteziológia nem lesz sétagalopp. Mármint ha a sebészek befejezik a munkájukat, az anesztesek még legalább egy órát az állat mellett vannak, felügyelik az ébredést, átszállítják a kórházba vagy az intenzívre, stb..
Így sikerült új rekordot aratnom a klinikán töltött órákat illetően: 13h. A reggel kellemesen indult, a bonyodalmak akkor keletkeztek, amikor megjelent fél négy körül a doki, hogy jön egy gerincsérves kutya. Hátsó két láb teljesen érzéketlen, nincs fájdalomérzet. Mivel a többi negyedéves épp nem ért rá, rávetettem magam az esetre.
Fél ötkor a kutya már aludt.
Fél hat fele az internshipes illetve az ötödévesek megállapították, hogy egyedül maradtam negyedéves, a többiek hazamentek. Érthető, előző nap (hétfőn) is 11 órát voltunk bent, így már a keddet is fáradtan kezdtük.
Fél hét körül arra jutottam, hogy muszáj keresnem egy széket, mert fáj a talpam és szédülök. A legtöbb altatókészülék eresztett valahol, ezért többször volt, hogy valakinek (általában annak, aki 5 percenként nézte az állat reflexeit) ki kellett mennie a műtőből szívni egy kis friss levegőt, hogy ne ájuljon be.
Fél nyolc körül a doki befejezte a műtétet.
Fél kilencre sikerült átjuttatni a kutyust az intenzívre. Mire felébredt, újra volt fájdalomérzete mindkét hétsó lábán. Másnap már járt. :D
Én így kilenc körül végeztem. Hazamentem, és beestem az ágyba.
Másnap ugyanez a műtős doki vigyorogva meg jelent délután négy körül, hogy találjuk ki, mit hoznak mindjárt? :D Gerincsérvet :D. Az ötödévesekkel fogtuk a fejünket, hogy miért, de mivel a kutyus elég későn érkezett, szerencsére nem kellett megvárnunk, az éjszakásokra bízták a műtétet.
Amúgy azon túl, hogy fárasztó volt, szerencsére egy unalmas hetet fogtunk ki. Ami jó, hiszen ez azt jelenti, hogy az állatkák jól alszanak, nem kell őket folyamatosan altatgatni vagy újraéleszteni. Tény, hogy volt egy sikertelen újraélesztés egy vesebeteg (fajtatiszta) macskán, de ez az állat állapotát tekintve sajnos nem volt meglepetés.
És mit tanultam a héten? Kanülálni (épkézláb méretű kutyán már egész tűrhetően megy), légcsőszodát behelyezni, altatógépet kezelni... és persze rengeteg altatási protokollt. :P
Így sikerült új rekordot aratnom a klinikán töltött órákat illetően: 13h. A reggel kellemesen indult, a bonyodalmak akkor keletkeztek, amikor megjelent fél négy körül a doki, hogy jön egy gerincsérves kutya. Hátsó két láb teljesen érzéketlen, nincs fájdalomérzet. Mivel a többi negyedéves épp nem ért rá, rávetettem magam az esetre.
Fél ötkor a kutya már aludt.
Fél hat fele az internshipes illetve az ötödévesek megállapították, hogy egyedül maradtam negyedéves, a többiek hazamentek. Érthető, előző nap (hétfőn) is 11 órát voltunk bent, így már a keddet is fáradtan kezdtük.
Fél hét körül arra jutottam, hogy muszáj keresnem egy széket, mert fáj a talpam és szédülök. A legtöbb altatókészülék eresztett valahol, ezért többször volt, hogy valakinek (általában annak, aki 5 percenként nézte az állat reflexeit) ki kellett mennie a műtőből szívni egy kis friss levegőt, hogy ne ájuljon be.
Fél nyolc körül a doki befejezte a műtétet.
Fél kilencre sikerült átjuttatni a kutyust az intenzívre. Mire felébredt, újra volt fájdalomérzete mindkét hétsó lábán. Másnap már járt. :D
Én így kilenc körül végeztem. Hazamentem, és beestem az ágyba.
Másnap ugyanez a műtős doki vigyorogva meg jelent délután négy körül, hogy találjuk ki, mit hoznak mindjárt? :D Gerincsérvet :D. Az ötödévesekkel fogtuk a fejünket, hogy miért, de mivel a kutyus elég későn érkezett, szerencsére nem kellett megvárnunk, az éjszakásokra bízták a műtétet.
Amúgy azon túl, hogy fárasztó volt, szerencsére egy unalmas hetet fogtunk ki. Ami jó, hiszen ez azt jelenti, hogy az állatkák jól alszanak, nem kell őket folyamatosan altatgatni vagy újraéleszteni. Tény, hogy volt egy sikertelen újraélesztés egy vesebeteg (fajtatiszta) macskán, de ez az állat állapotát tekintve sajnos nem volt meglepetés.
És mit tanultam a héten? Kanülálni (épkézláb méretű kutyán már egész tűrhetően megy), légcsőszodát behelyezni, altatógépet kezelni... és persze rengeteg altatási protokollt. :P
2014. október 26., vasárnap
Mozi, Parc de la Tête d'Or
A sebészetes hét után azzal kezdtem a szombatomat, hogy tizenegyig aludtam. És az jó volt.
Aztán az egyik brazil hallgató invitálására elmentem moziba. Úgyse járok túl gyakran, és ha már itt vagyok, nézzek valami francia filmet. A diákjegy kétszerese az otthoninak, de ez sajnos kb. az összes francia árra igaz. A Samba c. filmet néztük meg, neten elég jó kritikát kapott, jellegre az "Életre valók"-hoz lehetne hasonlítani, ugyanaz a színész (Omar Sy) játszik benne. Nem volt rossz. Hazafele menet meg gyorstalpalót tartottam magyar történelemből a brazil csajszinak. Onnan indult, hogy nem értette, miért lehetett olyan nehezen külföldre utazni a 90'-es évek előtt. Most már érti.
Vasárnap a Parc de la Tête d'Or-ba láogattam el. Egy hatalmas parkról van szó, van benne állatkert, botanikus kert, üvegház, minden.
Fotók továbbra is itt:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Aztán az egyik brazil hallgató invitálására elmentem moziba. Úgyse járok túl gyakran, és ha már itt vagyok, nézzek valami francia filmet. A diákjegy kétszerese az otthoninak, de ez sajnos kb. az összes francia árra igaz. A Samba c. filmet néztük meg, neten elég jó kritikát kapott, jellegre az "Életre valók"-hoz lehetne hasonlítani, ugyanaz a színész (Omar Sy) játszik benne. Nem volt rossz. Hazafele menet meg gyorstalpalót tartottam magyar történelemből a brazil csajszinak. Onnan indult, hogy nem értette, miért lehetett olyan nehezen külföldre utazni a 90'-es évek előtt. Most már érti.
Vasárnap a Parc de la Tête d'Or-ba láogattam el. Egy hatalmas parkról van szó, van benne állatkert, botanikus kert, üvegház, minden.
Fotók továbbra is itt:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
2014. október 24., péntek
6. hét a klinikán: sebészet
Egyszer, még mikor mégy csak kóstolgattam a szakmát, egy állatorvos(nő) kaján vigyorral a képén, szikével a kezében azt mondta: "Mindenkinek megvan a maga perverziója. Nekem például a herélés."
Nekem a sebészet kezdett az elmúlt években nagy kedvencemmé válni. Szeretem összevarrni az állatokat. :P
Bár első héten a TO-s néni azt mondta, hogy nem nyúlhatok semmihez, csak nézhetem, szerencsére nem lett igaza.
Úgyhogy kisregény következik, szagkifejezésekkel tuningolva.
A sebészet blokkról röviden annyit, hogy inkább a magyarra hasonlít, mint a hannoverire. A dokik ráérnek, általában 4-6 műtétet végeztünk naponta, 10-12 óra alatt. Egyszerre csak egyet, maximum kettőt, bár a műtétek vége általában egybeesik a következő elejével. Ha a műtős doki befejezte a maga részét, az állat összevarrásást és az ébresztést a hallgatókra hagyja, és megy tovább. Aki nincs bemosakodva, nem sokat lát, úgyhogy hiányoltam a jó kis kivetítőt az otthoni műtőből. Itt sok kis műtő van (meg egy nagyobb), szóval általában elég zsúfoltan vagyunk bent (4-5 sebészetre beosztott hallgató, 3-4 anesztre beosztott, 1-2 intershipes, 1-2 doki). Általában zene sincsen (mint otthon), és a hosszabb napok alkalmával igencsak hiányoltam a hannoverben szokásos édességes dobozt (ott van minden teremben a műtőt kivéve, hogy az alacsony vércukrot kicsit fel tudjuk nyomni). Ja, és rendszeresen röpköd 1-2 légy a műtőben.
De a hangulat jó volt. :)
Hétfő:
Hogy jól kezdődjön a hét, egy 3órás amputálással kezdtünk. Azaz nem is az volt az első, hanem a patkány. No offense, a lyoni ÁO egyetem a legjobbak közé tartozik, ez az egyetlen olyan egyetem, aminek a diplomáját nem csak Európa-szerte, hanem az egész USA-ban is elfogadják (duplán akkreditált). De itt is csúszhat hiba a rendszerbe,
Sebészetre mentünk volna éppen be, matattunk a kalucsnik-maszkok-sapik között, mikor az egyik csaj felkiált, hogy ott egy patkány. Gondolom Patkányka kényelmesnek találta a sapkákat aludni. Kövtekező pillanatban ki is ugrott, usgyi át az UHos szobáig (kb. olyan messze van, mint nálunk). A csajok (meg néhány srác is) visítozott, hogy milyen hatalmas ronda csatornapatkány. Pedig csak egy egyszerű, házipatkány alkatú kislány volt. Az UH-os szobába bezárkóztak ketten-hárman, vagy negyed óráig birkóztak, addig mi hallahattuk, ahogy felváltva sikítoznak és csapkodnak. Aztán az egyik internshipes srác diadalittas fejjel kijött, egyik kezében seprűnyél, másik kezében döglött patkány. Szegény Patkányka pórul járt. De a franciák is, mert ők meg fertőtleníthettek mindent, mert Patkányka a hétvégén mindent összepisilt-kakilt a képalkotós papíroktól a maszkokig.
Volt ezen kívül tályogeltávolítás, én pedig egy maxillatörött kiskutya össze-cerclage-drótozásában segédkeztem. Aznap először morgott picit az egyik doki, mert erasmusos vagyok. Gyorsan akarta csinálni a műtétet, és kért egy cserebogarat, én meg néztem hülyén, mert az ugye picit máshogy van franciául (pince a champ), semmi köze a bogárhoz. Megjegyezte, hogy nem szabad ilyen műtétekhrz külföldit berakni, mert nem ért franciául. A többiek persze tudták, hogy jól beszélem a nyelvet, tényleg ez volt az első szó, amiről fogalmam sem volt. Murphy. Mindegy, másnap ugyanezzel a dokival műtöttem, de akkor már nem sietett annyira, nagyon rendesen magyarázott végig mindent.
Kedd: PSS-es macska cystostomiával egybekötve. Ez jó volt, mert, bár nem voltam bemosakodva, a doki végigmutogatta mindenkinek hogy melyik ér hogy megy/hogy kéne neki. Celofános módszerrel oldották meg, de szóban a többi módszert is átismételtük műtét előtt.
Én aznap egy arthroszkópos vállműtéten asszisztáltam. Nagyon menő volt, én fogtam az arthroszkópot, miközben a doki kiszedte az ízületi egeret. Aztán én varrtam össze.
Délután táncolva megjelent az egyik doki, hogy másnapra hoznak egy TIGRIST.
Szerda: Tényleg hoztak egy tigrist. 4 hónapos, 12 kg-s, törött csontú. 10re jött, úgyhogy előtte még belefért 1-2 egyszerűbb műtét, de utána estig a nagy cicával voltunk elfoglalva.
Kedves gazdik! Légyszíves ne etessétek a húsevő háziállataitokat színhússal, mert az felborítja a Ca-P egyensúlyt, a Ca2+ nem tud beépülni a csontokba, elégtelen lesz a mineralizáció, a csontok pars compactaja papírvékonyságúvá válnak, és az állat súlya alatt eltörnek. Kistigris is így járt. A durva töréseket a dokik összerakták, de igazából egy komoly étrendváltoztatásra lesz szüksége a tigrisnek.
Fun fact: ha lenyírod a tigrist, látod, hogy a bőre is tigriscsíkos. :D
Tigriske után este még bull terriert gastroszkópoztunk, mert az idiótája megette két nyakörvét meg a pórázát. Olyasmi játék volt, mint az, amikor a kampóval ki kell húzni az üvegdobozból a plüssállatkákat. Aztán extraként szétszedtük az othaematomáját.
Aznap este nyolckor végeztem. Fél nyolctól volt Erasmusos vacsora: mindenki hoz valami otthoni kaját. Úgyhogy hazarohantam, gyorsan megmelegítettem az előző éjszaka elékszített lecsót, és egy óra késéssel beestem. Sero vinientibus osses, nem sok kaja maradt. Ráadásul mire megérkeztem, már mindenki jóllakott, úgyhogy a lecsó egy része megmaradt. Legalább volt mit ennem a következő napokban. És megismerkedtem pár brazil hallgatóval, akikkel eddig nem találkoztam. Megállapítottam, hogy nagyon cukik, és még nem láttak havat. :D Szegények nagyon fognak fázni télen.
Csütörtök: Juhúúú, rövid nap! :) Egy törött ileum összecsavarozása és egy arthrodézis után már mehettem is (3 körül). Elmentem a postára, aztán beestem az ágyba, és estig aludtam. Majd felkeltem, megnéztem az e-mailjeimet, beszéltam Apummal, és visszaaludtam.
Péntek: Csak egy lipomás kutya volt (meg egy macska, de azt nem láttam, mert...), én asszisztáltam. 30 kg-s labradorból kiszedtünk egy 5 kg-os növedéket, úgyhogy kutyi hirtelen olyan üressé vált, hogy a doki gyorsan végzett rajta egy omentopexiát is. Meg visszapakoltunk mindent a helyére. Sokat láttam, sokat varrtam, most már egész szépen bánok a tűvel-cérnával.
Szeretném még jobban elmélyíteni a gyakorlati tudásomat sebészet terén, itt talán még a szülészet blokk alatt lesz rá lehetőségem. Aztán valahol otthon, ha találok olyan helyet. Majd megkérdezem a mostani 11. féléveseket, hogy mennyire engedik őket sebészkedni sebészeten .Ha ott nem, akkor meg megyek szülészetre 11. féléves gyakra, legalább ivartalanítani megtanulok. Az is sebészet. ;)
Nekem a sebészet kezdett az elmúlt években nagy kedvencemmé válni. Szeretem összevarrni az állatokat. :P
Bár első héten a TO-s néni azt mondta, hogy nem nyúlhatok semmihez, csak nézhetem, szerencsére nem lett igaza.
Úgyhogy kisregény következik, szagkifejezésekkel tuningolva.
A sebészet blokkról röviden annyit, hogy inkább a magyarra hasonlít, mint a hannoverire. A dokik ráérnek, általában 4-6 műtétet végeztünk naponta, 10-12 óra alatt. Egyszerre csak egyet, maximum kettőt, bár a műtétek vége általában egybeesik a következő elejével. Ha a műtős doki befejezte a maga részét, az állat összevarrásást és az ébresztést a hallgatókra hagyja, és megy tovább. Aki nincs bemosakodva, nem sokat lát, úgyhogy hiányoltam a jó kis kivetítőt az otthoni műtőből. Itt sok kis műtő van (meg egy nagyobb), szóval általában elég zsúfoltan vagyunk bent (4-5 sebészetre beosztott hallgató, 3-4 anesztre beosztott, 1-2 intershipes, 1-2 doki). Általában zene sincsen (mint otthon), és a hosszabb napok alkalmával igencsak hiányoltam a hannoverben szokásos édességes dobozt (ott van minden teremben a műtőt kivéve, hogy az alacsony vércukrot kicsit fel tudjuk nyomni). Ja, és rendszeresen röpköd 1-2 légy a műtőben.
De a hangulat jó volt. :)
Hétfő:
Hogy jól kezdődjön a hét, egy 3órás amputálással kezdtünk. Azaz nem is az volt az első, hanem a patkány. No offense, a lyoni ÁO egyetem a legjobbak közé tartozik, ez az egyetlen olyan egyetem, aminek a diplomáját nem csak Európa-szerte, hanem az egész USA-ban is elfogadják (duplán akkreditált). De itt is csúszhat hiba a rendszerbe,
Sebészetre mentünk volna éppen be, matattunk a kalucsnik-maszkok-sapik között, mikor az egyik csaj felkiált, hogy ott egy patkány. Gondolom Patkányka kényelmesnek találta a sapkákat aludni. Kövtekező pillanatban ki is ugrott, usgyi át az UHos szobáig (kb. olyan messze van, mint nálunk). A csajok (meg néhány srác is) visítozott, hogy milyen hatalmas ronda csatornapatkány. Pedig csak egy egyszerű, házipatkány alkatú kislány volt. Az UH-os szobába bezárkóztak ketten-hárman, vagy negyed óráig birkóztak, addig mi hallahattuk, ahogy felváltva sikítoznak és csapkodnak. Aztán az egyik internshipes srác diadalittas fejjel kijött, egyik kezében seprűnyél, másik kezében döglött patkány. Szegény Patkányka pórul járt. De a franciák is, mert ők meg fertőtleníthettek mindent, mert Patkányka a hétvégén mindent összepisilt-kakilt a képalkotós papíroktól a maszkokig.
Volt ezen kívül tályogeltávolítás, én pedig egy maxillatörött kiskutya össze-cerclage-drótozásában segédkeztem. Aznap először morgott picit az egyik doki, mert erasmusos vagyok. Gyorsan akarta csinálni a műtétet, és kért egy cserebogarat, én meg néztem hülyén, mert az ugye picit máshogy van franciául (pince a champ), semmi köze a bogárhoz. Megjegyezte, hogy nem szabad ilyen műtétekhrz külföldit berakni, mert nem ért franciául. A többiek persze tudták, hogy jól beszélem a nyelvet, tényleg ez volt az első szó, amiről fogalmam sem volt. Murphy. Mindegy, másnap ugyanezzel a dokival műtöttem, de akkor már nem sietett annyira, nagyon rendesen magyarázott végig mindent.
Kedd: PSS-es macska cystostomiával egybekötve. Ez jó volt, mert, bár nem voltam bemosakodva, a doki végigmutogatta mindenkinek hogy melyik ér hogy megy/hogy kéne neki. Celofános módszerrel oldották meg, de szóban a többi módszert is átismételtük műtét előtt.
Én aznap egy arthroszkópos vállműtéten asszisztáltam. Nagyon menő volt, én fogtam az arthroszkópot, miközben a doki kiszedte az ízületi egeret. Aztán én varrtam össze.
Délután táncolva megjelent az egyik doki, hogy másnapra hoznak egy TIGRIST.
Szerda: Tényleg hoztak egy tigrist. 4 hónapos, 12 kg-s, törött csontú. 10re jött, úgyhogy előtte még belefért 1-2 egyszerűbb műtét, de utána estig a nagy cicával voltunk elfoglalva.
Kedves gazdik! Légyszíves ne etessétek a húsevő háziállataitokat színhússal, mert az felborítja a Ca-P egyensúlyt, a Ca2+ nem tud beépülni a csontokba, elégtelen lesz a mineralizáció, a csontok pars compactaja papírvékonyságúvá válnak, és az állat súlya alatt eltörnek. Kistigris is így járt. A durva töréseket a dokik összerakták, de igazából egy komoly étrendváltoztatásra lesz szüksége a tigrisnek.
Fun fact: ha lenyírod a tigrist, látod, hogy a bőre is tigriscsíkos. :D
Tigriske után este még bull terriert gastroszkópoztunk, mert az idiótája megette két nyakörvét meg a pórázát. Olyasmi játék volt, mint az, amikor a kampóval ki kell húzni az üvegdobozból a plüssállatkákat. Aztán extraként szétszedtük az othaematomáját.
Aznap este nyolckor végeztem. Fél nyolctól volt Erasmusos vacsora: mindenki hoz valami otthoni kaját. Úgyhogy hazarohantam, gyorsan megmelegítettem az előző éjszaka elékszített lecsót, és egy óra késéssel beestem. Sero vinientibus osses, nem sok kaja maradt. Ráadásul mire megérkeztem, már mindenki jóllakott, úgyhogy a lecsó egy része megmaradt. Legalább volt mit ennem a következő napokban. És megismerkedtem pár brazil hallgatóval, akikkel eddig nem találkoztam. Megállapítottam, hogy nagyon cukik, és még nem láttak havat. :D Szegények nagyon fognak fázni télen.
Csütörtök: Juhúúú, rövid nap! :) Egy törött ileum összecsavarozása és egy arthrodézis után már mehettem is (3 körül). Elmentem a postára, aztán beestem az ágyba, és estig aludtam. Majd felkeltem, megnéztem az e-mailjeimet, beszéltam Apummal, és visszaaludtam.
Péntek: Csak egy lipomás kutya volt (meg egy macska, de azt nem láttam, mert...), én asszisztáltam. 30 kg-s labradorból kiszedtünk egy 5 kg-os növedéket, úgyhogy kutyi hirtelen olyan üressé vált, hogy a doki gyorsan végzett rajta egy omentopexiát is. Meg visszapakoltunk mindent a helyére. Sokat láttam, sokat varrtam, most már egész szépen bánok a tűvel-cérnával.
Szeretném még jobban elmélyíteni a gyakorlati tudásomat sebészet terén, itt talán még a szülészet blokk alatt lesz rá lehetőségem. Aztán valahol otthon, ha találok olyan helyet. Majd megkérdezem a mostani 11. féléveseket, hogy mennyire engedik őket sebészkedni sebészeten .Ha ott nem, akkor meg megyek szülészetre 11. féléves gyakra, legalább ivartalanítani megtanulok. Az is sebészet. ;)
Fűtés még nincs a koliban.
Felhúztam három zoknit, egy harisnyát, melegítőt, két pólót és két pulcsit. Kellemes őszi idő van, de a szobában ez elég hideget jelent. A negyedévesek azt mondták, hogy majd november közepén indítják be a fűtést.
De legalább van meleg víz, és működnek a sütőlapok, úgyhogy sok meleg teát iszom és forró zuhany alatt melegítem magam este. Aztán a meleg takarómra ráhúzom azt, ami napközben védi az ágyat; az is számít valamit. Ennek ellenére reggelente dideregve ébredek. Szerencsére elhoztam a nagyteljelítményű hajszárítómat, azzal melegítem magamat reggel, mint a kihűlt macskát a kórházban.
Emellett élvezem a kilátást a szobámból. A Lacroix-Laval park fái még egész zöldek. Most reggel 8 körül kel a nap, ha úgy kell gyakorlatra menni, akkor végig tudom nézni a napkeltét.
A szobám másik előnye a gyenge hangszigetelés. Persze, kicsit kellemetlen, amikor hulla fáradtan egy 12órázás után hazaesek, és aludnék, de épp buli van a koliban, de ez csak 1-2 hetente fordul elő. Az előnyt a szomszéd gyerek jelenti, aki komoly hangfalakkal és elektromos gitárral rendelkezik, és rendszeresen gyakorol. Első héten mondta, hogy ha zavar a zene, nyugodtan szóljak. De szerencsére elég jól játszik elég jó számokat (Red Hot Chili Pepperstől a Metallicáig), úgyhogy határozottan élvezem, ha hazaér és nekiáll gyakorolni. Nem kell keresgélnem a gépemen, hogy most épp mit hallgatnék, jön az magától, át a papírvékonyságú falon, kiváló minőségben, a sok-sok jóféle zeneszám. :P
De legalább van meleg víz, és működnek a sütőlapok, úgyhogy sok meleg teát iszom és forró zuhany alatt melegítem magam este. Aztán a meleg takarómra ráhúzom azt, ami napközben védi az ágyat; az is számít valamit. Ennek ellenére reggelente dideregve ébredek. Szerencsére elhoztam a nagyteljelítményű hajszárítómat, azzal melegítem magamat reggel, mint a kihűlt macskát a kórházban.
Emellett élvezem a kilátást a szobámból. A Lacroix-Laval park fái még egész zöldek. Most reggel 8 körül kel a nap, ha úgy kell gyakorlatra menni, akkor végig tudom nézni a napkeltét.
A szobám másik előnye a gyenge hangszigetelés. Persze, kicsit kellemetlen, amikor hulla fáradtan egy 12órázás után hazaesek, és aludnék, de épp buli van a koliban, de ez csak 1-2 hetente fordul elő. Az előnyt a szomszéd gyerek jelenti, aki komoly hangfalakkal és elektromos gitárral rendelkezik, és rendszeresen gyakorol. Első héten mondta, hogy ha zavar a zene, nyugodtan szóljak. De szerencsére elég jól játszik elég jó számokat (Red Hot Chili Pepperstől a Metallicáig), úgyhogy határozottan élvezem, ha hazaér és nekiáll gyakorolni. Nem kell keresgélnem a gépemen, hogy most épp mit hallgatnék, jön az magától, át a papírvékonyságú falon, kiváló minőségben, a sok-sok jóféle zeneszám. :P
2014. október 19., vasárnap
Római romok és biciklizés
A hétvégén sokat emlegettem szeretett középiskolai osztályfőnökömet és latin tanáromat, ugyanis elmentem megnézni az egykori Lugundum (Lyon római kori neve) színházait. Fent a dombon, nem messze a katedrálistól található kér római kori színház, i.e. 43-ból. Jó, persze, azóta többször felújították őket, először az i. sz. 1. és 3. század folyamán, illetve később a 19-20. században. Nagyon jó állapotban vannak, manapság is használják őket.
Emellett elmentem a romok mellett található gall-római történeti múzeumba. Hadd beszéljenek helyettem a képek:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Vasárnap egy körül láttam a többi erasmusos üzenetét, hogy kettőkor indulnak be a városba biciklizni. Gondoltam, megnézem, milyen, úgyhogy megpróbáltam legyűrni a "félek az emberektől" hozzáállásomat, sebtében összeszedelőzködtem, és csatlakoztam hozzájuk. Nyolcan voltunk. Mire mindenki kiblokkolta a biciklijét a tárolóból, eltelt fél óra (a kerékpárok fél óráig ingyenesek, onnantól fél óránként 1 euró). Tekertünk egy fél órát. Az ismeretlen útvonal, a tömeg és a biciklik súlya miatt nem a szokásos, 25-30 km/h-s tempómra kell gondolni, inkább 10-15-tel mentünk. De a táj nagyon szép volt, nagyrészt a Saone mentén haladtunk.
A biciklik visszahelyezése a tárolókba ismét egy fél órát vett igénybe, mert sor volt. Utána megnéztük a Parc de la Tete d'Or-t (=Aranyfej Park). Sütőtökfesztivál volt=iszonyatos tömeg, de nagyon szép és különleges hely, úgyhogy megvan, hova megyek legközelebb fotózni. Extra: nem egy egyszerű parkra kell gondolni, bár erre már az aranyozott főbejárat láttán is rájön az ember (itt az ilyesmiket nem lopják el). A parkban van több üvegház, körhinta, tó, zsiráf, őz, strucc, stb., az állatok hekyenként csak egy jelképes kerítéssel vannak elválasztva a látogatóktól. Egyszóval pazar. Már most látom, hogy rengeteg fotót fogok készíteni. :)
Emellett elmentem a romok mellett található gall-római történeti múzeumba. Hadd beszéljenek helyettem a képek:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Vasárnap egy körül láttam a többi erasmusos üzenetét, hogy kettőkor indulnak be a városba biciklizni. Gondoltam, megnézem, milyen, úgyhogy megpróbáltam legyűrni a "félek az emberektől" hozzáállásomat, sebtében összeszedelőzködtem, és csatlakoztam hozzájuk. Nyolcan voltunk. Mire mindenki kiblokkolta a biciklijét a tárolóból, eltelt fél óra (a kerékpárok fél óráig ingyenesek, onnantól fél óránként 1 euró). Tekertünk egy fél órát. Az ismeretlen útvonal, a tömeg és a biciklik súlya miatt nem a szokásos, 25-30 km/h-s tempómra kell gondolni, inkább 10-15-tel mentünk. De a táj nagyon szép volt, nagyrészt a Saone mentén haladtunk.
A biciklik visszahelyezése a tárolókba ismét egy fél órát vett igénybe, mert sor volt. Utána megnéztük a Parc de la Tete d'Or-t (=Aranyfej Park). Sütőtökfesztivál volt=iszonyatos tömeg, de nagyon szép és különleges hely, úgyhogy megvan, hova megyek legközelebb fotózni. Extra: nem egy egyszerű parkra kell gondolni, bár erre már az aranyozott főbejárat láttán is rájön az ember (itt az ilyesmiket nem lopják el). A parkban van több üvegház, körhinta, tó, zsiráf, őz, strucc, stb., az állatok hekyenként csak egy jelképes kerítéssel vannak elválasztva a látogatóktól. Egyszóval pazar. Már most látom, hogy rengeteg fotót fogok készíteni. :)
5. hét a klinikán: sebészet konzultáció
Ez a hét leginkább azért volt fura, mert csak nyolc órákat dolgoztam. Kényelmesen végeztem négy-fél öt felé, megírtam a kórtöriket, és mehettem haza. Sebészet konzultációkra főeg a sánta kutyákat hozzák, általában lövünk róluk 1-2 röntgent, veszünk vért, stb., aztán, ha tudunk, egyeztetünk időpontot a műtéthez. Nekem például sikerült kifognom egy igazi klasszikus yorkit: benn maradt tejfogak, rejtett here, Perthes-kór és bilaterális patellaficam. Minden, ami kell. Másnap hozták is vissza a kutyit teljes kozmetikára.
Úgy érzem, hogy tehetségesnek tartanak, de ez leginkább azért lehet, mert erasmusosként most már csak egy nagyon halvány (a gazdik szerint nagyin aranyos, spanyol-venezuelai beütésű) akcentusom van. Tudásilag ugyanott vagyok, mint az itteni 11. félévesek.
A hét eseményeihez tartozik még, hogy megkaptam a pass culture-met. Ez szerdán történt, gyorsan fel is hívtam a lyoni operaházat, hogy szeretnék jegyet foglalni a Hamupipőke balettre. (*.*) Mondták, hogy rendben van még hely, annyi, hogy be kell menni érte, ha foglalni szeretnék. Na most a csütörtökünk rövid nap, ezért úgy gondoltam, hogy nem várom meg a szombatot, biztos ami boztos, elmegyek a jegyért csütörtökön. Azt kell hogy mondjam, mázlim volt, és jól tettem, hogy nem vártam szombatig, mert az utolsó jegyet vittem el. De itt van a polcomon, úgyhogy november 13-án irány az operaház Hamupipőke balettet nézni. :D
Úgy érzem, hogy tehetségesnek tartanak, de ez leginkább azért lehet, mert erasmusosként most már csak egy nagyon halvány (a gazdik szerint nagyin aranyos, spanyol-venezuelai beütésű) akcentusom van. Tudásilag ugyanott vagyok, mint az itteni 11. félévesek.
A hét eseményeihez tartozik még, hogy megkaptam a pass culture-met. Ez szerdán történt, gyorsan fel is hívtam a lyoni operaházat, hogy szeretnék jegyet foglalni a Hamupipőke balettre. (*.*) Mondták, hogy rendben van még hely, annyi, hogy be kell menni érte, ha foglalni szeretnék. Na most a csütörtökünk rövid nap, ezért úgy gondoltam, hogy nem várom meg a szombatot, biztos ami boztos, elmegyek a jegyért csütörtökön. Azt kell hogy mondjam, mázlim volt, és jól tettem, hogy nem vártam szombatig, mert az utolsó jegyet vittem el. De itt van a polcomon, úgyhogy november 13-án irány az operaház Hamupipőke balettet nézni. :D
2014. október 17., péntek
Egyetemi Nyílt Nap
12-én (vasárnap) nem a városba mentem be, hanem az egyetemre, ugyanis nyílt nap volt. Nem feltétlenül olyan, mint nálunk: voltak mindenféle programok kicsiknek és nagyoknak - arcfestés, agility bemutató, konferenciák, múzeumlátogatás, klinikák bemutatása... szóval sokszínű.
Én (mily meglepő) a konferenciákat ültem végig. Volt például egy érdekes előadás a kutyák epilepsziájáról, volt egy állatorvos-történeti (bár az előadót a mieink messze felülmúlják), egy viselkedéssel kapcsolatos... Utóbbinál igencsak vigyorogtam, mert a felhasznált tudományos publikációk nagy része magyar volt, kutyaetológiás cikkek az ELTE-ről.
Emellett megnéztem a múzeumot. Ez - a mienkkel ellentétben - csak kivételes alkalmakkor van nyitva, ami valahol érthető, mert sok régi darabot tartalmaz, de az elsőévesek (meg a többiek is) biztos nagy hasznát vennék, ha bármikor be tudnának menni megnézni a rengeteg preparátumot. Vannak klasszikus lóalkatrészek, csontvázak, stb., mint nálunk. Egy külön teremben vannak tablók (szem felépítése, szív erei), amiket már nem használnak, pedig jobb állapotban vannak, mint amikkel mi anat előadásokon találkoztunk. És van egy papírmasé-ló. Ez azért érdekes, mert cirka 200 éves, és úgy néz ki, mint egy anatómiai preparátum. Az összes ér/izom/ideg/stb. látható rajta, az izomrostok is rá vannak festve, gyönyörű színes és szétszedhető. Nagyon profi. Csak nagyon sérülékeny (200 éves papírlónál nem csoda), úgyhogy már nem használják. Pedig nagyon praktikus lehetett.
Illetve a múzeum elég nagy részét a torzképződmények foglalták el... ezt inkább nem részletezem. Érdekes, érdekes, de nekem már kórbin is rossz kedvem lett tőle, itt meg pláne.
Ja, a prepatátumok között volt delfin-állkapocs is. :D
Én (mily meglepő) a konferenciákat ültem végig. Volt például egy érdekes előadás a kutyák epilepsziájáról, volt egy állatorvos-történeti (bár az előadót a mieink messze felülmúlják), egy viselkedéssel kapcsolatos... Utóbbinál igencsak vigyorogtam, mert a felhasznált tudományos publikációk nagy része magyar volt, kutyaetológiás cikkek az ELTE-ről.
Emellett megnéztem a múzeumot. Ez - a mienkkel ellentétben - csak kivételes alkalmakkor van nyitva, ami valahol érthető, mert sok régi darabot tartalmaz, de az elsőévesek (meg a többiek is) biztos nagy hasznát vennék, ha bármikor be tudnának menni megnézni a rengeteg preparátumot. Vannak klasszikus lóalkatrészek, csontvázak, stb., mint nálunk. Egy külön teremben vannak tablók (szem felépítése, szív erei), amiket már nem használnak, pedig jobb állapotban vannak, mint amikkel mi anat előadásokon találkoztunk. És van egy papírmasé-ló. Ez azért érdekes, mert cirka 200 éves, és úgy néz ki, mint egy anatómiai preparátum. Az összes ér/izom/ideg/stb. látható rajta, az izomrostok is rá vannak festve, gyönyörű színes és szétszedhető. Nagyon profi. Csak nagyon sérülékeny (200 éves papírlónál nem csoda), úgyhogy már nem használják. Pedig nagyon praktikus lehetett.
Illetve a múzeum elég nagy részét a torzképződmények foglalták el... ezt inkább nem részletezem. Érdekes, érdekes, de nekem már kórbin is rossz kedvem lett tőle, itt meg pláne.
Ja, a prepatátumok között volt delfin-állkapocs is. :D
2014. október 12., vasárnap
A kalandos jazz est
Szombaton az egyik negyedéves elhívott egy jazz-koncertre a városba. Este fél tízkor kezdődött, gondoltuk akkor tizenegyre vége lesz, és simán elérjük az utolsó buszt hazafelé. Rendeltünk egy-egy Kirt (fehérbor creme de cassis-szal) magunknak, és kényelmesen elhelyeztkedtünk a koncertnek helyet adó pincehelyiségben. Meg kell hagyni, nem volt rossz. :)
Egy óra múlva az előadók tartottak fél óra szünetet, majd játszottak még egy órát. Éjfél körül végeztek. Hát a buszt, azt lekéstük.
Hogy jussunk haza?
Volt velünk még egy felsőbbéves, aki Lyonban lakik, de nem tudtunk nála aludni, mert a negyedéves otthagyta a szobájában a kutyáját, azt meg ugye még kéne sétáltatni meg etetni...
Nagy nehezen (=majd viszünk neki csokit) rávettük a felsőbbévest, hogy vigyen minket haza kocsival. Csakhogy a város másik felében lakik, metró meg már nincs.
Béreljünk biciklit.
Erről annyit kell tudni, hogy már régóta működik a rendszer, olyan, mint a Bubi. Akinek nincs rá "előfizetése", annak le kell tennie egy 150 Eur-s kauciót, amit visszakap, ha épségben bedokkolja a kölcsönvett biciklit. Amúgy 1,5 Eur egy bringa egy napra.
Úgyhogy biciklire szálltunk, és a Saone Rhone mentén áttekertünk Lyonon. A város éjszaka, kivilágítva is gyönyörű.
Hozzá kell tenni, hogy volt sikerünk, ugyanis a negyedéves szépen kiöltözött = combközépig érő ruhában jött. El lehet képzelni, milyen abban biciklizni. Nem egy csávó kiabált utánunk. XD
De végül szerencsésen megérkeztünk a felsőbbéves szállásához, onnan meg az egyetemre, olyan éjjel egy óra körül. Simán ki tudtam aludni magamat a másnapi konferenciákra.
Egy óra múlva az előadók tartottak fél óra szünetet, majd játszottak még egy órát. Éjfél körül végeztek. Hát a buszt, azt lekéstük.
Hogy jussunk haza?
Volt velünk még egy felsőbbéves, aki Lyonban lakik, de nem tudtunk nála aludni, mert a negyedéves otthagyta a szobájában a kutyáját, azt meg ugye még kéne sétáltatni meg etetni...
Nagy nehezen (=majd viszünk neki csokit) rávettük a felsőbbévest, hogy vigyen minket haza kocsival. Csakhogy a város másik felében lakik, metró meg már nincs.
Béreljünk biciklit.
Erről annyit kell tudni, hogy már régóta működik a rendszer, olyan, mint a Bubi. Akinek nincs rá "előfizetése", annak le kell tennie egy 150 Eur-s kauciót, amit visszakap, ha épségben bedokkolja a kölcsönvett biciklit. Amúgy 1,5 Eur egy bringa egy napra.
Úgyhogy biciklire szálltunk, és a Saone Rhone mentén áttekertünk Lyonon. A város éjszaka, kivilágítva is gyönyörű.
Hozzá kell tenni, hogy volt sikerünk, ugyanis a negyedéves szépen kiöltözött = combközépig érő ruhában jött. El lehet képzelni, milyen abban biciklizni. Nem egy csávó kiabált utánunk. XD
De végül szerencsésen megérkeztünk a felsőbbéves szállásához, onnan meg az egyetemre, olyan éjjel egy óra körül. Simán ki tudtam aludni magamat a másnapi konferenciákra.
4. hét a klinikán: belgyó
Ez a hét főleg a bőrgyógyászaté volt.
Megállapítottam, hogy egy mikroszkóp egy sima kisállatrendelőben is csodákat tud tenni. Hannoverben a levett mintákat mindig felvitték a laborba, aztán várták az eredményt, ezzel szemben itt csak átmentünk egy hátsó helyiségbe, és megnéztük a mintákat. Láttam például Otodectes cynotist. :D
Ezen kívül voltam az onkológián, ahol kifogtam egy 3-as súlyosságú mastocytomás kutyát, aki a kemoterápia előtti vizsgálatra jött. Vettem vért, mértem vérnyomást, aztán beintubáltam a kutyát, és megnéztem, hogy vesznek belőle csv-mintát. Majd amikor felébredt, beöltöztem tetőtől talpig védőfelszerelésbe, és segédkeztem a kemoterápiás kezelésben.
Elvileg voltam egzotikus szakrendelésen is, gyakorlatilag itt sokkal kevesebb az eset, mint otthon, így csak egy szem ferde fejtartású nyulat néztünk meg, ami kb. 10 percig tartott, és csak azért tartogatta a doki, hogy megmutathassa nekünk, utána elköszöntünk tőle.
Hogy mégis legyen mit csinálnunk, tartott nekünk egy kiselőadást az általános bánásmódról az egzotikus állatokat illetően. Illetve kaptunk egy esetet: azokat a galambokat, amiket két hete boncoltunk kórbin. :D Mondani sem kell, remekeltünk. Ráadásul a trichomonasnál elkezdett mindenfélét kérdezgetni a kórokozóról, amit én előtte levő nap átfutottam, úgyhogy tudtam olyan kérdésre válaszolni, amire a többiek nem. Mire megkérdezte, hogy itt Franciaorszgban jártam-e egyetmre, vagy máshol. Mondom otthon, Magyarországon. És mit válaszolt?
"Ó, az ezek alapján az egy igen jó egyetemnek tűnik."
Muhaha hát igencsak büszke voltam magamra, hogy sikerül jó hírét vinnem a sulimnak. Hátulütője a dolognak? Innentől kezdve mindent tőlem kérdezett. De szerencsém volt, tudtam válaszolni.
Ezzel együtt az egzotikus résszel még így is elég korán végeztünk, gondoltuk, hogy legalább lesz időnk kényelmesen ebédelni. De tévedtünk: amint végeztünk, már küldtek is át urodinámiára, és a következő pillanatban már egy hólyagatóniás labradort húgycső-katétereztem. Érdekes volt csak hát majd' éhen haltunk a végére.
Szerencsére azért nem felejtettem el előre rendelni magamnak valamit a büfében, úgyhogy aznap - bár kicsit később, mint eredetileg terveztem - lazacos lepényt ebédeltem. Omnomnomnomnom.
Megállapítottam, hogy egy mikroszkóp egy sima kisállatrendelőben is csodákat tud tenni. Hannoverben a levett mintákat mindig felvitték a laborba, aztán várták az eredményt, ezzel szemben itt csak átmentünk egy hátsó helyiségbe, és megnéztük a mintákat. Láttam például Otodectes cynotist. :D
Ezen kívül voltam az onkológián, ahol kifogtam egy 3-as súlyosságú mastocytomás kutyát, aki a kemoterápia előtti vizsgálatra jött. Vettem vért, mértem vérnyomást, aztán beintubáltam a kutyát, és megnéztem, hogy vesznek belőle csv-mintát. Majd amikor felébredt, beöltöztem tetőtől talpig védőfelszerelésbe, és segédkeztem a kemoterápiás kezelésben.
Elvileg voltam egzotikus szakrendelésen is, gyakorlatilag itt sokkal kevesebb az eset, mint otthon, így csak egy szem ferde fejtartású nyulat néztünk meg, ami kb. 10 percig tartott, és csak azért tartogatta a doki, hogy megmutathassa nekünk, utána elköszöntünk tőle.
Hogy mégis legyen mit csinálnunk, tartott nekünk egy kiselőadást az általános bánásmódról az egzotikus állatokat illetően. Illetve kaptunk egy esetet: azokat a galambokat, amiket két hete boncoltunk kórbin. :D Mondani sem kell, remekeltünk. Ráadásul a trichomonasnál elkezdett mindenfélét kérdezgetni a kórokozóról, amit én előtte levő nap átfutottam, úgyhogy tudtam olyan kérdésre válaszolni, amire a többiek nem. Mire megkérdezte, hogy itt Franciaorszgban jártam-e egyetmre, vagy máshol. Mondom otthon, Magyarországon. És mit válaszolt?
"Ó, az ezek alapján az egy igen jó egyetemnek tűnik."
Muhaha hát igencsak büszke voltam magamra, hogy sikerül jó hírét vinnem a sulimnak. Hátulütője a dolognak? Innentől kezdve mindent tőlem kérdezett. De szerencsém volt, tudtam válaszolni.
Ezzel együtt az egzotikus résszel még így is elég korán végeztünk, gondoltuk, hogy legalább lesz időnk kényelmesen ebédelni. De tévedtünk: amint végeztünk, már küldtek is át urodinámiára, és a következő pillanatban már egy hólyagatóniás labradort húgycső-katétereztem. Érdekes volt csak hát majd' éhen haltunk a végére.
Szerencsére azért nem felejtettem el előre rendelni magamnak valamit a büfében, úgyhogy aznap - bár kicsit később, mint eredetileg terveztem - lazacos lepényt ebédeltem. Omnomnomnomnom.
2014. október 9., csütörtök
Nem leszek tipikus Erasmuszos...
Tegnap (végre) összefutottam a többi erasmuszos diákkal. Hirdettek valami programot a facebook-os csoportban, gondoltam megnézem.
De lehet, jobban jártam volna, ha kihagyom.
Vannak a környéken olyan emberek, akik kiadják a házukat 1-1 éjszakára, hogy az egyetemisták ott bulizhassanak. Aki látta az egyetemen bulizni a külföldieket, annak lehet sejtése, hogy milyen lehet. Tömeg, részegek ugrálnak, fellökik a másikat, heringparti, lepisilnek az erkélyről, sört öntenek a másik fejére, és üvöltenek az ivós játékok. IHB.
Egy ilyenbe csöppentem bele tegnap este. Azt hiszem, ez nem az én stílusom. Szerencsére találtam egy csapat lányt, aki fél kettő körül "már" megunta a dolgot, így az elsők között távozókhoz csatlakozva bekérezkedtem hozzájuk (a helyet csak kocsival lehetett megközelíteni), és hazajöttem.
Hozzá kell tenni, hogy sokszor estig a klinikán vagyok, minden nap reggel kezdek, ez picit ellehetetleníti az "erasmuszos életet", de nem is hiányzik, alapvetően tanulni jöttem, nem bulizni, ahhoz meg azért fontosnak tartom, hogy relatíve kipihent legyek. Lefárasztani lefáraszt eléggé a klinika.
És bulizni Budapesten is lehet, olyan emberek között, akiket régóta ismerek, és megbízom bennük. Mint a barátom vagy a szinkronúszó csapattársaim. Hiányoznak is.
Úgyhogy inkább kiváltom a pass culture-t, ami egész kellemes árfekvésben biztosít belépést négy szabadon választott színházba. Szeretnék megnézni egy klasszikus színházi darabot, egy balettet, egy musicalt... mert ez az, ami engem érdekel, nem a "menjünk el berúgni". Illetve a csoporttársaim meghívtak a hétvégére egy jazz koncertre. Az is jól hangzik.
Társaságilag is jobban érzem magam a negyedéves franciák között, hiszen egy évfolyamon vagyunk (az erasmusosok itt többnyire harmadévesek). És sokkal könnyebben kommunikálok velük, mert nem kell velük barkobázni. A külföldiek hozzám képest igencsak törik a franciát, és sokszor nehezemre esik kitalálni, hogy mit ajarnak mondani. Amúgy aranyosak, csak hát nemtom... a franciákkal most könnyebben megtaláltam a közös hangot.
Ja, és rengeteg dicséretet kapok, hogy milyen szépen beszélem a nyelvet, és ne féljek használni. :)
De lehet, jobban jártam volna, ha kihagyom.
Vannak a környéken olyan emberek, akik kiadják a házukat 1-1 éjszakára, hogy az egyetemisták ott bulizhassanak. Aki látta az egyetemen bulizni a külföldieket, annak lehet sejtése, hogy milyen lehet. Tömeg, részegek ugrálnak, fellökik a másikat, heringparti, lepisilnek az erkélyről, sört öntenek a másik fejére, és üvöltenek az ivós játékok. IHB.
Egy ilyenbe csöppentem bele tegnap este. Azt hiszem, ez nem az én stílusom. Szerencsére találtam egy csapat lányt, aki fél kettő körül "már" megunta a dolgot, így az elsők között távozókhoz csatlakozva bekérezkedtem hozzájuk (a helyet csak kocsival lehetett megközelíteni), és hazajöttem.
Hozzá kell tenni, hogy sokszor estig a klinikán vagyok, minden nap reggel kezdek, ez picit ellehetetleníti az "erasmuszos életet", de nem is hiányzik, alapvetően tanulni jöttem, nem bulizni, ahhoz meg azért fontosnak tartom, hogy relatíve kipihent legyek. Lefárasztani lefáraszt eléggé a klinika.
És bulizni Budapesten is lehet, olyan emberek között, akiket régóta ismerek, és megbízom bennük. Mint a barátom vagy a szinkronúszó csapattársaim. Hiányoznak is.
Úgyhogy inkább kiváltom a pass culture-t, ami egész kellemes árfekvésben biztosít belépést négy szabadon választott színházba. Szeretnék megnézni egy klasszikus színházi darabot, egy balettet, egy musicalt... mert ez az, ami engem érdekel, nem a "menjünk el berúgni". Illetve a csoporttársaim meghívtak a hétvégére egy jazz koncertre. Az is jól hangzik.
Társaságilag is jobban érzem magam a negyedéves franciák között, hiszen egy évfolyamon vagyunk (az erasmusosok itt többnyire harmadévesek). És sokkal könnyebben kommunikálok velük, mert nem kell velük barkobázni. A külföldiek hozzám képest igencsak törik a franciát, és sokszor nehezemre esik kitalálni, hogy mit ajarnak mondani. Amúgy aranyosak, csak hát nemtom... a franciákkal most könnyebben megtaláltam a közös hangot.
Ja, és rengeteg dicséretet kapok, hogy milyen szépen beszélem a nyelvet, és ne féljek használni. :)
2014. október 8., szerda
Vieux Lyon
Ezt a hétvégét arra szántam, hogy (amellett, hogy elmenjek úszni és kitakarítsak) ismét felfedezzem és körbefotózzam az óvárost. Szombat reggel 11kor indultam, este 6ra értem haza. Aztán leültem a gép elé, hogy kiszortírozzam és összeszerkesszem azt a 245 fotót, amit készítettem, aminek az az egy hátránya volt, hogy akkor kezdtem el érezni, hogy mennyit sétafikáltam, és elég nehezemre esett utána felállni.
Azt hiszem, az óváros szépségeit fotókon sokkal jobban el tudom mesélni, úgyhogy ismét itt a link:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Nem akarok sok kis mappát csinálni, úgyhogy minden fotó ugyanoda fog kerülni, a később készültek lesznek mindig alul.
Azt hiszem, az óváros szépségeit fotókon sokkal jobban el tudom mesélni, úgyhogy ismét itt a link:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Nem akarok sok kis mappát csinálni, úgyhogy minden fotó ugyanoda fog kerülni, a később készültek lesznek mindig alul.
3. hét a klinikán: belgyó
Ez a hét a neurológiáé volt. Nagyrészt.
Most már egyenrangúnak számítok a negyedévesek között, egyedül végzem az előkonzultációkat és adom őket elő a dokiknak. A tulajok kezet fognak velem, és ha a főorvos kérdésére azt válaszolom, hogy "igen, elég jól tudok franciául", a mögötte álló rezidens hozzáteszi, hogy "túl jól".
A neurológiai szakrendelések között (hétfő, csütörtök) elmélyíthettem a tudásomat az epilepsziát és a cerebelláris tremort illetően (igen, sok latin kifejezés következik), és láttam durva esetet, ahol a neurológiai tüneteket musculoskeletális betegségek súlyosbították. Megtanultam jugularisból vért venni, és láttam MRI-t. Többször is. Az egyetlen szépséghibája az volt az egésznek, hogy mindkét nap kb. 4 órát túlóráztam.
Kedden se sikerült hamarabb végezni kardiológián, de most már tudom, hogy hangzik egy 4/6-os bal apexiális holosystolés zörej, ami a tricuspidális insufficiencia egyik jele. Szóval lassan megtanulom megkülönböztetni a szívzörejeket. Rengeteg szív UH-ot láttam, és végeztem vérnyomásmérést Doppleres vérnyomásmérővel. :P
Szerda volt az egyetlen nap, amikor időben végeztem, ez volt a szemészet szakrendelések ideje. Kifogtam egy cherry-eye disease-es-KCS-es kombinációt. Csináltam Schirmer-tesztet, és megint okosabb lettem.
Pénteken pedig elvileg viselkedészavaros nap volt, gyakorlatilag a neurológiás professzorral voltunk, szóval nem úsztam meg még egy teljes idegrendszeri vizsgálatot. Aztán ott is volt minden a genetikai eredetű spinningtől kezdve a sokat nyávogó dagi macskáig (akiről, mint kiderült, csak éhes volt).
Úgyhogy péntek este hulla fáradtan estem haza, és úgy döntöttem, hogy a kórtöri-összefoglalókat (mert ilyet is kell írni a gyak elfogadásához) majd a hétvégén írom meg.
Most már egyenrangúnak számítok a negyedévesek között, egyedül végzem az előkonzultációkat és adom őket elő a dokiknak. A tulajok kezet fognak velem, és ha a főorvos kérdésére azt válaszolom, hogy "igen, elég jól tudok franciául", a mögötte álló rezidens hozzáteszi, hogy "túl jól".
A neurológiai szakrendelések között (hétfő, csütörtök) elmélyíthettem a tudásomat az epilepsziát és a cerebelláris tremort illetően (igen, sok latin kifejezés következik), és láttam durva esetet, ahol a neurológiai tüneteket musculoskeletális betegségek súlyosbították. Megtanultam jugularisból vért venni, és láttam MRI-t. Többször is. Az egyetlen szépséghibája az volt az egésznek, hogy mindkét nap kb. 4 órát túlóráztam.
Kedden se sikerült hamarabb végezni kardiológián, de most már tudom, hogy hangzik egy 4/6-os bal apexiális holosystolés zörej, ami a tricuspidális insufficiencia egyik jele. Szóval lassan megtanulom megkülönböztetni a szívzörejeket. Rengeteg szív UH-ot láttam, és végeztem vérnyomásmérést Doppleres vérnyomásmérővel. :P
Szerda volt az egyetlen nap, amikor időben végeztem, ez volt a szemészet szakrendelések ideje. Kifogtam egy cherry-eye disease-es-KCS-es kombinációt. Csináltam Schirmer-tesztet, és megint okosabb lettem.
Pénteken pedig elvileg viselkedészavaros nap volt, gyakorlatilag a neurológiás professzorral voltunk, szóval nem úsztam meg még egy teljes idegrendszeri vizsgálatot. Aztán ott is volt minden a genetikai eredetű spinningtől kezdve a sokat nyávogó dagi macskáig (akiről, mint kiderült, csak éhes volt).
Úgyhogy péntek este hulla fáradtan estem haza, és úgy döntöttem, hogy a kórtöri-összefoglalókat (mert ilyet is kell írni a gyak elfogadásához) majd a hétvégén írom meg.
2014. október 1., szerda
Szülinapi habzsi-dőzsi - vasárnap
Aznap korán keltem, gondoltam megnézem Marcy l'Étoile piacát. De nem volt nagy cucc, két stand meg egy grillcsirkés. Viszont vettem e helyi pékségben egy csokis écéair-t, az nagyon inom volt. :D
Ebédre meg megpróbáltam túrós csuszát csinálni, mert ha már a hozzávalók egy része megvan, miért ne próbáljam meg a kedvenc kajámat enni a születésnapomon?
Hátö... ugye az élelmiszerhigiéniás fakton azt tanultuk, hogy a ricotta olyan, mint a túró, gyakorlatilag túrópótlóként is használják. Tejfölt meg szalonnát találtam, de hát a végeredmény annyira nem hasonlított túrós csuszára. Már a szalonna se volt olyan, mint a jó otthoni füstölt, a ricotta pedig inkább sajtnak bizonyult, mint túrószerű cuccnak. Végeredményben sajtos tésztát ettem. Nem volt rossz, de azért mégsem túrós csusza.
Délután meg elmentem fotózni a Lavroix-Laval parkba. A fotókat hozzáadtam az előzőekhez, innen lehet elérni:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Szóval összességében nem csináltam túl sok mindent aznap, de legalább jót punnyadtam. Az is kell néha. :)
Ebédre meg megpróbáltam túrós csuszát csinálni, mert ha már a hozzávalók egy része megvan, miért ne próbáljam meg a kedvenc kajámat enni a születésnapomon?
Hátö... ugye az élelmiszerhigiéniás fakton azt tanultuk, hogy a ricotta olyan, mint a túró, gyakorlatilag túrópótlóként is használják. Tejfölt meg szalonnát találtam, de hát a végeredmény annyira nem hasonlított túrós csuszára. Már a szalonna se volt olyan, mint a jó otthoni füstölt, a ricotta pedig inkább sajtnak bizonyult, mint túrószerű cuccnak. Végeredményben sajtos tésztát ettem. Nem volt rossz, de azért mégsem túrós csusza.
Délután meg elmentem fotózni a Lavroix-Laval parkba. A fotókat hozzáadtam az előzőekhez, innen lehet elérni:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Szóval összességében nem csináltam túl sok mindent aznap, de legalább jót punnyadtam. Az is kell néha. :)
Szülinapi habzsi-dőzsi - szombat
Szombaton meglátogattam az uszodát. Nem olyan szép, mint a
pesterzsébeti, kicsit ütött-kopott, de van egy 50m-es medencéje, amit a
legtöbb esetben kettéválasztanak, így 8x2db, 25m-es sáv van úszni.
Alap probléma: minden sávnál ki van írva, hogy milyen úszásnemben lehet úszni. Három kategória van: mellúszás, gyorsúszás és eszközökket úszás (békaláb, kézizé).
Szóval hol fogok én pillangózni meg elemezni? :O
Aztán áthidaltam a problémát azzal, hogy a pillangót gyorsúszóknál úsztam (kb. egy sebességgel haladtunk), elemezni meg bementem a mellószásban totyogók közé. Az úszómesterek furán néztek, de ehhez már hozzászoktam, amúgy meg nem parancsoltak át másik sávba, úgyhogy jó volt.
Addig úsztam, amíg az összes izmom zsibbadt, és nehezemre esett lábra állni, mikor kimásztam a medencéből. De nagyon jól esett.
Ezek után elmásztam a plázába. Eredetileg a születésnapomon mentem volna könyvet nézni, de mint múlt héten kiderült, vasárnap minden zárva van, úgyhogy maradt a szombat.
Éppen cosplay verseny volt. Olyan jelmezek voltak, hoy waow... Asszem most döntöttem úgy, hogy a következő conra elkísérem a húgomat.
Könyvesboltilag először a képregényboltot találtam meg. Ezt úgy képzeljétek el, hogy plafonig mangák, animék, képes albumok (Tolkien képesalbum a legszebb illusztrációkkal vááááá :D 35 euróért majd talán karácsonyra) és képregények. Trónok harcától Totoróig minden. Nem semmi.
Aztán megtaláltam a rendes nagy könyvesboltot is, ahol egész jó árban voltak a "zsebkönyvek" (egyszerű, illusztráció és dísz nélküli kiadások), úgyhogy gyorsan meg is ragadtam a Szilmarilokat és a Húrin gyermekeit. Muhaha.
Majd vettem sushit a carrefourban (mert itt egész olcsó és nagy a választék), hazamentem, és örvendeztem vala.
Alap probléma: minden sávnál ki van írva, hogy milyen úszásnemben lehet úszni. Három kategória van: mellúszás, gyorsúszás és eszközökket úszás (békaláb, kézizé).
Szóval hol fogok én pillangózni meg elemezni? :O
Aztán áthidaltam a problémát azzal, hogy a pillangót gyorsúszóknál úsztam (kb. egy sebességgel haladtunk), elemezni meg bementem a mellószásban totyogók közé. Az úszómesterek furán néztek, de ehhez már hozzászoktam, amúgy meg nem parancsoltak át másik sávba, úgyhogy jó volt.
Addig úsztam, amíg az összes izmom zsibbadt, és nehezemre esett lábra állni, mikor kimásztam a medencéből. De nagyon jól esett.
Ezek után elmásztam a plázába. Eredetileg a születésnapomon mentem volna könyvet nézni, de mint múlt héten kiderült, vasárnap minden zárva van, úgyhogy maradt a szombat.
Éppen cosplay verseny volt. Olyan jelmezek voltak, hoy waow... Asszem most döntöttem úgy, hogy a következő conra elkísérem a húgomat.
Könyvesboltilag először a képregényboltot találtam meg. Ezt úgy képzeljétek el, hogy plafonig mangák, animék, képes albumok (Tolkien képesalbum a legszebb illusztrációkkal vááááá :D 35 euróért majd talán karácsonyra) és képregények. Trónok harcától Totoróig minden. Nem semmi.
Aztán megtaláltam a rendes nagy könyvesboltot is, ahol egész jó árban voltak a "zsebkönyvek" (egyszerű, illusztráció és dísz nélküli kiadások), úgyhogy gyorsan meg is ragadtam a Szilmarilokat és a Húrin gyermekeit. Muhaha.
Majd vettem sushit a carrefourban (mert itt egész olcsó és nagy a választék), hazamentem, és örvendeztem vala.
Szülinapi habzsi-dőzsi - péntek
A "szülinapozós hétvége" úgy kezdődött, hogy pénteken gyorsan szétkaptunk egy galambot a kórbin, majd megtartottuk az egyik negyedévessel a kiselőadásunkat a kiskérődzők retrovírusairól, ami határozottan jól sikerült. Aztán autóba ültünk (mert a csajszinak éppen volt kölcsönkocsija), és megnéztük Lyon óvárosát. Hát... hát... az gyönyörű. Olyan, mintha visszaszaladt volna az ember pár évszázadot az időben. Kedves kis utcák reneszánsz házakkal, rejtett átjárókkal az utcák között, bonbon-sütemény-és főtt kaja illata az utcákon... mint a mesékben. De tényleg. Gyönyörű.
Egyetlen pici probléma az volt, hogy vittem ugyan fényképezőgépet, de ott jöttem rá, hogy lemerült az aksija. Mondjuk annyira nem katasztrófa, mert kb. két óránk volt bejárni az óvárost, hogy épkézláb időben hazaérjünk, nekem meg egy ilyen túra fényképezőgéppel legalább négy óra lenne.
Mikor elkezdett sötétedni, beültünk egy igazi kis "Bouchon Lyonnaise"-be, azaz egy kis kiülős vendéglőbe ("Au ventre jaune", azaz a sárga hashoz címzett fogadóba). És vacsoráztunk. Olyanokat, amikről még életemben nem hallottam. Így nézett ki a menü:
-Saláta főtt krumplival és krémsajttal (eddig oké)
-Quenelle - ez egy lyoni specialitás, nem tudom mihez hasonlítani. Talán olyan, mint egy tésztahab, ami sűrű mártásban úszik, de elég messze vagyok a pontos leírástól.
-Faiselle pirosgyümölccsel - ez valami joghurtszerű cucc volt, csak kicsit tömörebb formában.
És közben átbeszéltük az összes Disney-mesét. :D
Egyetlen pici probléma az volt, hogy vittem ugyan fényképezőgépet, de ott jöttem rá, hogy lemerült az aksija. Mondjuk annyira nem katasztrófa, mert kb. két óránk volt bejárni az óvárost, hogy épkézláb időben hazaérjünk, nekem meg egy ilyen túra fényképezőgéppel legalább négy óra lenne.
Mikor elkezdett sötétedni, beültünk egy igazi kis "Bouchon Lyonnaise"-be, azaz egy kis kiülős vendéglőbe ("Au ventre jaune", azaz a sárga hashoz címzett fogadóba). És vacsoráztunk. Olyanokat, amikről még életemben nem hallottam. Így nézett ki a menü:
-Saláta főtt krumplival és krémsajttal (eddig oké)
-Quenelle - ez egy lyoni specialitás, nem tudom mihez hasonlítani. Talán olyan, mint egy tésztahab, ami sűrű mártásban úszik, de elég messze vagyok a pontos leírástól.
-Faiselle pirosgyümölccsel - ez valami joghurtszerű cucc volt, csak kicsit tömörebb formában.
És közben átbeszéltük az összes Disney-mesét. :D
Ügyintézések II. - a suli
Igen, ezzel még elmaradásban vagyok. És tudnék róla annyit írni, mint a szállással kapcsolatban, de igyekszem rövidebbre fogni. Szóval ez is körülményes volt.
Áprilisban kezdődött az üzenetküldözgetés. A levelek egy részét mind nekem, mind a külföldi kapcsolatok osztályára elküldték, aztán egy idő után csak nekem küldözgették (rájöttek, hogy én tudok franciául, az ügyintézőnk meg nem?). Amiből persze az adódott, hogy nem tudtam, melyik üzenetre válaszoltam már, melyikre nem, és itt is rengeteg dokumentumot kértek, amit a végén eléggé csak éppenhogy sikerült elküldenem.
Ahogy a legtöbb nyugati helyre, itt is kötelező a hallgatók számára a veszettség oltás (mint megtudtam, a kutyáknál azonban nem...). Ez egy hónapos procedúra, 3 oltás, aztán az oltási könyvet el kell küldeni. Nyáron, táboroztatások közepette nem túl egyszerű, pláne, ha az oltóközpont elveszti az e-mailt, hogy az egyetem költségére oltathatom magam, és akkor jöhet a telefonálgatás a váróból, hogy elnézést a zavarásért, legyen szíves küldjön még egy igazolást, hogy megkaphatom az oltást, mert izé...
Aztán Lyonba érkezve meg kell látogatni a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetőjét és a "TO-s nénit", majd felváltva kell közöttük szaladgálni a különböző dokumentumokkal.
Asszem a TO-s néni külön bekezdést (bekezdéseket) érdemel. Az első találkozáskor elneveztem Umbridge-nak, pedig amúgy tündéri is tud lenni (az első alkalom kivételével tényleg nagyon cuki volt), csak nem mindig.
Hogy én ki vagyok. És honnan jöttem.
És hol van a learning agreement-em (hallgatói megegyezésnek tudnám fordítani, vagy mi a szösz, szóval hogy elfogadják, hogy ott tanuljak). Hogy még azt se tudja, hogy hanyadéves vagyok, hát még nem osztott be gyakorlatokra, mert amíg nem látja a fejemet, nem hiszi el, hogy tényleg jövök és tudok franciául. És örüljek, hogy nem küld haza, mert volt már rá példa. Meghogy a magyarok már nagyon korán mindenféle hülyeséget küldözgettek neki, de ő ilyenekkel nem foglalkozik, amíg nem lát engem az egyetemükön.
Hátöööö... bocsánat, Umbridge néni, azok között az üzenetek között volt valószínűleg az aláírt dokumentum, hogy az első négy és fél évemben melyik tantárgyamból hanyasra vizsgáztam, meg hogy akkor négy hónapra megyek a kisállatklinikára.
Na nem baj, kinyomtattam neki, és felvittem. De másodszorra tényleg cuki volt, nem tudom, mi jött rá az első alkalommal. :P
Szóval bonyolult volt ez az egész adminisztráció, mostanára lassan-lassan lerendeződik, már csak a francia bankkártyámat nem tudom használni, de egyszer csak csak összejön az is.
Áprilisban kezdődött az üzenetküldözgetés. A levelek egy részét mind nekem, mind a külföldi kapcsolatok osztályára elküldték, aztán egy idő után csak nekem küldözgették (rájöttek, hogy én tudok franciául, az ügyintézőnk meg nem?). Amiből persze az adódott, hogy nem tudtam, melyik üzenetre válaszoltam már, melyikre nem, és itt is rengeteg dokumentumot kértek, amit a végén eléggé csak éppenhogy sikerült elküldenem.
Ahogy a legtöbb nyugati helyre, itt is kötelező a hallgatók számára a veszettség oltás (mint megtudtam, a kutyáknál azonban nem...). Ez egy hónapos procedúra, 3 oltás, aztán az oltási könyvet el kell küldeni. Nyáron, táboroztatások közepette nem túl egyszerű, pláne, ha az oltóközpont elveszti az e-mailt, hogy az egyetem költségére oltathatom magam, és akkor jöhet a telefonálgatás a váróból, hogy elnézést a zavarásért, legyen szíves küldjön még egy igazolást, hogy megkaphatom az oltást, mert izé...
Aztán Lyonba érkezve meg kell látogatni a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetőjét és a "TO-s nénit", majd felváltva kell közöttük szaladgálni a különböző dokumentumokkal.
Asszem a TO-s néni külön bekezdést (bekezdéseket) érdemel. Az első találkozáskor elneveztem Umbridge-nak, pedig amúgy tündéri is tud lenni (az első alkalom kivételével tényleg nagyon cuki volt), csak nem mindig.
Hogy én ki vagyok. És honnan jöttem.
És hol van a learning agreement-em (hallgatói megegyezésnek tudnám fordítani, vagy mi a szösz, szóval hogy elfogadják, hogy ott tanuljak). Hogy még azt se tudja, hogy hanyadéves vagyok, hát még nem osztott be gyakorlatokra, mert amíg nem látja a fejemet, nem hiszi el, hogy tényleg jövök és tudok franciául. És örüljek, hogy nem küld haza, mert volt már rá példa. Meghogy a magyarok már nagyon korán mindenféle hülyeséget küldözgettek neki, de ő ilyenekkel nem foglalkozik, amíg nem lát engem az egyetemükön.
Hátöööö... bocsánat, Umbridge néni, azok között az üzenetek között volt valószínűleg az aláírt dokumentum, hogy az első négy és fél évemben melyik tantárgyamból hanyasra vizsgáztam, meg hogy akkor négy hónapra megyek a kisállatklinikára.
Na nem baj, kinyomtattam neki, és felvittem. De másodszorra tényleg cuki volt, nem tudom, mi jött rá az első alkalommal. :P
Szóval bonyolult volt ez az egész adminisztráció, mostanára lassan-lassan lerendeződik, már csak a francia bankkártyámat nem tudom használni, de egyszer csak csak összejön az is.
2014. szeptember 22., hétfő
2. hét a klinikán: kórbi
Igen, ilyen is van, szerencsére csak egy hét. Nem mintha olyan nagy bajom lenne vele. A negyedévesek az összes gyakorlatukat most kezdik, nekem meg már legalább kórbonctanból jó sok gyakorlatom volt, úgyhogy lépéselőnyben vagyok. És nagyon élvezem. :P
Reggel kezdünk, szétkapjuk az aznapi adagot kettesével-hármasával, útközben az assziszens segít, ő is nagyon jó fej, a végén meg be kell mutatni a tanárnak, hogy miket találtunk, mi okozhatta az állat pusztulását. Ezt a "bemutatót" az összes hallgató végignézi, a tanár kérdéseket tesz fel, tsb..
Ez a délelőtti program, ma olyan 3,5 órát vett igénybe (8:30kor mentünk be a boncterembe, 1kor jöttünk ki).
Délután a boncolási jegyzőkönyvet kell megírni és e-mailben átküldeni a tanárnak, aki másnapra kijavítja. Igazából csak be kell gépelni egy előre megadott dokumentumba, amiket délelőtt a tetem mellett írtunk. Remélem, érthető, miért nem csak simán a délelőtti papírt adjuk le.
Emellett a hétre kaptunk egy cikkfeldolgozós feladatot is. TDK után piece of cake.
Szóval a héten írtam teljes kórbonctani jegyzőkönyvet egyedül, franciául, és az egyik csajszival összeraktunk egy kiselőadást a retrovírusokról, aminek a szövegét nagyrészt az én franciára fordított jegyzeteim adták. :P
Reggel kezdünk, szétkapjuk az aznapi adagot kettesével-hármasával, útközben az assziszens segít, ő is nagyon jó fej, a végén meg be kell mutatni a tanárnak, hogy miket találtunk, mi okozhatta az állat pusztulását. Ezt a "bemutatót" az összes hallgató végignézi, a tanár kérdéseket tesz fel, tsb..
Ez a délelőtti program, ma olyan 3,5 órát vett igénybe (8:30kor mentünk be a boncterembe, 1kor jöttünk ki).
Délután a boncolási jegyzőkönyvet kell megírni és e-mailben átküldeni a tanárnak, aki másnapra kijavítja. Igazából csak be kell gépelni egy előre megadott dokumentumba, amiket délelőtt a tetem mellett írtunk. Remélem, érthető, miért nem csak simán a délelőtti papírt adjuk le.
Emellett a hétre kaptunk egy cikkfeldolgozós feladatot is. TDK után piece of cake.
Szóval a héten írtam teljes kórbonctani jegyzőkönyvet egyedül, franciául, és az egyik csajszival összeraktunk egy kiselőadást a retrovírusokról, aminek a szövegét nagyrészt az én franciára fordított jegyzeteim adták. :P
1. hét a klinikán: belgyó
Igen, ezzel még adós maradtam, pedig múlt héten már javában serénykedtem a kisállatklinikán. Ahhoz képest, hogy a kissé Umbridge beütésű TO-s néni azt mondta, hogy nem nyúlhatok semmihez, mert a én leszek a hierarchikus rendszer legalján, elég sok mindent csinálhattam. Szóval annyit mint a hallgatók.
Amikor egy páciens beérkezik a kórházba, a hallgatók (negyedévesek=11. félévesek) fogadják. Ők végzik a prakonzultációt (ált. 1-2 hallgató/állat): teljes fizikális vizsgálat, esetenként vérvétel. Úgyhogy tapintottam megnagyobbodott pajzsmirigyet macskán, hallottam 2/6os szívzörejt, és vehettem vért. Jugularisból, mert itt az a divat. Kanül továbbra is mellső lábba megy, de ezen a vérvételen kicsit meglepődtem. Azonban nem bonyolult, hallgató felügyelet nélkül csinálhatja, és legrosszabb esetben a második alkalomra sikerül. 11. félévesekként 3-4 fős csoportokra vagyunk osztva, a páciensek létszámától függ, hogy aznap hány ilyen prekonzultációt végzünk.
Ezután a hallgatók beviszik a beteget konzultációra, ahol a tulaj jelenlétében előadják a dokinak, hogy mit találtak, aki ismét megvizsgálja a pácienst, és együtt közös elhatározásra jutnak a további kezelést illetően. Aztán attól függően, hogy hova megy tovább az állat, a hallgató követi (kieg. vizsg., stb.), vagy kikíséri a gazdit állattal (ha már nem kell mást csinálni) vagy anélkül (ha az állat pl. az intenzívre vagy a kórházba kerül), és kifizetteti vele a vizsgálatot.
Így egy délelőtt egy, maximum két állat vizsgálatára van idő. Ha épp nincs prekonzultációra váró állat, és a hallgató végzett, akkor ottmarad, amíg mindenki végez a konzultációkkal. A dokik nagyon jó fejek, segítőkészek, mindent megmutatnak, és megvárják, amíg mindenki megnézi/hallgatja/szagolja/stb., azt, ami (jellegzetes) elváltozást mutat.
A belgyón egy délelőtti és egy délutáni műszak van, tehát van ebédszünetünk. Nagyon változó, hogy délután mikor végzünk, ez az esetek számától és bonyolultságától függ.
A múlt héten kívül még 4 hetet leszek belgyógyászaton. Már várom. :P
Amikor egy páciens beérkezik a kórházba, a hallgatók (negyedévesek=11. félévesek) fogadják. Ők végzik a prakonzultációt (ált. 1-2 hallgató/állat): teljes fizikális vizsgálat, esetenként vérvétel. Úgyhogy tapintottam megnagyobbodott pajzsmirigyet macskán, hallottam 2/6os szívzörejt, és vehettem vért. Jugularisból, mert itt az a divat. Kanül továbbra is mellső lábba megy, de ezen a vérvételen kicsit meglepődtem. Azonban nem bonyolult, hallgató felügyelet nélkül csinálhatja, és legrosszabb esetben a második alkalomra sikerül. 11. félévesekként 3-4 fős csoportokra vagyunk osztva, a páciensek létszámától függ, hogy aznap hány ilyen prekonzultációt végzünk.
Ezután a hallgatók beviszik a beteget konzultációra, ahol a tulaj jelenlétében előadják a dokinak, hogy mit találtak, aki ismét megvizsgálja a pácienst, és együtt közös elhatározásra jutnak a további kezelést illetően. Aztán attól függően, hogy hova megy tovább az állat, a hallgató követi (kieg. vizsg., stb.), vagy kikíséri a gazdit állattal (ha már nem kell mást csinálni) vagy anélkül (ha az állat pl. az intenzívre vagy a kórházba kerül), és kifizetteti vele a vizsgálatot.
Így egy délelőtt egy, maximum két állat vizsgálatára van idő. Ha épp nincs prekonzultációra váró állat, és a hallgató végzett, akkor ottmarad, amíg mindenki végez a konzultációkkal. A dokik nagyon jó fejek, segítőkészek, mindent megmutatnak, és megvárják, amíg mindenki megnézi/hallgatja/szagolja/stb., azt, ami (jellegzetes) elváltozást mutat.
A belgyón egy délelőtti és egy délutáni műszak van, tehát van ebédszünetünk. Nagyon változó, hogy délután mikor végzünk, ez az esetek számától és bonyolultságától függ.
A múlt héten kívül még 4 hetet leszek belgyógyászaton. Már várom. :P
2014. szeptember 21., vasárnap
Jour de la Patrimonie
A hétvégén a történelmi örökség napja volt Lyonban (kb. így tudom lefordítani). Ennek alkalmából rengeteg épület nyitotta meg kapuit a látogatók előtt: sok helyre ingyen lehetett bemenni, vagy a szokásos belépő mellett még valamit megnézhetett az ember. Mondani se kell, már reggel 7kor talpon voltam, és nyakamba vettem a várost.
Megnéztem egy luxus lakástextileket előállító gyár kiállítását.
Aztán át a Rhone folyón, ott a városházánál kötöttem ki, ahova be lehetett menni körülnézni. Nekem a városházáról magyarként nem egy palota jutna eszembe, de ez pont az volt, bálteremmel, kristálycsillárokkal, aranyozott bútorokkal és freskókkal. Brutál. :D
Innen a lyoni amfiteátrum felé vettem az irányt. Ez i.e. 12-ben épült, ekkor 1800 fő volt a befogadóképessége. I. sz. 120-ban Hadrianus felújíttatta, így a befogadóképesség 20 000-re nőtt. Sajnos mára nem sok maradt belőle.
Ezen kívül megnéztem néhány templmot. Volt, ahol külön kiállítás volt, volt, ahol a (aranymozaikkal díszített) kriptába lehetett lemenni.
Ezen kívül kóborlásaim közepette megtaláltam a Nyelvmegőrzési Nap (vagy valami hasonlónak lehetne fordítani) pavilonjait. A világ minden tájáról érkeztek képviselők: ettem török csemegét, hallgattam ír zenét, néztem maja szertartást (a nem véráldozatos változatot), éééés találkoztam magyarokkal. :D
Szóval kicsi a világ, és az ember mindenhol a honfitársaiba botolhat.
Minderről persze képek is készültek. Csináltam a lyoni fotóknak egy külön mappát Google+ -on, innen lehet elérni:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?authkey=CKac_sHY7bjLaw
Megnéztem egy luxus lakástextileket előállító gyár kiállítását.
Aztán át a Rhone folyón, ott a városházánál kötöttem ki, ahova be lehetett menni körülnézni. Nekem a városházáról magyarként nem egy palota jutna eszembe, de ez pont az volt, bálteremmel, kristálycsillárokkal, aranyozott bútorokkal és freskókkal. Brutál. :D
Innen a lyoni amfiteátrum felé vettem az irányt. Ez i.e. 12-ben épült, ekkor 1800 fő volt a befogadóképessége. I. sz. 120-ban Hadrianus felújíttatta, így a befogadóképesség 20 000-re nőtt. Sajnos mára nem sok maradt belőle.
Ezen kívül megnéztem néhány templmot. Volt, ahol külön kiállítás volt, volt, ahol a (aranymozaikkal díszített) kriptába lehetett lemenni.
Ezen kívül kóborlásaim közepette megtaláltam a Nyelvmegőrzési Nap (vagy valami hasonlónak lehetne fordítani) pavilonjait. A világ minden tájáról érkeztek képviselők: ettem török csemegét, hallgattam ír zenét, néztem maja szertartást (a nem véráldozatos változatot), éééés találkoztam magyarokkal. :D
Szóval kicsi a világ, és az ember mindenhol a honfitársaiba botolhat.
Minderről persze képek is készültek. Csináltam a lyoni fotóknak egy külön mappát Google+ -on, innen lehet elérni:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?authkey=CKac_sHY7bjLaw
Háromsajtos pizza halsalátával
A franciák, azok tudnak enni.
Az gondolom nem meglepő senkinek, hogy óriásinagy konzervekben árulják a bótban a csigát.
Az egyetemen étkezési lehetőségként ott van a menza, ahol még csak egyszer sikerült ennem, de az nem volt rossz. Adnak egy előételt (ami saláta, a franciák nem levesesek), egy főételt és egy desszertet. Az a "baj", hogy diákkártyával működik: rátölt az ember a bankkártyájáról X eurót, és azzal fizet a kasszánál. Csakhogy az én bankkártyámat nem szereti. Amikor voltam, akkor az egyik negyedéves meghívott, én meg utólag kifizettem neki. Na de majd szombaton lesz nekem is francia bankkártyám, és az jó lesz.
Aki a menzáig nem jut el (mert hamar zár), az a büfében ebédel. Van minden nap 3-4 féle melegétel: hot dog, quiche, és egy egytálétel.
Na most mi számít a franciáknál egytálételnek? Valami meleg kaja, mellé saláta és egy szelet baguett. Saláta és baguett, az mindig van, és így a legmeglepőbb variációkat tudják kihozni. A "quiche kecskesajtos salátával" és a muszaka salátával (és baguett-tel) egész kellemes volt, na de kérem, a pénteki:
Háromsajtos pizzaszelet baguett-tel és majonézes-tésztás halsalátával.
Ha nem vagyok nagyon éhes, nem biztos, hogy meg bírtam volna enni. XD
Az gondolom nem meglepő senkinek, hogy óriásinagy konzervekben árulják a bótban a csigát.
Az egyetemen étkezési lehetőségként ott van a menza, ahol még csak egyszer sikerült ennem, de az nem volt rossz. Adnak egy előételt (ami saláta, a franciák nem levesesek), egy főételt és egy desszertet. Az a "baj", hogy diákkártyával működik: rátölt az ember a bankkártyájáról X eurót, és azzal fizet a kasszánál. Csakhogy az én bankkártyámat nem szereti. Amikor voltam, akkor az egyik negyedéves meghívott, én meg utólag kifizettem neki. Na de majd szombaton lesz nekem is francia bankkártyám, és az jó lesz.
Aki a menzáig nem jut el (mert hamar zár), az a büfében ebédel. Van minden nap 3-4 féle melegétel: hot dog, quiche, és egy egytálétel.
Na most mi számít a franciáknál egytálételnek? Valami meleg kaja, mellé saláta és egy szelet baguett. Saláta és baguett, az mindig van, és így a legmeglepőbb variációkat tudják kihozni. A "quiche kecskesajtos salátával" és a muszaka salátával (és baguett-tel) egész kellemes volt, na de kérem, a pénteki:
Háromsajtos pizzaszelet baguett-tel és majonézes-tésztás halsalátával.
Ha nem vagyok nagyon éhes, nem biztos, hogy meg bírtam volna enni. XD
2014. szeptember 20., szombat
Egy kellemes szombat
Szóval ma sok értelmeset nem csináltam, de az jó volt. Kitakarítottam, kimostam (juhúúúú minden ruhám ép maradt :D), ebédet főztem, aztán kimentem futni az erdőbe. Már vagy két hete nem sportoltam, úgyhogy nagyon hiányzott valami mozgás. Általában nem szeretek futni, de ez most jólesett, ráadásul lankás földúton mentem, úgyhogy a térdem se kezdett el fájni. Aztán persze (ha már úgyis az ESMTK-s pólómban voltam) egy kis spárgalazítás. Hiányoznak a kemény, Nóri-féle szárazföldik, úgyhogy van mit szórakoznom a spárgámmal. Ha nem is a szinkronúszás miatt, azért nem árt, ha lent van, sok úgyse hiányzik hozzá.
Meg sokat olvastam, mert az jó, de mindjárt befejezem a könyvemet, úgyhogy jövő héten felfedezem Marcy l'Étoile könyvtárát.
Most lezuhanyozva kényelmes ruhában rajzolok. Tegnap fejeztem be az előzőt, most kezdek újat. Hirtelen lett ilyenekre időm, mert nem rohanok folyamatosan egyik helyről a másikra, és az jó.
Aztán kérdés, hogy ez az állapot meddig fog tartani. Októbertől elvileg kezdődik az úszás, az csütörtök-péntek, és szintén októbertől nyit a szerepjáték-klub szerdánként. Muhaha.
Azt hiszem, nem leszek az a klasszikus erasmusos partyarc. Ma is van valami össznépi májtornáztató buli benn a városban, de Marcy l'Étoile kb. olyan Lyonhoz képest, mint Budaörs Budapesthez képest. Az utolsó busz éjjel 11-12 körül indul vissza, az első 5kor. Vagy van taxi 35 euróért. Én meg inkább ilyenkor alszom, nincs kedvem éjszaka messze ismeretlen emberek közt bulizni. Inkább felkelek holnap reggel, és elmegyek városnézni. Úgyis eleget vagyok emberek között hétköznap a klinikán, meg úgyis beindulnak lassan az egyetemi klubok/sportkörök.
Ja és tök menő, a szomszédom egész jól gitározik (és jóféléket), nem kell bekapcsolnom zenét rajzoláshoz. :D
Meg sokat olvastam, mert az jó, de mindjárt befejezem a könyvemet, úgyhogy jövő héten felfedezem Marcy l'Étoile könyvtárát.
Most lezuhanyozva kényelmes ruhában rajzolok. Tegnap fejeztem be az előzőt, most kezdek újat. Hirtelen lett ilyenekre időm, mert nem rohanok folyamatosan egyik helyről a másikra, és az jó.
Aztán kérdés, hogy ez az állapot meddig fog tartani. Októbertől elvileg kezdődik az úszás, az csütörtök-péntek, és szintén októbertől nyit a szerepjáték-klub szerdánként. Muhaha.
Azt hiszem, nem leszek az a klasszikus erasmusos partyarc. Ma is van valami össznépi májtornáztató buli benn a városban, de Marcy l'Étoile kb. olyan Lyonhoz képest, mint Budaörs Budapesthez képest. Az utolsó busz éjjel 11-12 körül indul vissza, az első 5kor. Vagy van taxi 35 euróért. Én meg inkább ilyenkor alszom, nincs kedvem éjszaka messze ismeretlen emberek közt bulizni. Inkább felkelek holnap reggel, és elmegyek városnézni. Úgyis eleget vagyok emberek között hétköznap a klinikán, meg úgyis beindulnak lassan az egyetemi klubok/sportkörök.
Ja és tök menő, a szomszédom egész jól gitározik (és jóféléket), nem kell bekapcsolnom zenét rajzoláshoz. :D
Ügyintézések I. - szállás
A franciák úgy tartják, hogy Európa többi országában nagyon könnyen lehet szállást szerezni.
Magyarul mondva:
Franciaországban baromi macera szállást szerezni.
Egyrészt a koli szabad helyei már tanévkezdés előtt 3-4 hónappal betelnek. Ezt azzal hidaltam át, hogymég aznap, mikor megkaptam, hogy Lyonba mehetek Erasmusra (tehát még áprilisban), írtam nekik, hogy igen, számítsanak rám.
És akkor beindult az adminisztráció.
Elsőször kellett küldeni egyhivatalos levelet, hogy mennék. Ez is megvolt áprilisban.
Valamikor vizsgaidőszak közepette érkezett egy e-mail, hogy milyen dokumentumokra van még szükségük, amit egy hónapon belül (tehát júliusra érjen oda) el kell postáznom nekik. Elküldték azt is, hogy milyen szállásra számítsak, de a pontos címet (épület, szoba) és hogy biztos van szállásom, azt majd július elején küldik.
Amikra szükségük volt:
-személyi
-zöldkártya (ha az ember kocsibal érkezik, tehát ezzel nem foglalkoztam)
-banki adatok
-még egy jelentkezési lap (az első ezek szerint nem volt elég)
-3 igazolványkép
És eddig még úgy oké is, de akkor jönnek a finomságok:
-egy személy adatai (szülő), aki kifizeti helyettem a lakbért, ha én nem tudnám. Tehát tőle is kérnek személyit, lakcímkártyát, jövedelemigazolást, banki adatokat, stb.. Omnomnom.
-Lakás-és felelősségbiztosítás. Ez a legjobb. Tehát azon kívül, hogy az én cuccaimat elkérik, hogy kifizethessem a lakbért, és a szüleimét, hogy ha én ne tudnám, akkor ők, kell biztosítás is, hogy ha bármi gáz van a szobával a koliban, arra legyen biztosítás (nem is mondom, hogy emellett egy borsos kauciót is kell fizetni). Súlyos
Szóval elmentem egy francia eredetű bankhoz, mondták, hogy minden rendben, meg tudják csinálni, persze (francokat), már kész is, el is küldtem. Szeretném megjegyezni, hogy ekkor még nem tudtam a címemet, a biztosító azt mondta, hogy rendben lesz, gondoltam csak jobban tudják.
Július közepén még mindig nem jött semmi visszaigazolás a kolitól. Elkezdtem üzeneteket írni, és folyamatosan kaptam a válaszokat. Mindig mástól. Szóval minden alkalommal kaptam egy automatikus üzenetet attól, aki épp szabadságon volt, hogy most éppen nem elérhető (szerintem nem is dolgoznak ott ennyien).
Aztán aug. 19-én, két nappal a pótjelentkezések előtt megjött a visszaigazolás és a cím. Juhú.
Egy hét múlva írtak, hogy jó lenne lassan megkötni a biztosításokat, mert anélkül nem tudják odaadni a szobakulcsomat. Válaszoltam, hogy ott van a dokumentumok között. Mondták, hogy de az nem jó.
Szóval visszamentem a biztosítóhoz, hogy mi van (augusztus vége felé járt már), mondják, hogy hát nem tudják, ki tájékoztatott félre, ők csak Magyarországon található lakásra tudnak biztosítást kötni.
Zsír.
Akkor vészmegoldásként felvettük a kapcsolatot a Franciaországban lakó ismerősökkel, és megkérdeztük, hogy esetleg tudnak-e segíteni abban, hogy megkötik nekem kinn Franciaországban a biztosítást. Mondták, hogy persze, csak kell a cím.
Küldeném a címet, nézem az e-mailjeimet, és jé, egy üzenet a kolitól. Na vajon mi?
"Üdvözöljük, az Ön címe megváltozott, egy emelettel feljebb került az épületben."
Ez szeptember harmadikán volt. De jó, hoyg nem elsején indultam. ^^
Szóval megkötöttük a biztosítást, rendben megérkeztem, kipakoltam. Kiderült, hogy én voltam az egyetlen, aki már meglévő biztosítással érkezett, a többieknek nem volt, ki a parrain-énél aludt, ki a campuson egy sátorban. Úgyhogy én még jól jártam.
Csak azt nem értem, hogy akkor miért kérték legkésőbb júliusra a biztosításokat? Franciák... :P
Ehhez képest az elmúlt hét szállásintézése egyszerű volt. Kifizettem az első lakbért, kitöltöttem a szoba állapotáról szóló papírt, és úton van a kérelmem a szállás-segélyhez (a francia állam valamennyit visszatérítm ha ott tanulok, csak kell hozzá egy francia bankszámla).
Ma nagytakarítottam, csillog-villog minden, úgyhogy a szállás most éppen jó. De nem volt egyszerű, csak abba gondoljon bele az ember, hogy az ügyintézés egy folyamatos hercehurca volt április elejétől szeptember elejéig. Pfff, franciák. ;)
Magyarul mondva:
Franciaországban baromi macera szállást szerezni.
Egyrészt a koli szabad helyei már tanévkezdés előtt 3-4 hónappal betelnek. Ezt azzal hidaltam át, hogymég aznap, mikor megkaptam, hogy Lyonba mehetek Erasmusra (tehát még áprilisban), írtam nekik, hogy igen, számítsanak rám.
És akkor beindult az adminisztráció.
Elsőször kellett küldeni egyhivatalos levelet, hogy mennék. Ez is megvolt áprilisban.
Valamikor vizsgaidőszak közepette érkezett egy e-mail, hogy milyen dokumentumokra van még szükségük, amit egy hónapon belül (tehát júliusra érjen oda) el kell postáznom nekik. Elküldték azt is, hogy milyen szállásra számítsak, de a pontos címet (épület, szoba) és hogy biztos van szállásom, azt majd július elején küldik.
Amikra szükségük volt:
-személyi
-zöldkártya (ha az ember kocsibal érkezik, tehát ezzel nem foglalkoztam)
-banki adatok
-még egy jelentkezési lap (az első ezek szerint nem volt elég)
-3 igazolványkép
És eddig még úgy oké is, de akkor jönnek a finomságok:
-egy személy adatai (szülő), aki kifizeti helyettem a lakbért, ha én nem tudnám. Tehát tőle is kérnek személyit, lakcímkártyát, jövedelemigazolást, banki adatokat, stb.. Omnomnom.
-Lakás-és felelősségbiztosítás. Ez a legjobb. Tehát azon kívül, hogy az én cuccaimat elkérik, hogy kifizethessem a lakbért, és a szüleimét, hogy ha én ne tudnám, akkor ők, kell biztosítás is, hogy ha bármi gáz van a szobával a koliban, arra legyen biztosítás (nem is mondom, hogy emellett egy borsos kauciót is kell fizetni). Súlyos
Szóval elmentem egy francia eredetű bankhoz, mondták, hogy minden rendben, meg tudják csinálni, persze (francokat), már kész is, el is küldtem. Szeretném megjegyezni, hogy ekkor még nem tudtam a címemet, a biztosító azt mondta, hogy rendben lesz, gondoltam csak jobban tudják.
Július közepén még mindig nem jött semmi visszaigazolás a kolitól. Elkezdtem üzeneteket írni, és folyamatosan kaptam a válaszokat. Mindig mástól. Szóval minden alkalommal kaptam egy automatikus üzenetet attól, aki épp szabadságon volt, hogy most éppen nem elérhető (szerintem nem is dolgoznak ott ennyien).
Aztán aug. 19-én, két nappal a pótjelentkezések előtt megjött a visszaigazolás és a cím. Juhú.
Egy hét múlva írtak, hogy jó lenne lassan megkötni a biztosításokat, mert anélkül nem tudják odaadni a szobakulcsomat. Válaszoltam, hogy ott van a dokumentumok között. Mondták, hogy de az nem jó.
Szóval visszamentem a biztosítóhoz, hogy mi van (augusztus vége felé járt már), mondják, hogy hát nem tudják, ki tájékoztatott félre, ők csak Magyarországon található lakásra tudnak biztosítást kötni.
Zsír.
Akkor vészmegoldásként felvettük a kapcsolatot a Franciaországban lakó ismerősökkel, és megkérdeztük, hogy esetleg tudnak-e segíteni abban, hogy megkötik nekem kinn Franciaországban a biztosítást. Mondták, hogy persze, csak kell a cím.
Küldeném a címet, nézem az e-mailjeimet, és jé, egy üzenet a kolitól. Na vajon mi?
"Üdvözöljük, az Ön címe megváltozott, egy emelettel feljebb került az épületben."
Ez szeptember harmadikán volt. De jó, hoyg nem elsején indultam. ^^
Szóval megkötöttük a biztosítást, rendben megérkeztem, kipakoltam. Kiderült, hogy én voltam az egyetlen, aki már meglévő biztosítással érkezett, a többieknek nem volt, ki a parrain-énél aludt, ki a campuson egy sátorban. Úgyhogy én még jól jártam.
Csak azt nem értem, hogy akkor miért kérték legkésőbb júliusra a biztosításokat? Franciák... :P
Ehhez képest az elmúlt hét szállásintézése egyszerű volt. Kifizettem az első lakbért, kitöltöttem a szoba állapotáról szóló papírt, és úton van a kérelmem a szállás-segélyhez (a francia állam valamennyit visszatérítm ha ott tanulok, csak kell hozzá egy francia bankszámla).
Ma nagytakarítottam, csillog-villog minden, úgyhogy a szállás most éppen jó. De nem volt egyszerű, csak abba gondoljon bele az ember, hogy az ügyintézés egy folyamatos hercehurca volt április elejétől szeptember elejéig. Pfff, franciák. ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)