Ez a hét a neurológiáé volt. Nagyrészt.
Most már egyenrangúnak számítok a negyedévesek között, egyedül végzem az előkonzultációkat és adom őket elő a dokiknak. A tulajok kezet fognak velem, és ha a főorvos kérdésére azt válaszolom, hogy "igen, elég jól tudok franciául", a mögötte álló rezidens hozzáteszi, hogy "túl jól".
A neurológiai szakrendelések között (hétfő, csütörtök) elmélyíthettem a tudásomat az epilepsziát és a cerebelláris tremort illetően (igen, sok latin kifejezés következik), és láttam durva esetet, ahol a neurológiai tüneteket musculoskeletális betegségek súlyosbították. Megtanultam jugularisból vért venni, és láttam MRI-t. Többször is. Az egyetlen szépséghibája az volt az egésznek, hogy mindkét nap kb. 4 órát túlóráztam.
Kedden se sikerült hamarabb végezni kardiológián, de most már tudom, hogy hangzik egy 4/6-os bal apexiális holosystolés zörej, ami a tricuspidális insufficiencia egyik jele. Szóval lassan megtanulom megkülönböztetni a szívzörejeket. Rengeteg szív UH-ot láttam, és végeztem vérnyomásmérést Doppleres vérnyomásmérővel. :P
Szerda volt az egyetlen nap, amikor időben végeztem, ez volt a szemészet szakrendelések ideje. Kifogtam egy cherry-eye disease-es-KCS-es kombinációt. Csináltam Schirmer-tesztet, és megint okosabb lettem.
Pénteken pedig elvileg viselkedészavaros nap volt, gyakorlatilag a neurológiás professzorral voltunk, szóval nem úsztam meg még egy teljes idegrendszeri vizsgálatot. Aztán ott is volt minden a genetikai eredetű spinningtől kezdve a sokat nyávogó dagi macskáig (akiről, mint kiderült, csak éhes volt).
Úgyhogy péntek este hulla fáradtan estem haza, és úgy döntöttem, hogy a kórtöri-összefoglalókat (mert ilyet is kell írni a gyak elfogadásához) majd a hétvégén írom meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése