Csak hogy ne
legyen egyszerű, maradtam még egy hetet a kórházban. Itt nem igazán van reggeli
vizit, a főorvos néha feltűnik, de az állatokat igazából mi kezeljük, és csak
akkor keresünk orvost, ha valami nem stimmel, és nem tudjuk magunk megoldani. A
gazdikkal továbbra is mi beszéltünk, a héten kifogtam egy aggódósabb
tulajdonost, aki (miután aznap harmadszorra hívott fel) azt követelte, hogy egy
kezelőorvossal beszéljen. Hát, tőlem. Adtam is a telefont a dokinak, aki épp
ott volt. A következő párbeszéd zajlott le:
Én: -XY
gazdája kérdezi, hogy mi van a kutyájával, kezelőorvossal szeretne beszélni,
nem hallgatóval.
Doki: - Oké.
És mi a F*** van a kutyájával?
Én: - Hát a
műtéte óta jól van, de még nem pisil rendesen, ezért csak holnap engedjük haza.
Doki a telefonba:
- Jó napot, asszonyom! XY a műtéte óta jól van, de még nem pisil rendesen,
ezért csak holnap engedjük haza.
Jó, lehet,
hogy a gazdinak nem tetszett az akcentusom.
Amúgy a
héten az összes idióta állatot kifogtuk: ott volt a lesből támadós macska, aki
mindenkinek nekiesett minden előjel nélkül, függetlenül attól, hogy van-e
vastag bőrkesztyű az illetőn (de jó, hogy be vagyok oltva veszettség ellen J). Illetve szökni is
próbált, közben bebizonyítva, hogy a macskák igazából folyadékok, és még a
kezelőpult alatti pár centis résbe is be tudják szuszakolni magukat.
Meg volt
ijedős foxi, aki harapott, ha csak hozzáért az ember, és helyből két métert
ugrott sétáltatás közben a lónyihogásra. Volt több rosszul lélegző francia
bulldog, akikkel rohangászhattunk az intenzívre, mert fulladtak, egy menhelyes
kutya, aki mesterien ki szét tudta szedni pillanatok alatt a
szákosarát-infijét-kötését, egy ketrecfóbiás kutya, aki visított, mint a fába
szorult féreg, ha megpróbáltuk sétáltatás után visszarakni…
Az egyetlen
értelmes állat egy 40 kg-os imádnivaló vadászkopó volt, akit vadászaton
felöklelt egy vaddisznó, és átszakította a hasfalát. A gond nem is ez volt, ezt
a helyi állatorvos szépen összevarrta, de a húgycsöve is sérült, és hegesen
gyógyult, tehát beszűkült, így Kuty nem tudott jól pisilni. Mi rendszeresen
kivittük, mértük a sétáltatásonkénti vizeletadagot, szükség esetén szondáztuk,
és vártuk, hogy mikor műtik már, mert kéne, de a gazdi nem akarta műttetni,
mert akkor herélni kell, és mi lesz szegény kutyával (na mi lesz, rendesen fog
tudni pisilni). Mindenesetre Kuty nagyon intelligens volt és könnyen kezelhető
(az egyetlen ilyen a héten…). Volt, hogy valaki nyitva felejtette a ketrece
ajtaját, mire Kuty kijött, és leült a ketrec elé, onnan nézett rám a nagy
rozsdabarna szemeivel, mikor bementem megnézni. Aztán kényelmesen visszamászott
a ketrecébe, és lefeküdt aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése