11. hét a klinikán: sebészet kórház

Csak hogy ne legyen egyszerű, maradtam még egy hetet a kórházban. Itt nem igazán van reggeli vizit, a főorvos néha feltűnik, de az állatokat igazából mi kezeljük, és csak akkor keresünk orvost, ha valami nem stimmel, és nem tudjuk magunk megoldani. A gazdikkal továbbra is mi beszéltünk, a héten kifogtam egy aggódósabb tulajdonost, aki (miután aznap harmadszorra hívott fel) azt követelte, hogy egy kezelőorvossal beszéljen. Hát, tőlem. Adtam is a telefont a dokinak, aki épp ott volt. A következő párbeszéd zajlott le:

Én: -XY gazdája kérdezi, hogy mi van a kutyájával, kezelőorvossal szeretne beszélni, nem hallgatóval.

Doki: - Oké. És mi a F*** van a kutyájával?

Én: - Hát a műtéte óta jól van, de még nem pisil rendesen, ezért csak holnap engedjük haza.

Doki a telefonba: - Jó napot, asszonyom! XY a műtéte óta jól van, de még nem pisil rendesen, ezért csak holnap engedjük haza.

Jó, lehet, hogy a gazdinak nem tetszett az akcentusom.

Amúgy a héten az összes idióta állatot kifogtuk: ott volt a lesből támadós macska, aki mindenkinek nekiesett minden előjel nélkül, függetlenül attól, hogy van-e vastag bőrkesztyű az illetőn (de jó, hogy be vagyok oltva veszettség ellen J). Illetve szökni is próbált, közben bebizonyítva, hogy a macskák igazából folyadékok, és még a kezelőpult alatti pár centis résbe is be tudják szuszakolni magukat.

Meg volt ijedős foxi, aki harapott, ha csak hozzáért az ember, és helyből két métert ugrott sétáltatás közben a lónyihogásra. Volt több rosszul lélegző francia bulldog, akikkel rohangászhattunk az intenzívre, mert fulladtak, egy menhelyes kutya, aki mesterien ki szét tudta szedni pillanatok alatt a szákosarát-infijét-kötését, egy ketrecfóbiás kutya, aki visított, mint a fába szorult féreg, ha megpróbáltuk sétáltatás után visszarakni…

Az egyetlen értelmes állat egy 40 kg-os imádnivaló vadászkopó volt, akit vadászaton felöklelt egy vaddisznó, és átszakította a hasfalát. A gond nem is ez volt, ezt a helyi állatorvos szépen összevarrta, de a húgycsöve is sérült, és hegesen gyógyult, tehát beszűkült, így Kuty nem tudott jól pisilni. Mi rendszeresen kivittük, mértük a sétáltatásonkénti vizeletadagot, szükség esetén szondáztuk, és vártuk, hogy mikor műtik már, mert kéne, de a gazdi nem akarta műttetni, mert akkor herélni kell, és mi lesz szegény kutyával (na mi lesz, rendesen fog tudni pisilni). Mindenesetre Kuty nagyon intelligens volt és könnyen kezelhető (az egyetlen ilyen a héten…). Volt, hogy valaki nyitva felejtette a ketrece ajtaját, mire Kuty kijött, és leült a ketrec elé, onnan nézett rám a nagy rozsdabarna szemeivel, mikor bementem megnézni. Aztán kényelmesen visszamászott a ketrecébe, és lefeküdt aludni.

10. hét a klinikán: belgyó kórház

Ez egy fárasztó hét. És még tart, fél hétre megyek vissza az utolsó kezeléseket megcsinálni.
Alapvetően nem sokban különbözik az otthoni egyetemi kisállatkórháztól. Ránk bíznak X barab kutyát, és akkor add be neki ezt meg azt, etesd, itasd ,gyógytornáztasd, monitorozd, sétáltasd, pisiltesd, stb.. Önmagában elég monoton, bár az esetekből sokat lehet tanulni. Illetve kaptunk egy saját esetet pluszban, amiből hét végére 10 perces kiselőadást kellett csinálni. Az enyém egy nyelőcsőtágulatos-gerincproblémás-ritmuszavaros-epilepsziás-daganatos labrador keverék volt. Úgyhogy sok időm elment a szakcikk-olvasással az egyes betegségekkel kapcsolatban.
Amúgy a kórházban én egyrészt kemoterápiás kutyával foglalkoztam, aki két napot volt benn. Őt nem volt bonyolult ellátni, csak mindenhova kesztyű kellett, illetve amerre járt, szigorú fertőtlenítés (a kutyák alapvetően jól tolerálják a kemoterápiát, ami jó).
Másrészt ott volt (és még van) Shiva, az imádnivaló 50 kg-os bordói dog (igen, a neveket kerülöm a blogban, de ő kutya). Porckorongsérv, hátsó bénult, emellett a sok katéterezés miatt húgyhólyag-gyulladásos. Szóval én cipeltem, keddre már rendesen volt izomlázam, pisiltettem, aztán lemostam a combját, ahol összepisilta magát. Letörölgettem napi tíz liter nyálat a pofájáról, etettem, vizeletét mikroszkópoztam, gyógytornáztattam, rendstzeresen beszéltem a gazdijával, és valahogy leküzdöttem a torkán a gyógyszarait. De most már vigyorogva fogad, ha meglát, mert szereti, ha dögönyözik. Alapvetően ellene vagyok a brachycephal kutyáknak, de ő minden gusztustalansága ellenére nagyon szerethető és cuki, és "igeeeen ott a fülem mögött vakargass még légysziiii".

Még egy kis színház

Kihasználva a Pass Culture-t, a múlt héten két előadást láttam: a Hamupipőke balettet és a Borgia Lukréciát.

Hamupipőke (Cendrillion):
A Lyoni Operaházban játszották. Az épület a 19. sz. közepén épült, a 20. sz. végén felújították. Szóval a régi része (=a homolkzat) szép, a többi, hát... nem is tudom. Érdekes, de az otthoni szebb.
Maga az előadás is különleges volt, nem az a klasszikus balett. Egyedül Hamupipőke és a királyfi karaktere volt igazán szép, a többi szereplő maszkja inkább rémisztőre sikerült. Nem gyerekmese. A zene alapvetően jó volt, bár néha gyereksikolyok-és nevetések vegyültek bele, ami ismét csak hátborzongatóvá tette az egészet. Összességében? Jó volt, de hátborzongató.
Íme egy videó róla: http://www.youtube.com/watch?v=jc6mD40ZUwk

Borgia Lukrécia (Lucrece Borgia):
Ez az előadás hihetetlenül jó volt.
Victor Hugo műve alapján készült.
Röviden összefoglalva:
"Gennaro, én vagyok az anyád.
Meg a nénikéd is."
Aztán mindenki meghal.
Félmeztelen kigyúrt pasik táncolnak a vízben, egyikük Hobbitot énekel (I See Fire).
És miért a vízen táncolnak? Mert a színpad vízből volt. 
(Lyoniak: hmm, a rómaiak itt hagytak egy menő színházat, amit akár vízzel is fel lehet tölteni. Csináljunk ilyet mi is!)
Nem medencére kell gondolni, csak egy 10-20 cm-s vízrétegre, rajta mozgatható pallókkal. De ez a fényefektekkel kombinálva rendkívül látványossá tette az előadást.
Erről nem találtam videót, de a színház honlapján vannak fotók, érdemes megnézni: http://www.croix-rousse.com/Pros-Presse/Les-spectacles/Lucrece-Borgia

Marseille

Ha az ember úgy vesz jegyet TGV-re, hogy reggel megy-este jön, akkor gyakorlatilag féláron van a jegy. Ezt kihasználva szombaton ez első (6 órás) busszal indultam a pályaudvarra (a 7 órás  busszal necces lett volna) elérni a 8 órás vonatot. Tízre értem a városba, egészen este nyolcig volt időm nézelődni. Vettem ugyan egy 24h-s, minden járművön használható jegyet (így olcsóbb, mintha sima buszjegyeket vennék), amit ki is használtam, de ettől függetlenül estére tövig jártam a lábamat.
Reggel még kicsit esős idő volt, délutánra kisütött a nap, de a reggeli eső se gátolt meg a fotózásban. Megtanultam esernyővel a kezemben fotózni.
Egy kis érdekesség a pályaudvarról: egyrészt fák nőnek benne. Másrészt a helyi vasúttársaság hirdetett egy versenyt, amivel zongorát lehet nyerni: ha az ember felveteti videóra valakivel, hogy a pályaudvaron zongorázik, és beküldi, akkor nyerhet. Mit jelent ez? Van egy zongora a pályaudvaron. És az emberek játszanak rajta. Nem is akárhogy. Szóval tök jó, zongoraszótól hangos a pályaudvar. :D

Rengeteg fotót készítettem, a szokott helyen megtalálhatók (https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw), de nem tudom, mikorra kerül fel az összes, most extra lassú a net. Mindenesetre a városnézős rész lényege ott tekinthető meg, igyekszem értelmes képfeliratokat kreálni hozzá.

9. hét a klinikán: belgyó

A héten a belgyógyászati konzultációkon vettem részt. Mint az első héten, sok új dolgot nem igazán tudok írni. Érdekes esetként (jó, itt mindegyik eset érdekes és bonyolult, de) volt egy Pocokány jellegű, 7 kilós 2,5 éves herélt cicc húgyúti problémákkal. Szóval húgykő, elzáródás. Csináltunk rajta mindenféle vizsgálatot, ebből elég sokat én végeztem el, mert csütörtök volt, és aznap a negyedéveseknek csak délelőtt kell benn lenniük, én meg maradtam délután is, hogy lássam, mi van a macsekkal. Meg is kaptam, hogy milyen jó, hogy ilyen lelkes vagyok, kár, hogy kevés ilyen hallgató van (muhaha).

Párizs

Töm-döm-döööm
https://www.youtube.com/watch?v=vQMzywvmXvA

Szóval a hétvégén Párizsban jártam egy (majdnem) építészmérnök társaságában. Annyira nem is a "hol"-t éreztem fontosnak, hanem a "kivel"-t. Úgyhogy rábíztam a városnézés irányítását, ami ráadásul kifejezetten jó ötletnek bizonyult. Kiképzést kaptam a reneszánsz, a barokk, a klasszicista, stb. irányzatokból. Meg hogy melyik épületet ki tervezte, mikor, hogy építették, miért ilyen. Találtunk eldugott és kevésbé eldugott helyeket, ettünk túró rudit (hozott nekem! :D ) a Montmartre-on, áfonyalekváros-camambert-es szendvicset az Ile de la Cité csücskén, meg az Anyuéktól kapott bonbonokat a Notre Dame mögött.
Az esőt megúsztuk, bár a szél fújt, de kit érdekel, megmásztuk az Eiffel-tornyot. Kóvályogtunk az amúgy elég lepukkant párizsi metróban a megfelelő peront keresve.

De azt hiszem, itt is többre megyek, ha a fotókat mutatom meg. A legtöbb mellé került felirat, úgyhogy hadd meséljenek a képek:

https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw

8. hét a klinikán: képalkotó diagnosztika

Ez a hét határozottan kellemesebb volt, mint az aneszt. Főleg azért, mert legkésőbb este 6 órakor végeztem minden nap.
A röntgennél az állatokat pozícionáltuk, beállítottuk az értékeket, és a másnap reggeli viziten átnéztük az érdekesebb leleteket. A kidolgozás indirekt digitalizált (mint Üllőn), úgyhogy azzal nem vol nagyon mit csinálni. Emellett a kidolgozó helyiségben van egy csomó lelet, típus szerint (csont/mellkas/hasüreg) szerint csoportosítva, minden csoportban 30-40 különböző elváltozás... talán a felét sikerült megnéznem, amikor épp volt szabadidőm (mert itt ilyen is van, és rendes , 1órás ebédszünet is! :) ), a második felét majd a következő képalkotós blokkban decemberben.
Házi feladatként mindenki kapott egy-egy esetet 3-4 felvétellel, azokat kellett kiértékelni. Mivel rám nem számítottak, én kaptam a legnehezebbet - myocardia okozta chylothorax macskánál. Az a pláne, hogy a szíven kellett volna elváltozást látni, de a szív nem volt látható a folyadékgyülem miatt... ^^ Ennek ellenére megdicsértek, hogy milyen jól összefoglaltam a lényeget. Hát nemtom. Ilyenkor mindig felmerül, hogy vajon tényleg azért dicsérnek, mert jól csináltam, vagy csak mert férfi dokik értékelték (https://www.youtube.com/watch?v=DP2PlE41wpE ). Mondjuk végülis bő műtős ruhában rohangászok...

Az ultrahangos része unalmasabban indult, leginkább csak néztünk meg fogtuk az állatokat. Aztán pénteken voltak izgalmak. Bár rtg-en kezdtünk, ott csak egy macska meg egy nyúl volt, úgyhogy átmehettünk UH-ra. Ami érdekes volt, az egy cisztás tengerimalac volt, és a VADMACSKA.
Jó, igazából házi macska, de ilyet még nem láttam.
UH oka: lenyelt egy lábujjterpesztőt. Igen, azt. Amit a macák a lábujjaik közé raknak pedikűrözés közben. Így a sztereotípiáknak hála máris kialakult egy kép a gazdiról, ami nagyrészt helyesnek is bizonyult, ugyanis sipítozva jelezte, hogy az ő cicmókját nem kell bebódítani ultrahanghoz.
Na most a macska már a ketrecben veszettül morgott, úgyhogy mondta neki a doki, hogy ez sajna elkerülhetetlen.
Gazdi a váróban, mi az UH-os helyiségben.Mihez kezdjünk a macskával? Hogy fogjuk meg? A törölköző kevés volt hozzá, ezért a doki az erre a célra használatos vastag bőr sólymászkesztyűvel próbálta kiszedni.
Kívülről annyi látszott, hogy a doki benyúl, mire az egész ketrec elkezd rázkódni, mindenfele száll a macskaszőr-vér-nyál, a macska meg visít. Pedig a doki csak a kezét rakta be.
Kis kínlódás közepette sikerült kiszabadítani a macskát a ketrecből (a folyamat közben, egészen a gyógyszerbeadás pillanatáig hörgött-harapott-karmolt). A doki kesztyűs kezén lógott. Nem csekély birkózás után kiszabadította magát (jó, a doki is rásegített, mikor óvatosan a földhöz vágta, hátha attól kicsit elkábul), és a doki szép bőrcipőjét cakkozta ki. Majd usgyi át az UH készüléken fel a falra, onnan le a sarokba. Itt sikerült végre normálisan megfogni. Megkapta a bódítóját.
Doki nézi.
Nézi.
A macska nem lélegzik.
Usgyi fonendoszkóp: szívverése sincs.
Ekkor a doki felkapta a macskát, és visítva szaladt át vele az intenzívre, hogy "ÚJRAÉLESZTÉÉÉÉÉÉS!!!".
A gazdi szerencsére nem látta.
Macska végül életre kelt, megúszta a dolgot pár törött bordával. Ultrahangra már nem is gondoltunk.
Csak ilyenkor ugye ott van a gazdi, aki persze, hogy azt fogja mondani, hogy "ugye megmondtam, az én kis kincsemet nem szabad bódítani". Hát ha arra a hisztis neveletlen sztresszes harcias dögre mondja, hogy "kincsem", akkor azzal nem tudunk mit kezdeni.

Szóval a macska lerendezése után nekünk is lehetőségünk nyílt, hogy néhány egészséges állatot (akinek volt negyedévesnek állata, az behozta) megultrahangozzunk. És az jó volt. :)

Barbe-Neige et les Sept Petits Cochons au Bois Dormant

= Kékszakállka és a hét kismalac a csipkerózsa között
Kifacsart meseegyveleg a Maison de la Danse-ban. Táncelőadás. Olyan "nézzük meg, milyen" szinten mentem.
Hát sírva röhögős volt.
A koreográfia zseniális volt, a klasszikus balettet ötvözte a hip-hoppal. A jelmezeket nagyrészt a Disney mesékben látottakról mintázták.
Hadd vázoljam a cselekményeket:

Van egy kis Tündér, aki úgy dönt, hogy megbolygatja a mesék világát. Beröpköd a varázspálcájával, és megkutyulja az eseményeket. És nem csak ő.

Bejön a Medve a nézőtérre. Kimegy a túloldalon. Visszajön bevásárlószatyorral. Aztán visszafordul, mert elfelejtett baguette-et venni.
A Három Kismalac beköltözik a házukba. Megjelenik a Farkas. Kicsit kanos. A Malacok előveszik szexi énjüket, és egymás után flörtölni kezdenek vele. De egyszer csak megjelenik Piroska (akit mellesleg férfi játszott), és elcsábítja a Farkast.

A Királyfi megérkezik. Lovon, mint a Gyalog Galoppban. Észerveszi a csipkebokros bozótot. Megtalálja a királylányt. Csak a királylány éppen rosszat álmodik, ide-oda mocorog, így a herceg nem tudja megcsókolni. Gyorsan előkapja a mesekönyvet, és lecsekkolja, hogy pedig mindent jól csinált. Újra próbálkozik, de Csipkerózsika valami furát álmodik, és alvás közben megfojtja a Királyfit.

Hamupipőke szalad le a lépcsőn. Útközben elhagyja a cipőjét, de szalad tovább. A Királyfi utána.
Hamupipőke szalad le a lépcsőn. Útközben elhagyja a cipőjét, de szalad tovább. A Királyfi utána.
Hamupipőke szalad le a lépcsőn. Útközben elhagyja a cipőjét, de szalad tovább. A Királyfi utána.
A Királyfik eszeveszetten keresik Hamupipőkéjüket, szenvednek, mert nem találják (közben fejen pörögnek), majd mindhárman leülnek a lépcsőre bőgni. Tündérke megelégli, megjelenik, és odavarázsolja nekik a Hamupipőkéket.

Hófehérke szaladgál az erdőben.
2 Hófehérke szaladgál az erdőben.
3 Hófehérke szaladgál az erdőben.
4 Hófehérke szaladgál az erdőben.
5 Hófehérke szaladgál az erdőben.
6 Hófehérke szaladgál az erdőben.
7 Hófehérke szaladgál az erdőben: Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka (ebből 3 színész ffi). Elmennek a bányába dolgozni, és közben megjelenik a házukban egy eltévedt Törpe.
Megjelenik a Gonosz Boszorkány a mérgezett almával. Meg akarja mérgezni Hófehérkét, de  mikor meglátja, mennyien vannak, ijedtében elszalad.
Végül találkozik egy Hófehérkével, de az egy ügyes karate-mozdulattal a padlóra küldi és ellopja az almáját.
A Hófehérkék megeszik az almát, és szexéhes Hófehérkékké válnak (bikiniben). A Törpe nem bírja az iramot, de a Gonosz Boszorkány segít neki, ad neki egy almát.  Akkor már bírja az iramot. Orgiát tartanak a házban.

Csipkerózsika alszik. Arra jár a Királyfi, megcsókolja. Csipkerózsika felébred. Mire a királyfi:
'Akkor hozhatsz is egy sört.'
Csipkerózsika meglepődik, de elmegy a sörért. Királyfi:
'És magától fog kinyílni?!'
Királyfi megissza a sört, és elmegy. Csipkerózsika visszafekszik.
Jön a második  Királyfi. Felébreszti Csipkerózsikát, és befekszik a helyére aludni.
Jön a harmadik Királyfi. Felébreszti a 2. Királyfit. Az meglepődik. De akkor megjelenik az első Királyfi és Csipkerózsika egy adag kávéval. A 2. Királyfi gyorsan kereket old, a 1. és a 3. Királyfi egymásba szeret. Csipkerózsika sírva elszalad. Jön a Tündérke, és vigyorogva megissza az ottmaradt kávét.

A Medve kifogja a Lazacot. Hazaviszi.

Kékszakáll blues-t énekel feleségei szellemeivel, hogy hogyan ölte meg őket, és mennyire várja a következő csajt.
Egyszer csak megjelenik a Tündérke, és leteremti, hogy ez nem zenei koncert, hanem táncelőadás.

A Királyfi, 3 Hamupipőke és a Tündérke elmennek a bálba. Az ajtót medvék őrzik. Mikor kinyitják a bálterem ajtaját, kihallatszódik a tuc-tuc zene. A bulizók benn isznak és tépnek.

Piroska és a Farkas jól elvannak, de egyszer csak megjelenik a Nagymama (szintén ffi játsza), és a Farkas őrületesen beleszeret, otthagyja Piroskát.

Bambi és barátai az erdőben sétálnak. Jön a Tündérke vadász szerelésben, lelövi őket, és pörköltet főz.
Bejön a Medve és a Lazac a nézőtérre. Kimennek a túloldalon. Visszajönnek, a Lazac bevásárlószatyorral. De elfelejtettek baguette-et venni, úgyhogy a Medve gyorsan visszaküldi érte a Lazacot.

Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a zokniját.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a cipőjét.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja az ezüst tűsarkú cipőjét.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a 42-es férfi cipőjét.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a műlábát.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben szül egy gyereket, de otthagyja.
Hamupipőke rohan el a bálról. Útközben elhagyja a rögbi labdát.
A labda a Királyfinál, Királyfi passzol, Királyfi elkapja, Királyfi lő, góóóóóóóóóóól! Örömujjongás, a sportolók alsónadrágra vetkőzve ugrálnak, majd jól berúgnak. Királyfi részegen beesik Csipkerózsikához, de időben rájön, hogy nem otthon van, és eltévedt. Kifele menet belebotlik a szintén részeg Tündérkébe, aki azonban azt hiszi, hogy Királyfi otthon van, és az ágy felé csalogatja. Ráesnek Csipkerózsikára, aki felébred, és rémülten elszalad.

Hófehérke terhes. A Törpe kicsit megijed. Megjelenik a Királyfi, Csipkerózsika, Hamupipőke, Piroska, Farkas, és a Tündérke. Egy darabig senki se tudja, mi van, mindenki kerget mindenkit.

A végén a Királyfi és Hamupipőke egymás mellett ülnek a lépcsőn részegen, Csipkerózsika pszichopatává válva gyilkolja az erdő állatait, Piroska Pórázon sétáltatja a Farkast, Hófehérke a TV előtt ülve szól Törpnek, hogy hozzon még egy sört. Tündérke magába roskadva bőg.
A TV-ből a Disney Hófehérke zenéje hallatszik... aztán hirtelen a készülék kiég.

Vége.

Félidő

Szóval túl vagyok a felén. Jól érzem magam, de honvágyam is van rendesen. A franciák mindenesetre nagyon cukik. Megpróbáltam összegyűjteni néhány szösszenetet, amit tőlük (vagy esetleg a többi erasmusostól) kaptam az elmúlt hetek során.

Prof: -És jól beszélsz franciául?
Én: -Igen, azt hiszem, elég jól.
Rezidens: -Sőt, néha túl jól... tessék vigyázni, mindent ért!

Prof (másik): -Nagyon szépen beszéli a nyelvet. Ne féljen használni, végezzen minél több előkonzltációt. ( :) )

Asszisztens:
-Magyar vagy? Elsőre azt hittem, spanyol. Enyhe spanyol akcentussal beszéled a nyelvet. (höhö)
- Hogy mondod magyarul, hogy "jó napot"? /// Másnap: - Zjsgdfcékw! Ieuhffdl! Ááá vazze ezt lehetetlen megjegyezni! :D

Gazdi: - Nagyon szépen beszéli a nyelvet. Olyan kis aranyos venezuelai akcentussal. Jól áll önnek. És hogy már végzős?! Fiatalabbnak hittem...

Műtős doki: - Mindenki végigpróbálta a fiók-tünetet? Livia, te is?
(Ezt csak azért, mert külön jólesik, hogy ismernek az emberek és a nevemen szólítanak, általában nem csak "az erasmuszos" vagyok)

Jazz klub tulaj: - Magyar vagy! Keblemre! Imádom a magyarokat! Puszi-puszi! (Egy nagy darab, gömbölyű, ősz bácsit kell elképzelni)

Postás néni másik postásnak: -A magyar levelekre milyen bélyeg kell? Európán belülre?

Negyedéves: - Hát, be kell valljam, nem sok földrajzot tanultam, nem igazán tudom, hol van Magyarország... (megmutattam neki neten)

Negyedéves: - Nem hittem volna, hogy van olyan tejtermék, ami itt nem létezik. (Próbáltam elmagyarázni a túrót. Tény, hogy tényleg rengeteg tejtermékük van)

Parrain: Érdekes, hogy Magyarország inkább boros vidék, pedig fenn Északon inkább a sör dívik. Amikor Budapesten voltam, ittam magyar borokat, meglepően olcsók, ahhoz képest, hogy milyen jók. (Francia szemmel nézve minden magyar ár olcsó.)

Egy marrain: -Egyszer megtanították magyarul a "hogy vagy"-ot. De a "gy"-t nem tudom kiejteni. Úgy is érthető, hogy "hog vag"?

Spanyol erasmusos: Voltam Budapesten februárban! Imádom a fürdőket, abban voltam, ami a Hősök Tere mellett van! Meg a Szimplát. Hogyhogy még nem jártál ott?!

Brazilok (egyszerűen imádom őket):
- Milyen az a hó? Elsüllyedsz benne? Lehet benne úszni?
- És ti megeszitek a malac fülét?!?!?!?!
-Itt most nagyon hideg van (okt., kb. 15 fok). Magyarországon még hidegebb?!
- Nem is tudtam, hogy az ősz ilyen szép is tud lenni!

Tunéziai:
-Rettentően hideg van itt.
-Magyarország, az merre van? (jó, mondjuk neki elnézhető :) )

Hirtelen ennyi. :)

7. hét a klinikán: aneszteziológia

A sebészetes hét végére megállapítottam, hogy az aneszteziológia nem lesz sétagalopp. Mármint ha a sebészek befejezik a munkájukat, az anesztesek még legalább egy órát az állat mellett vannak, felügyelik az ébredést, átszállítják a kórházba vagy az intenzívre, stb..

Így sikerült új rekordot aratnom a klinikán töltött órákat illetően: 13h. A reggel kellemesen indult, a bonyodalmak akkor keletkeztek, amikor megjelent fél négy körül a doki, hogy jön egy gerincsérves kutya. Hátsó két láb teljesen érzéketlen, nincs fájdalomérzet. Mivel a többi negyedéves épp nem ért rá, rávetettem magam az esetre.
Fél ötkor a kutya már aludt.
Fél hat fele az internshipes illetve az ötödévesek megállapították, hogy egyedül maradtam negyedéves, a többiek hazamentek. Érthető, előző nap (hétfőn) is 11 órát voltunk bent, így már a keddet is fáradtan kezdtük.
Fél hét körül arra jutottam, hogy muszáj keresnem egy széket, mert fáj a talpam és szédülök. A legtöbb altatókészülék eresztett valahol, ezért többször volt, hogy valakinek (általában annak, aki 5 percenként nézte az állat reflexeit) ki kellett mennie a műtőből szívni egy kis friss levegőt, hogy ne ájuljon be.
Fél nyolc körül a doki befejezte a műtétet.
Fél kilencre sikerült átjuttatni a kutyust az intenzívre. Mire felébredt, újra volt fájdalomérzete mindkét hétsó lábán. Másnap már járt. :D
Én így kilenc körül végeztem. Hazamentem, és beestem az ágyba.

Másnap ugyanez a műtős doki vigyorogva meg jelent délután négy körül, hogy találjuk ki, mit hoznak mindjárt? :D Gerincsérvet :D. Az ötödévesekkel fogtuk a fejünket, hogy miért, de mivel a kutyus elég későn érkezett, szerencsére nem kellett megvárnunk, az éjszakásokra bízták a műtétet.

Amúgy azon túl, hogy fárasztó volt, szerencsére egy unalmas hetet fogtunk ki. Ami jó, hiszen ez azt jelenti, hogy az állatkák jól alszanak, nem kell őket folyamatosan altatgatni vagy újraéleszteni. Tény, hogy volt egy sikertelen újraélesztés egy vesebeteg (fajtatiszta) macskán, de ez az állat állapotát tekintve sajnos nem volt meglepetés.

És mit tanultam a héten? Kanülálni (épkézláb méretű kutyán már egész tűrhetően megy), légcsőszodát behelyezni, altatógépet kezelni... és persze rengeteg altatási protokollt. :P