Összességében azt kell hogy mondjam, nem bántam meg, hogy kimentem erasmusra. Lyon gyönyörű, a franciák nagyon rendesek, és sokat lehet tanulni. Persze, voltak kisebb bonyodalmak, főleg az adminisztrációt és a szállást illetően, de én jól éreztem magamat.
Négy hónap... ha nem hiányoznának az otthon maradottak, szívesen maradnék, de sokan várnak már odahaza. Jó lesz már viszontlátni őket. :)
2014. december 21., vasárnap
2014. december 20., szombat
Utolsó hét a klinikán: intenzív
Párhuzamosan az ügyintézéssel, csak hogy jó legyen. Igazából az előző két bejegyzés is azért sikerült olyan siralmasan rövidre, mert az intenzív minden energiámat leszívta. Kezeltem akut pancreatitises kutyust, lobectomiásat, sok-sok pisis és agresszív macskát...
A stressz részét mégis kevésbé jelentette ez, inkább a többi. Kezdjük a legelején:
Vasárnap: Hát, az intenzíven nincs mindig idő rendesen enni, főzök magamnak előre egy nagy adag kaját. Erre elromlik a sütőlap. Úgyhogy aznap a nyersen maradt szalonnát ettem a félig főtt rizzsel.
Hétfő: Mondtam a dokinak, hogy a TO-s néni azt mondta, hogy hétvégén nem kell benn lennem, és ezt szeretném kihasználni, mert... folytattam volna, hogy ez az utolsó hetem, és hétfő hajnalban indulok, de félbeszakított, hogy mit képzelek, az erasmusosoknak is maradniuk kell a hétvégére. Ír is Szipirtyó néninek azonnal. Hát oké...
Viszont a nap lefárasztott annyira (főleg ebédszünet nélkül), hogy hazaérve úgy éreztem, soha jobbat nem ettem annál a maradék hideg, félig főtt rizsnél, ami a hűtőmben pihent (legalább az még működik, ha-ha).
És igencsak kellemes meglepetésként beállított az egyik csak múlt hétről, hogy hozott nekem diótortát, mert előző héten az ügyintézős rohangászások miatt lemaradtam róla. Iszonyat cuki volt. És életmentő. :)
Kedd: Reggel mentem időpontra Szipirtyó nénihez, aki kis híján leüvöltötte a fejem, hogy hogy képzelem, hogy nem akarok hétvégén az intenzíven ügyelni, igenis kötelező, ő nem mondta, hogy nem (bocsánat, Szipirtyó néni, pont azért intéztem hétfő reggelre a hazautat, hogy legyen még egy szabad hétvégém. Ha tudom, hogy nincs, egy nappal később megyek haza, ahogy az eredeti tervekben szerepelt). Ja, és nem írja alá a papírokat, mert még nem fejeztem be a gyakokat, csak akkor írja alá, ha befejeztem. Ezt amúgy se írja alá, mert elméleti képzésről szól (ööööö a gyakot így vasárnap fejezem be, amikor őméltósága már rég szünetelni fog... és más papírt nem adtak, én ezt töltöttem ki ahogy tudtam...).
Mindegy, visszamegyek péntek délután.
Legalább aznap csak egy órát túlóráztam, így el tudtam ugrani a helyi kisboltba kaját venni. És visszaszolgáltattam a bérelt cuccaim (tányérok, szárogató, főzni való kaja, stb.).
Szerda: Az intenzív utáni program mára a próbabepakolás volt. Elráncigáltam a bőröndömet a kórházig, és lemértem az ottani nagyon menő (kutyáknak szánt) mérlegen. 19 kg lett, úgyhogy még belefért pár kiló sajt. :P
Csütörtök: Határozottan kezdek bunkó lenni. Szóval fél háromkor a többieket otthagyva elkérezkedtem a főorvostól, hogy ugye negyedévesként csak délig kötelező maradni, úgyhogy hadd menjek. És mentem is, be a városba, az utolsó bevásárlást megejteni. Most már határozottan hulla voltam, mire hazaértem.
Péntek: Végre sikerült aláiratnom az idióta papírokat. Szokásos egyóra csúszással estem haza hulla fáradtan, hogy a sötétben nekikezdjek a nagytakarításnak. Este fél tíz körül fejeztem be, mindent csillogó-villogóra sikáltam, bár azt hittem, sose érek a végére, és mikor az utolsó cucc is a helyére került, már mindenem fájt. De már csak vasárnap kell egy "második takarítást" tartani, azokon a helyeken, amiket azóta használtam (budi, zuhanyzó, íróasztal, felmosás), hogy tuti minden rendben legyen. Szeretném visszakapni a kauciót.
Szombat: Az egyik kórházban ügyelő srác főzött nekünk tésztát. *.* Kicsit ízetlen volt és összeragadt, de képzeljétek, főtt kaja! *.*
Illetve ismét elkérezkedtem korábban, pontosabban a "munkaidő lejártakor", hogy a maradék bérelt cuccaimat is visszaszolgáltassam (ágynemű, takarítóeszközök egy része). És bementem Lyonba elköszönni a várostól.
Vasárnap: Túl sokat sajna nem sikerült aludni, kicsit fáztam. De ilyenkor a világ legjobb találmánya a hajszárító, úgyhogy reggel szépen felmelegítettem magam. :P Aztán irány az intenzív, ami vasárnap lévén tele volt, volt többek közt egy durván elütött kutya (rekeszsérv, szétdurrant vese), amit folyamatosan felügyelni kellett (mikor eljöttem, épp jobban lett), meg egy szétharapott yorki. Utálom a yorkikat, a legtöbb buta és folyamatosan visít. Ez akkor pláne, ha a teremben több kutya is van, akik frászt kapnak a visítástól, és ujedtükben letépik magukról a pulzoxit-EKG-t-mindent. Szóval ez a yorki amellett, hogy visított, egy idő után úgy nézett ki, mint egy lufi. Ugyanis úgy harapták meg, hogy légmelle lett, a kutya mindenhol eresztett, a szövetei folyamatosan töltődtek fel levegővel, műtét előtt már a tappancsa is ropogott a levegőtől. Mint a rajzfilmekben, mikor felfújják a kutyát.
Mindenesetre pofátlan módon elkérezkedtem kettőkor, háromkor be is fejeztem a munkát. Most összepakoltam, rendet raktam, és várom a holnapot, hogy indulhassak haza. :)
És mit szeretnék, ha hazaérek (családon, barátokon és a lovagomon kívül)?
- Meleg szobát
- Vetett ágyat
- Főtt (vagy sült), meleg kaját! :P
A stressz részét mégis kevésbé jelentette ez, inkább a többi. Kezdjük a legelején:
Vasárnap: Hát, az intenzíven nincs mindig idő rendesen enni, főzök magamnak előre egy nagy adag kaját. Erre elromlik a sütőlap. Úgyhogy aznap a nyersen maradt szalonnát ettem a félig főtt rizzsel.
Hétfő: Mondtam a dokinak, hogy a TO-s néni azt mondta, hogy hétvégén nem kell benn lennem, és ezt szeretném kihasználni, mert... folytattam volna, hogy ez az utolsó hetem, és hétfő hajnalban indulok, de félbeszakított, hogy mit képzelek, az erasmusosoknak is maradniuk kell a hétvégére. Ír is Szipirtyó néninek azonnal. Hát oké...
Viszont a nap lefárasztott annyira (főleg ebédszünet nélkül), hogy hazaérve úgy éreztem, soha jobbat nem ettem annál a maradék hideg, félig főtt rizsnél, ami a hűtőmben pihent (legalább az még működik, ha-ha).
És igencsak kellemes meglepetésként beállított az egyik csak múlt hétről, hogy hozott nekem diótortát, mert előző héten az ügyintézős rohangászások miatt lemaradtam róla. Iszonyat cuki volt. És életmentő. :)
Kedd: Reggel mentem időpontra Szipirtyó nénihez, aki kis híján leüvöltötte a fejem, hogy hogy képzelem, hogy nem akarok hétvégén az intenzíven ügyelni, igenis kötelező, ő nem mondta, hogy nem (bocsánat, Szipirtyó néni, pont azért intéztem hétfő reggelre a hazautat, hogy legyen még egy szabad hétvégém. Ha tudom, hogy nincs, egy nappal később megyek haza, ahogy az eredeti tervekben szerepelt). Ja, és nem írja alá a papírokat, mert még nem fejeztem be a gyakokat, csak akkor írja alá, ha befejeztem. Ezt amúgy se írja alá, mert elméleti képzésről szól (ööööö a gyakot így vasárnap fejezem be, amikor őméltósága már rég szünetelni fog... és más papírt nem adtak, én ezt töltöttem ki ahogy tudtam...).
Mindegy, visszamegyek péntek délután.
Legalább aznap csak egy órát túlóráztam, így el tudtam ugrani a helyi kisboltba kaját venni. És visszaszolgáltattam a bérelt cuccaim (tányérok, szárogató, főzni való kaja, stb.).
Szerda: Az intenzív utáni program mára a próbabepakolás volt. Elráncigáltam a bőröndömet a kórházig, és lemértem az ottani nagyon menő (kutyáknak szánt) mérlegen. 19 kg lett, úgyhogy még belefért pár kiló sajt. :P
Csütörtök: Határozottan kezdek bunkó lenni. Szóval fél háromkor a többieket otthagyva elkérezkedtem a főorvostól, hogy ugye negyedévesként csak délig kötelező maradni, úgyhogy hadd menjek. És mentem is, be a városba, az utolsó bevásárlást megejteni. Most már határozottan hulla voltam, mire hazaértem.
Péntek: Végre sikerült aláiratnom az idióta papírokat. Szokásos egyóra csúszással estem haza hulla fáradtan, hogy a sötétben nekikezdjek a nagytakarításnak. Este fél tíz körül fejeztem be, mindent csillogó-villogóra sikáltam, bár azt hittem, sose érek a végére, és mikor az utolsó cucc is a helyére került, már mindenem fájt. De már csak vasárnap kell egy "második takarítást" tartani, azokon a helyeken, amiket azóta használtam (budi, zuhanyzó, íróasztal, felmosás), hogy tuti minden rendben legyen. Szeretném visszakapni a kauciót.
Szombat: Az egyik kórházban ügyelő srác főzött nekünk tésztát. *.* Kicsit ízetlen volt és összeragadt, de képzeljétek, főtt kaja! *.*
Illetve ismét elkérezkedtem korábban, pontosabban a "munkaidő lejártakor", hogy a maradék bérelt cuccaimat is visszaszolgáltassam (ágynemű, takarítóeszközök egy része). És bementem Lyonba elköszönni a várostól.
Vasárnap: Túl sokat sajna nem sikerült aludni, kicsit fáztam. De ilyenkor a világ legjobb találmánya a hajszárító, úgyhogy reggel szépen felmelegítettem magam. :P Aztán irány az intenzív, ami vasárnap lévén tele volt, volt többek közt egy durván elütött kutya (rekeszsérv, szétdurrant vese), amit folyamatosan felügyelni kellett (mikor eljöttem, épp jobban lett), meg egy szétharapott yorki. Utálom a yorkikat, a legtöbb buta és folyamatosan visít. Ez akkor pláne, ha a teremben több kutya is van, akik frászt kapnak a visítástól, és ujedtükben letépik magukról a pulzoxit-EKG-t-mindent. Szóval ez a yorki amellett, hogy visított, egy idő után úgy nézett ki, mint egy lufi. Ugyanis úgy harapták meg, hogy légmelle lett, a kutya mindenhol eresztett, a szövetei folyamatosan töltődtek fel levegővel, műtét előtt már a tappancsa is ropogott a levegőtől. Mint a rajzfilmekben, mikor felfújják a kutyát.
Mindenesetre pofátlan módon elkérezkedtem kettőkor, háromkor be is fejeztem a munkát. Most összepakoltam, rendet raktam, és várom a holnapot, hogy indulhassak haza. :)
És mit szeretnék, ha hazaérek (családon, barátokon és a lovagomon kívül)?
- Meleg szobát
- Vetett ágyat
- Főtt (vagy sült), meleg kaját! :P
Pérouges
Lyontól nem félórányi vonatútra található Perouges, a középkori város. Egy domb tetejére épült, korrekt városfallal körülvéve, még a középkorban. Aztán úgymaradt. Mintha időutazott volna az ember, egyszerűen zseniális.
Hadd meséljenek ismét a képek. Külön említeném az erőd-templomot: 1440 táján épült, szóval gótikus kéne, hogy legyen, de mivel erődként is szolgált, inkább román-gótikus átmenetre hasonlít. És waow.
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Hadd meséljenek ismét a képek. Külön említeném az erőd-templomot: 1440 táján épült, szóval gótikus kéne, hogy legyen, de mivel erődként is szolgált, inkább román-gótikus átmenetre hasonlít. És waow.
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
13. hét a klinikán: képalkotó diagnosztika
Ismét.
Mivel kicsitfáziskésésben vagyok, és egy hetet már töltöttem itt, csak gyorsan összefoglalom.
Egy kivételesen jó csapatba kerültem, a csajok nagyon befogadóak voltak, hamar megatláltuk a közös hangot.
Szabadidőben végignéztem a maradék RTG-képeket a gyűjteményből, ami az előző alkalommal kimaradt.
És egész jó kiselőadást tartottam egy Perthes-kóros kutya RTG leletéről.
Emellett beindítottam a héten az ügyintézést, voltam a koli igazgatóságánál, illetve megszüntettem a francia bankszámlámat. És kétszer voltam Szipirtyó néninél (alias Umbridge alias TO-s néni), de egyszer se írta alá az erasmuszos papírjaimat, hogy menjen a manóba.
Mivel kicsitfáziskésésben vagyok, és egy hetet már töltöttem itt, csak gyorsan összefoglalom.
Egy kivételesen jó csapatba kerültem, a csajok nagyon befogadóak voltak, hamar megatláltuk a közös hangot.
Szabadidőben végignéztem a maradék RTG-képeket a gyűjteményből, ami az előző alkalommal kimaradt.
És egész jó kiselőadást tartottam egy Perthes-kóros kutya RTG leletéről.
Emellett beindítottam a héten az ügyintézést, voltam a koli igazgatóságánál, illetve megszüntettem a francia bankszámlámat. És kétszer voltam Szipirtyó néninél (alias Umbridge alias TO-s néni), de egyszer se írta alá az erasmuszos papírjaimat, hogy menjen a manóba.
2014. december 11., csütörtök
Hobbit: Az öt sereg csatája.
Figyelem! Spoilerveszély!
Az imént értem haza a moziból, gyorsan leírom az élményeket, amíg friss.
Időrendben:
Nagyon hirtelen kezdődik, és Smaug nagyon hirtelen meg is hal.
De - könyörgöm -mi ez? "Fiam, jó, hogy felmásztál egy fekete nyílvesszővel a torony tetjére, de épp eltört az íjam. Úgyhogy téged foglak használni helyette." Röhejes.
A kancellár segítője olyan jó mellékszereplő, hogy ha szembe jönne, gond nélkül tarkón ...nám egy péklapáttal. Mondjuk jól színesíti a filmet, de nem hiányzott volna, ha kimarad.
Tauriel... Tauriel, továbbra is mi a manót keresel Tóvárosban? És Legolas? Nyeh...
Bilbó zseniális. Klasszik hobbit. Szerintem nagyon jó alakítás.
Több olyan rész van, ami hát nem teljesen a könyv, de most szerencsére régen olvastam, úgyhogy nem fájt annyira. Meg Taurielnél jobban már úgyse tud. Ja, ebben a részben nincs mopsz, csak értelmes kutya, ami jó pont.
A Fehér Tanács kiűzi Sauront a Bakacsinerdőből... öhm... értem én, hogy Galadriel nolda, de ez nem azt jelenti, hogy tud hadukenezni. Picit röhejes. Jó, nagy hatalmú tünde, de ezt inkább egy maiától vártam volna. A harcolós része jó, de lehetett volna abból egy kicsit több, és a "Vááááááááá én vagyok a hatalmas Galadriel"-ből kevesebb. Persze, összepasszol a GYURA filmmel, de akkor is.
A többi harcolós jelenet viszont nekem picit sok volt, főleg az elhalálozók küzdelme: még mindig küzdenek, még mindig... gyerünk, úgyis vége lesz, minek eddig nyújtani még egy 113. váratlan fordulattal? Jó, persze, ne azonnal találja szemen egy eltévedt nyílvessző, de akkor is. És harcjelenetek helyenként röhejesek voltak.
Legolas és Tauriel kirándulós intermezzója... hát... nemtom. Jó, a karakterek bemutatása miatt nem ártott. De picit szőke volt a <nagy denevérek repkednek> Tauriel: "mire valók ezek?" Legolas: "harcra". Waaaow, you don't say... Ha más nem, tündeként csak hallott Tauriel Beren és Lúthien történetéről, nem?
Öhm... nem úgy van, hogy a trollok a napfény hatására kővé változnak?
Másik érdekes cucc a csatánál: a kőfúró óriásgiliszták. Gyorsabban ástak alagutat, mint a 4-es metró. :D
És milyen állatok használhatók hátasnak, avagy a harci mangalicától a bakkecskéig.
Azt kell hogy mondjam, a Kili-Tauriel szál befejezése tetszett.
Végén Legolas: "Apám, elmegyek". Thranduil: "Jó, keresd meg Arathorn fiát, a nevét nem mondom meg, de Vándornak is hívják, nagy személyiség és kitűnő harcos". Öhm... mennyi idős akkoriban Aragorn? 10? (Közben leelenőriztem, igen, pont 10.)
A befejezés jobban tetszett, mint a GYURÁban. Mármint benne van a "hogy tér haza a főhős" része, ami nekem a GYURÁból határozottan hiányzott.
Látványra nagyon jó volt, bár időnként furán hatott (Sauron-Galadriel párbaj, Thorin elsüllyed az aranyban).
Összességében: jó volt, egész jól sikerült kompenzálni azt, hogy milyen hosszúra nyújtották a filmet azzal, hogy a karaktereket jobban megismerhettük, és nem intézte el annyival, hogy "Thorin meghal", hanem rendesen részletezte (jó, lehetett volna kevésbé, de belefér, hollywood-i film).
Emellett franciául néztem, ami annyiban volt fura, hogy nem ezekhez a hangokhoz szoktam, a karakterek magázzák egymást, és a törpök enyhe spanyol akcentussal beszélnek.
Extra: IMAX 3D-ben láttam. Nem az, hogy a szereplők pórusait ki lehetett venni, hanem pontosan látszódott, hogy pl. Legolasra milyen mennyiségű sminket kentek, és hogy igen, kontaktlencséje van. Meg a szempillaspirál mikro-egyenetlenségei Taurielen.
Szóval nekem tetszett, szerintem jobb, mint a második rész.
Hirtelen ennyi.
Az imént értem haza a moziból, gyorsan leírom az élményeket, amíg friss.
Időrendben:
Nagyon hirtelen kezdődik, és Smaug nagyon hirtelen meg is hal.
De - könyörgöm -mi ez? "Fiam, jó, hogy felmásztál egy fekete nyílvesszővel a torony tetjére, de épp eltört az íjam. Úgyhogy téged foglak használni helyette." Röhejes.
A kancellár segítője olyan jó mellékszereplő, hogy ha szembe jönne, gond nélkül tarkón ...nám egy péklapáttal. Mondjuk jól színesíti a filmet, de nem hiányzott volna, ha kimarad.
Tauriel... Tauriel, továbbra is mi a manót keresel Tóvárosban? És Legolas? Nyeh...
Bilbó zseniális. Klasszik hobbit. Szerintem nagyon jó alakítás.
Több olyan rész van, ami hát nem teljesen a könyv, de most szerencsére régen olvastam, úgyhogy nem fájt annyira. Meg Taurielnél jobban már úgyse tud. Ja, ebben a részben nincs mopsz, csak értelmes kutya, ami jó pont.
A Fehér Tanács kiűzi Sauront a Bakacsinerdőből... öhm... értem én, hogy Galadriel nolda, de ez nem azt jelenti, hogy tud hadukenezni. Picit röhejes. Jó, nagy hatalmú tünde, de ezt inkább egy maiától vártam volna. A harcolós része jó, de lehetett volna abból egy kicsit több, és a "Vááááááááá én vagyok a hatalmas Galadriel"-ből kevesebb. Persze, összepasszol a GYURA filmmel, de akkor is.
A többi harcolós jelenet viszont nekem picit sok volt, főleg az elhalálozók küzdelme: még mindig küzdenek, még mindig... gyerünk, úgyis vége lesz, minek eddig nyújtani még egy 113. váratlan fordulattal? Jó, persze, ne azonnal találja szemen egy eltévedt nyílvessző, de akkor is. És harcjelenetek helyenként röhejesek voltak.
Legolas és Tauriel kirándulós intermezzója... hát... nemtom. Jó, a karakterek bemutatása miatt nem ártott. De picit szőke volt a <nagy denevérek repkednek> Tauriel: "mire valók ezek?" Legolas: "harcra". Waaaow, you don't say... Ha más nem, tündeként csak hallott Tauriel Beren és Lúthien történetéről, nem?
Öhm... nem úgy van, hogy a trollok a napfény hatására kővé változnak?
Másik érdekes cucc a csatánál: a kőfúró óriásgiliszták. Gyorsabban ástak alagutat, mint a 4-es metró. :D
És milyen állatok használhatók hátasnak, avagy a harci mangalicától a bakkecskéig.
Azt kell hogy mondjam, a Kili-Tauriel szál befejezése tetszett.
Végén Legolas: "Apám, elmegyek". Thranduil: "Jó, keresd meg Arathorn fiát, a nevét nem mondom meg, de Vándornak is hívják, nagy személyiség és kitűnő harcos". Öhm... mennyi idős akkoriban Aragorn? 10? (Közben leelenőriztem, igen, pont 10.)
A befejezés jobban tetszett, mint a GYURÁban. Mármint benne van a "hogy tér haza a főhős" része, ami nekem a GYURÁból határozottan hiányzott.
Látványra nagyon jó volt, bár időnként furán hatott (Sauron-Galadriel párbaj, Thorin elsüllyed az aranyban).
Összességében: jó volt, egész jól sikerült kompenzálni azt, hogy milyen hosszúra nyújtották a filmet azzal, hogy a karaktereket jobban megismerhettük, és nem intézte el annyival, hogy "Thorin meghal", hanem rendesen részletezte (jó, lehetett volna kevésbé, de belefér, hollywood-i film).
Emellett franciául néztem, ami annyiban volt fura, hogy nem ezekhez a hangokhoz szoktam, a karakterek magázzák egymást, és a törpök enyhe spanyol akcentussal beszélnek.
Extra: IMAX 3D-ben láttam. Nem az, hogy a szereplők pórusait ki lehetett venni, hanem pontosan látszódott, hogy pl. Legolasra milyen mennyiségű sminket kentek, és hogy igen, kontaktlencséje van. Meg a szempillaspirál mikro-egyenetlenségei Taurielen.
Szóval nekem tetszett, szerintem jobb, mint a második rész.
Hirtelen ennyi.
2014. december 10., szerda
Fête des Lumières (=A Fények Ünnepe)
Amikor Lyon Meseországgá változik...
A levegőt forralt bor, palacsinta és sült gesztenye illata árasztja el...
A parkban tündék sétálnak a világító növények között...
A Szent János katedrális életre kel, színárban úszik, darabokra törik és megremeg, hogy újra összeálljon...
A Szépművészeti festményei táncot járnak annak homlokzatán...
Az Operaház homlokzatát eszkimók tépik, töltik fel vízzel és lepik el hóval...
A város tele lesz szín-fény-és zenealagutakkal...
A téren a fák balett-táncosokká válnak. Szoknyájuk alatt Csipkerózsikára keringőznek az emberek...
A város tetején egy hatalmas doboz küld morze-jeleket az égre. A villódzást még a koliból is látni...
Az amfiteátrum levendulamezővé változik...
Persze emellett hatalmas a tömeg, kb. 4 millióan voltak idén az utcákon. Köztük én is. Rengeteg fotó készült (itt: https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw), de ez esetben vajmi keveset mondanak a tényleges élményekhez képest. Úgyhogy kerestem nektek néhány videót, hogy jobban tudjam szemléltetni:
Szent János katedrális: https://www.youtube.com/watch?v=i_6g5zREPPg
Operaház: https://www.youtube.com/watch?v=aa0gp1YR60o
Megelevenedik a Szépművészeti és a Városháza: https://www.youtube.com/watch?v=1wcSGrjuL_0
És amikor a csillagok a földre szállnak: https://www.youtube.com/watch?v=8Etk3vnJotY
A levegőt forralt bor, palacsinta és sült gesztenye illata árasztja el...
A parkban tündék sétálnak a világító növények között...
A Szent János katedrális életre kel, színárban úszik, darabokra törik és megremeg, hogy újra összeálljon...
A Szépművészeti festményei táncot járnak annak homlokzatán...
Az Operaház homlokzatát eszkimók tépik, töltik fel vízzel és lepik el hóval...
A város tele lesz szín-fény-és zenealagutakkal...
A téren a fák balett-táncosokká válnak. Szoknyájuk alatt Csipkerózsikára keringőznek az emberek...
A város tetején egy hatalmas doboz küld morze-jeleket az égre. A villódzást még a koliból is látni...
Az amfiteátrum levendulamezővé változik...
Persze emellett hatalmas a tömeg, kb. 4 millióan voltak idén az utcákon. Köztük én is. Rengeteg fotó készült (itt: https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw), de ez esetben vajmi keveset mondanak a tényleges élményekhez képest. Úgyhogy kerestem nektek néhány videót, hogy jobban tudjam szemléltetni:
Szent János katedrális: https://www.youtube.com/watch?v=i_6g5zREPPg
Operaház: https://www.youtube.com/watch?v=aa0gp1YR60o
Megelevenedik a Szépművészeti és a Városháza: https://www.youtube.com/watch?v=1wcSGrjuL_0
És amikor a csillagok a földre szállnak: https://www.youtube.com/watch?v=8Etk3vnJotY
12. hét a klinikán: szülészet
Most már egyedül herélek macskát! :D
Ez a hét azért volt érdekes, mert a főorvossal csak kétszer találkoztunk: egyszer hétfő reggel, amikor elmagyarázta a fontosabb dolgokat, és egyszer péntek este, amikor bemutattuk a kiselőadásokat.
Egy konzultációs nap volt, egyetlen beteggel. A hét többi napján műtétek. A macskákat kizárólag a hallgatók műtötték, kutyáknál néha besegítettek az internshipesek is.
Szóval jó volt, mert....
- Ismét egy jó csapatban voltam, olyanokkal, akiket már jól ismertem
- Ivartalanítottam macskát (egy ötödéves felügyelete alatt)
- Heréltem. Először felügyelet alatt, majd anélkül. Sőt, az egyik macsak egy elsőévesé volt, szóval az egyik lolót kiszedtem én, aztán én magyaráztam el neki, hogy hogyan kell csinálni. :) Első altatótól a műtőasztalról levételig kb. 30 perc, maga a műtét 15 perc. Kezdőként nem rossz.
- Végigkövethettem az egyes eseteket. Onnantól kezdve, hogy bejön a gazda, egészen a hazaadásig. Ebbe beletartozott a fizikális vizsgálat, az önálló konzultáció a gazdával (mire kell figyelni ivartalanítás után és egyéb jótanácsok), chipelés, altatás, műtét, ébresztés, kórtöri, gyógyszertár, számlázás...
- Sok macska volt. És volt köztük pár jófej is. Bár a legtöbb valamiért vadmacskává változott az ébresztés után. Jó, valahol megértem.
- Lehetett bábozni. Na jó, nem úgy... de amikor már két órája ébresztgeti az ember a macskát, akkor már mindenfélével próbálkozik, hogy Cica felébredjen.
- Beszereztem egy 10mp alatt mérő hőmérőt a saját biztonságom érdekében. És az menő. Meg kisebb az esélye, hogy megharap/karmol a macska.
- Kellett kiselőadást tartani hét végén: kettesével álltunk össze, szülészet konzultációs jelenetet kellett előadni. Mi egy emlődaganatosat kaptunk. Én játszottam az orvost. A főorvos azt mondta, hogy irigykedik rám, hogy ilyen jól beszélek egy idegen nyelven (ismét muhaha).
Ez a hét azért volt érdekes, mert a főorvossal csak kétszer találkoztunk: egyszer hétfő reggel, amikor elmagyarázta a fontosabb dolgokat, és egyszer péntek este, amikor bemutattuk a kiselőadásokat.
Egy konzultációs nap volt, egyetlen beteggel. A hét többi napján műtétek. A macskákat kizárólag a hallgatók műtötték, kutyáknál néha besegítettek az internshipesek is.
Szóval jó volt, mert....
- Ismét egy jó csapatban voltam, olyanokkal, akiket már jól ismertem
- Ivartalanítottam macskát (egy ötödéves felügyelete alatt)
- Heréltem. Először felügyelet alatt, majd anélkül. Sőt, az egyik macsak egy elsőévesé volt, szóval az egyik lolót kiszedtem én, aztán én magyaráztam el neki, hogy hogyan kell csinálni. :) Első altatótól a műtőasztalról levételig kb. 30 perc, maga a műtét 15 perc. Kezdőként nem rossz.
- Végigkövethettem az egyes eseteket. Onnantól kezdve, hogy bejön a gazda, egészen a hazaadásig. Ebbe beletartozott a fizikális vizsgálat, az önálló konzultáció a gazdával (mire kell figyelni ivartalanítás után és egyéb jótanácsok), chipelés, altatás, műtét, ébresztés, kórtöri, gyógyszertár, számlázás...
- Sok macska volt. És volt köztük pár jófej is. Bár a legtöbb valamiért vadmacskává változott az ébresztés után. Jó, valahol megértem.
- Lehetett bábozni. Na jó, nem úgy... de amikor már két órája ébresztgeti az ember a macskát, akkor már mindenfélével próbálkozik, hogy Cica felébredjen.
- Beszereztem egy 10mp alatt mérő hőmérőt a saját biztonságom érdekében. És az menő. Meg kisebb az esélye, hogy megharap/karmol a macska.
- Kellett kiselőadást tartani hét végén: kettesével álltunk össze, szülészet konzultációs jelenetet kellett előadni. Mi egy emlődaganatosat kaptunk. Én játszottam az orvost. A főorvos azt mondta, hogy irigykedik rám, hogy ilyen jól beszélek egy idegen nyelven (ismét muhaha).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)