Tegnap (végre) összefutottam a többi erasmuszos diákkal. Hirdettek valami programot a facebook-os csoportban, gondoltam megnézem.
De lehet, jobban jártam volna, ha kihagyom.
Vannak a környéken olyan emberek, akik kiadják a házukat 1-1 éjszakára, hogy az egyetemisták ott bulizhassanak. Aki látta az egyetemen bulizni a külföldieket, annak lehet sejtése, hogy milyen lehet. Tömeg, részegek ugrálnak, fellökik a másikat, heringparti, lepisilnek az erkélyről, sört öntenek a másik fejére, és üvöltenek az ivós játékok. IHB.
Egy ilyenbe csöppentem bele tegnap este. Azt hiszem, ez nem az én stílusom. Szerencsére találtam egy csapat lányt, aki fél kettő körül "már" megunta a dolgot, így az elsők között távozókhoz csatlakozva bekérezkedtem hozzájuk (a helyet csak kocsival lehetett megközelíteni), és hazajöttem.
Hozzá kell tenni, hogy sokszor estig a klinikán vagyok, minden nap reggel kezdek, ez picit ellehetetleníti az "erasmuszos életet", de nem is hiányzik, alapvetően tanulni jöttem, nem bulizni, ahhoz meg azért fontosnak tartom, hogy relatíve kipihent legyek. Lefárasztani lefáraszt eléggé a klinika.
És bulizni Budapesten is lehet, olyan emberek között, akiket régóta ismerek, és megbízom bennük. Mint a barátom vagy a szinkronúszó csapattársaim. Hiányoznak is.
Úgyhogy inkább kiváltom a pass culture-t, ami egész kellemes árfekvésben biztosít belépést négy szabadon választott színházba. Szeretnék megnézni egy klasszikus színházi darabot, egy balettet, egy musicalt... mert ez az, ami engem érdekel, nem a "menjünk el berúgni". Illetve a csoporttársaim meghívtak a hétvégére egy jazz koncertre. Az is jól hangzik.
Társaságilag is jobban érzem magam a negyedéves franciák között, hiszen egy évfolyamon vagyunk (az erasmusosok itt többnyire harmadévesek). És sokkal könnyebben kommunikálok velük, mert nem kell velük barkobázni. A külföldiek hozzám képest igencsak törik a franciát, és sokszor nehezemre esik kitalálni, hogy mit ajarnak mondani. Amúgy aranyosak, csak hát nemtom... a franciákkal most könnyebben megtaláltam a közös hangot.
Ja, és rengeteg dicséretet kapok, hogy milyen szépen beszélem a nyelvet, és ne féljek használni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése