Igen, ilyen is van, szerencsére csak egy hét. Nem mintha olyan nagy bajom lenne vele. A negyedévesek az összes gyakorlatukat most kezdik, nekem meg már legalább kórbonctanból jó sok gyakorlatom volt, úgyhogy lépéselőnyben vagyok. És nagyon élvezem. :P
Reggel kezdünk, szétkapjuk az aznapi adagot kettesével-hármasával, útközben az assziszens segít, ő is nagyon jó fej, a végén meg be kell mutatni a tanárnak, hogy miket találtunk, mi okozhatta az állat pusztulását. Ezt a "bemutatót" az összes hallgató végignézi, a tanár kérdéseket tesz fel, tsb..
Ez a délelőtti program, ma olyan 3,5 órát vett igénybe (8:30kor mentünk be a boncterembe, 1kor jöttünk ki).
Délután a boncolási jegyzőkönyvet kell megírni és e-mailben átküldeni a tanárnak, aki másnapra kijavítja. Igazából csak be kell gépelni egy előre megadott dokumentumba, amiket délelőtt a tetem mellett írtunk. Remélem, érthető, miért nem csak simán a délelőtti papírt adjuk le.
Emellett a hétre kaptunk egy cikkfeldolgozós feladatot is. TDK után piece of cake.
Szóval a héten írtam teljes kórbonctani jegyzőkönyvet egyedül, franciául, és az egyik csajszival összeraktunk egy kiselőadást a retrovírusokról, aminek a szövegét nagyrészt az én franciára fordított jegyzeteim adták. :P
2014. szeptember 22., hétfő
1. hét a klinikán: belgyó
Igen, ezzel még adós maradtam, pedig múlt héten már javában serénykedtem a kisállatklinikán. Ahhoz képest, hogy a kissé Umbridge beütésű TO-s néni azt mondta, hogy nem nyúlhatok semmihez, mert a én leszek a hierarchikus rendszer legalján, elég sok mindent csinálhattam. Szóval annyit mint a hallgatók.
Amikor egy páciens beérkezik a kórházba, a hallgatók (negyedévesek=11. félévesek) fogadják. Ők végzik a prakonzultációt (ált. 1-2 hallgató/állat): teljes fizikális vizsgálat, esetenként vérvétel. Úgyhogy tapintottam megnagyobbodott pajzsmirigyet macskán, hallottam 2/6os szívzörejt, és vehettem vért. Jugularisból, mert itt az a divat. Kanül továbbra is mellső lábba megy, de ezen a vérvételen kicsit meglepődtem. Azonban nem bonyolult, hallgató felügyelet nélkül csinálhatja, és legrosszabb esetben a második alkalomra sikerül. 11. félévesekként 3-4 fős csoportokra vagyunk osztva, a páciensek létszámától függ, hogy aznap hány ilyen prekonzultációt végzünk.
Ezután a hallgatók beviszik a beteget konzultációra, ahol a tulaj jelenlétében előadják a dokinak, hogy mit találtak, aki ismét megvizsgálja a pácienst, és együtt közös elhatározásra jutnak a további kezelést illetően. Aztán attól függően, hogy hova megy tovább az állat, a hallgató követi (kieg. vizsg., stb.), vagy kikíséri a gazdit állattal (ha már nem kell mást csinálni) vagy anélkül (ha az állat pl. az intenzívre vagy a kórházba kerül), és kifizetteti vele a vizsgálatot.
Így egy délelőtt egy, maximum két állat vizsgálatára van idő. Ha épp nincs prekonzultációra váró állat, és a hallgató végzett, akkor ottmarad, amíg mindenki végez a konzultációkkal. A dokik nagyon jó fejek, segítőkészek, mindent megmutatnak, és megvárják, amíg mindenki megnézi/hallgatja/szagolja/stb., azt, ami (jellegzetes) elváltozást mutat.
A belgyón egy délelőtti és egy délutáni műszak van, tehát van ebédszünetünk. Nagyon változó, hogy délután mikor végzünk, ez az esetek számától és bonyolultságától függ.
A múlt héten kívül még 4 hetet leszek belgyógyászaton. Már várom. :P
Amikor egy páciens beérkezik a kórházba, a hallgatók (negyedévesek=11. félévesek) fogadják. Ők végzik a prakonzultációt (ált. 1-2 hallgató/állat): teljes fizikális vizsgálat, esetenként vérvétel. Úgyhogy tapintottam megnagyobbodott pajzsmirigyet macskán, hallottam 2/6os szívzörejt, és vehettem vért. Jugularisból, mert itt az a divat. Kanül továbbra is mellső lábba megy, de ezen a vérvételen kicsit meglepődtem. Azonban nem bonyolult, hallgató felügyelet nélkül csinálhatja, és legrosszabb esetben a második alkalomra sikerül. 11. félévesekként 3-4 fős csoportokra vagyunk osztva, a páciensek létszámától függ, hogy aznap hány ilyen prekonzultációt végzünk.
Ezután a hallgatók beviszik a beteget konzultációra, ahol a tulaj jelenlétében előadják a dokinak, hogy mit találtak, aki ismét megvizsgálja a pácienst, és együtt közös elhatározásra jutnak a további kezelést illetően. Aztán attól függően, hogy hova megy tovább az állat, a hallgató követi (kieg. vizsg., stb.), vagy kikíséri a gazdit állattal (ha már nem kell mást csinálni) vagy anélkül (ha az állat pl. az intenzívre vagy a kórházba kerül), és kifizetteti vele a vizsgálatot.
Így egy délelőtt egy, maximum két állat vizsgálatára van idő. Ha épp nincs prekonzultációra váró állat, és a hallgató végzett, akkor ottmarad, amíg mindenki végez a konzultációkkal. A dokik nagyon jó fejek, segítőkészek, mindent megmutatnak, és megvárják, amíg mindenki megnézi/hallgatja/szagolja/stb., azt, ami (jellegzetes) elváltozást mutat.
A belgyón egy délelőtti és egy délutáni műszak van, tehát van ebédszünetünk. Nagyon változó, hogy délután mikor végzünk, ez az esetek számától és bonyolultságától függ.
A múlt héten kívül még 4 hetet leszek belgyógyászaton. Már várom. :P
2014. szeptember 21., vasárnap
Jour de la Patrimonie
A hétvégén a történelmi örökség napja volt Lyonban (kb. így tudom lefordítani). Ennek alkalmából rengeteg épület nyitotta meg kapuit a látogatók előtt: sok helyre ingyen lehetett bemenni, vagy a szokásos belépő mellett még valamit megnézhetett az ember. Mondani se kell, már reggel 7kor talpon voltam, és nyakamba vettem a várost.
Megnéztem egy luxus lakástextileket előállító gyár kiállítását.
Aztán át a Rhone folyón, ott a városházánál kötöttem ki, ahova be lehetett menni körülnézni. Nekem a városházáról magyarként nem egy palota jutna eszembe, de ez pont az volt, bálteremmel, kristálycsillárokkal, aranyozott bútorokkal és freskókkal. Brutál. :D
Innen a lyoni amfiteátrum felé vettem az irányt. Ez i.e. 12-ben épült, ekkor 1800 fő volt a befogadóképessége. I. sz. 120-ban Hadrianus felújíttatta, így a befogadóképesség 20 000-re nőtt. Sajnos mára nem sok maradt belőle.
Ezen kívül megnéztem néhány templmot. Volt, ahol külön kiállítás volt, volt, ahol a (aranymozaikkal díszített) kriptába lehetett lemenni.
Ezen kívül kóborlásaim közepette megtaláltam a Nyelvmegőrzési Nap (vagy valami hasonlónak lehetne fordítani) pavilonjait. A világ minden tájáról érkeztek képviselők: ettem török csemegét, hallgattam ír zenét, néztem maja szertartást (a nem véráldozatos változatot), éééés találkoztam magyarokkal. :D
Szóval kicsi a világ, és az ember mindenhol a honfitársaiba botolhat.
Minderről persze képek is készültek. Csináltam a lyoni fotóknak egy külön mappát Google+ -on, innen lehet elérni:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?authkey=CKac_sHY7bjLaw
Megnéztem egy luxus lakástextileket előállító gyár kiállítását.
Aztán át a Rhone folyón, ott a városházánál kötöttem ki, ahova be lehetett menni körülnézni. Nekem a városházáról magyarként nem egy palota jutna eszembe, de ez pont az volt, bálteremmel, kristálycsillárokkal, aranyozott bútorokkal és freskókkal. Brutál. :D
Innen a lyoni amfiteátrum felé vettem az irányt. Ez i.e. 12-ben épült, ekkor 1800 fő volt a befogadóképessége. I. sz. 120-ban Hadrianus felújíttatta, így a befogadóképesség 20 000-re nőtt. Sajnos mára nem sok maradt belőle.
Ezen kívül megnéztem néhány templmot. Volt, ahol külön kiállítás volt, volt, ahol a (aranymozaikkal díszített) kriptába lehetett lemenni.
Ezen kívül kóborlásaim közepette megtaláltam a Nyelvmegőrzési Nap (vagy valami hasonlónak lehetne fordítani) pavilonjait. A világ minden tájáról érkeztek képviselők: ettem török csemegét, hallgattam ír zenét, néztem maja szertartást (a nem véráldozatos változatot), éééés találkoztam magyarokkal. :D
Szóval kicsi a világ, és az ember mindenhol a honfitársaiba botolhat.
Minderről persze képek is készültek. Csináltam a lyoni fotóknak egy külön mappát Google+ -on, innen lehet elérni:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?authkey=CKac_sHY7bjLaw
Háromsajtos pizza halsalátával
A franciák, azok tudnak enni.
Az gondolom nem meglepő senkinek, hogy óriásinagy konzervekben árulják a bótban a csigát.
Az egyetemen étkezési lehetőségként ott van a menza, ahol még csak egyszer sikerült ennem, de az nem volt rossz. Adnak egy előételt (ami saláta, a franciák nem levesesek), egy főételt és egy desszertet. Az a "baj", hogy diákkártyával működik: rátölt az ember a bankkártyájáról X eurót, és azzal fizet a kasszánál. Csakhogy az én bankkártyámat nem szereti. Amikor voltam, akkor az egyik negyedéves meghívott, én meg utólag kifizettem neki. Na de majd szombaton lesz nekem is francia bankkártyám, és az jó lesz.
Aki a menzáig nem jut el (mert hamar zár), az a büfében ebédel. Van minden nap 3-4 féle melegétel: hot dog, quiche, és egy egytálétel.
Na most mi számít a franciáknál egytálételnek? Valami meleg kaja, mellé saláta és egy szelet baguett. Saláta és baguett, az mindig van, és így a legmeglepőbb variációkat tudják kihozni. A "quiche kecskesajtos salátával" és a muszaka salátával (és baguett-tel) egész kellemes volt, na de kérem, a pénteki:
Háromsajtos pizzaszelet baguett-tel és majonézes-tésztás halsalátával.
Ha nem vagyok nagyon éhes, nem biztos, hogy meg bírtam volna enni. XD
Az gondolom nem meglepő senkinek, hogy óriásinagy konzervekben árulják a bótban a csigát.
Az egyetemen étkezési lehetőségként ott van a menza, ahol még csak egyszer sikerült ennem, de az nem volt rossz. Adnak egy előételt (ami saláta, a franciák nem levesesek), egy főételt és egy desszertet. Az a "baj", hogy diákkártyával működik: rátölt az ember a bankkártyájáról X eurót, és azzal fizet a kasszánál. Csakhogy az én bankkártyámat nem szereti. Amikor voltam, akkor az egyik negyedéves meghívott, én meg utólag kifizettem neki. Na de majd szombaton lesz nekem is francia bankkártyám, és az jó lesz.
Aki a menzáig nem jut el (mert hamar zár), az a büfében ebédel. Van minden nap 3-4 féle melegétel: hot dog, quiche, és egy egytálétel.
Na most mi számít a franciáknál egytálételnek? Valami meleg kaja, mellé saláta és egy szelet baguett. Saláta és baguett, az mindig van, és így a legmeglepőbb variációkat tudják kihozni. A "quiche kecskesajtos salátával" és a muszaka salátával (és baguett-tel) egész kellemes volt, na de kérem, a pénteki:
Háromsajtos pizzaszelet baguett-tel és majonézes-tésztás halsalátával.
Ha nem vagyok nagyon éhes, nem biztos, hogy meg bírtam volna enni. XD
2014. szeptember 20., szombat
Egy kellemes szombat
Szóval ma sok értelmeset nem csináltam, de az jó volt. Kitakarítottam, kimostam (juhúúúú minden ruhám ép maradt :D), ebédet főztem, aztán kimentem futni az erdőbe. Már vagy két hete nem sportoltam, úgyhogy nagyon hiányzott valami mozgás. Általában nem szeretek futni, de ez most jólesett, ráadásul lankás földúton mentem, úgyhogy a térdem se kezdett el fájni. Aztán persze (ha már úgyis az ESMTK-s pólómban voltam) egy kis spárgalazítás. Hiányoznak a kemény, Nóri-féle szárazföldik, úgyhogy van mit szórakoznom a spárgámmal. Ha nem is a szinkronúszás miatt, azért nem árt, ha lent van, sok úgyse hiányzik hozzá.
Meg sokat olvastam, mert az jó, de mindjárt befejezem a könyvemet, úgyhogy jövő héten felfedezem Marcy l'Étoile könyvtárát.
Most lezuhanyozva kényelmes ruhában rajzolok. Tegnap fejeztem be az előzőt, most kezdek újat. Hirtelen lett ilyenekre időm, mert nem rohanok folyamatosan egyik helyről a másikra, és az jó.
Aztán kérdés, hogy ez az állapot meddig fog tartani. Októbertől elvileg kezdődik az úszás, az csütörtök-péntek, és szintén októbertől nyit a szerepjáték-klub szerdánként. Muhaha.
Azt hiszem, nem leszek az a klasszikus erasmusos partyarc. Ma is van valami össznépi májtornáztató buli benn a városban, de Marcy l'Étoile kb. olyan Lyonhoz képest, mint Budaörs Budapesthez képest. Az utolsó busz éjjel 11-12 körül indul vissza, az első 5kor. Vagy van taxi 35 euróért. Én meg inkább ilyenkor alszom, nincs kedvem éjszaka messze ismeretlen emberek közt bulizni. Inkább felkelek holnap reggel, és elmegyek városnézni. Úgyis eleget vagyok emberek között hétköznap a klinikán, meg úgyis beindulnak lassan az egyetemi klubok/sportkörök.
Ja és tök menő, a szomszédom egész jól gitározik (és jóféléket), nem kell bekapcsolnom zenét rajzoláshoz. :D
Meg sokat olvastam, mert az jó, de mindjárt befejezem a könyvemet, úgyhogy jövő héten felfedezem Marcy l'Étoile könyvtárát.
Most lezuhanyozva kényelmes ruhában rajzolok. Tegnap fejeztem be az előzőt, most kezdek újat. Hirtelen lett ilyenekre időm, mert nem rohanok folyamatosan egyik helyről a másikra, és az jó.
Aztán kérdés, hogy ez az állapot meddig fog tartani. Októbertől elvileg kezdődik az úszás, az csütörtök-péntek, és szintén októbertől nyit a szerepjáték-klub szerdánként. Muhaha.
Azt hiszem, nem leszek az a klasszikus erasmusos partyarc. Ma is van valami össznépi májtornáztató buli benn a városban, de Marcy l'Étoile kb. olyan Lyonhoz képest, mint Budaörs Budapesthez képest. Az utolsó busz éjjel 11-12 körül indul vissza, az első 5kor. Vagy van taxi 35 euróért. Én meg inkább ilyenkor alszom, nincs kedvem éjszaka messze ismeretlen emberek közt bulizni. Inkább felkelek holnap reggel, és elmegyek városnézni. Úgyis eleget vagyok emberek között hétköznap a klinikán, meg úgyis beindulnak lassan az egyetemi klubok/sportkörök.
Ja és tök menő, a szomszédom egész jól gitározik (és jóféléket), nem kell bekapcsolnom zenét rajzoláshoz. :D
Ügyintézések I. - szállás
A franciák úgy tartják, hogy Európa többi országában nagyon könnyen lehet szállást szerezni.
Magyarul mondva:
Franciaországban baromi macera szállást szerezni.
Egyrészt a koli szabad helyei már tanévkezdés előtt 3-4 hónappal betelnek. Ezt azzal hidaltam át, hogymég aznap, mikor megkaptam, hogy Lyonba mehetek Erasmusra (tehát még áprilisban), írtam nekik, hogy igen, számítsanak rám.
És akkor beindult az adminisztráció.
Elsőször kellett küldeni egyhivatalos levelet, hogy mennék. Ez is megvolt áprilisban.
Valamikor vizsgaidőszak közepette érkezett egy e-mail, hogy milyen dokumentumokra van még szükségük, amit egy hónapon belül (tehát júliusra érjen oda) el kell postáznom nekik. Elküldték azt is, hogy milyen szállásra számítsak, de a pontos címet (épület, szoba) és hogy biztos van szállásom, azt majd július elején küldik.
Amikra szükségük volt:
-személyi
-zöldkártya (ha az ember kocsibal érkezik, tehát ezzel nem foglalkoztam)
-banki adatok
-még egy jelentkezési lap (az első ezek szerint nem volt elég)
-3 igazolványkép
És eddig még úgy oké is, de akkor jönnek a finomságok:
-egy személy adatai (szülő), aki kifizeti helyettem a lakbért, ha én nem tudnám. Tehát tőle is kérnek személyit, lakcímkártyát, jövedelemigazolást, banki adatokat, stb.. Omnomnom.
-Lakás-és felelősségbiztosítás. Ez a legjobb. Tehát azon kívül, hogy az én cuccaimat elkérik, hogy kifizethessem a lakbért, és a szüleimét, hogy ha én ne tudnám, akkor ők, kell biztosítás is, hogy ha bármi gáz van a szobával a koliban, arra legyen biztosítás (nem is mondom, hogy emellett egy borsos kauciót is kell fizetni). Súlyos
Szóval elmentem egy francia eredetű bankhoz, mondták, hogy minden rendben, meg tudják csinálni, persze (francokat), már kész is, el is küldtem. Szeretném megjegyezni, hogy ekkor még nem tudtam a címemet, a biztosító azt mondta, hogy rendben lesz, gondoltam csak jobban tudják.
Július közepén még mindig nem jött semmi visszaigazolás a kolitól. Elkezdtem üzeneteket írni, és folyamatosan kaptam a válaszokat. Mindig mástól. Szóval minden alkalommal kaptam egy automatikus üzenetet attól, aki épp szabadságon volt, hogy most éppen nem elérhető (szerintem nem is dolgoznak ott ennyien).
Aztán aug. 19-én, két nappal a pótjelentkezések előtt megjött a visszaigazolás és a cím. Juhú.
Egy hét múlva írtak, hogy jó lenne lassan megkötni a biztosításokat, mert anélkül nem tudják odaadni a szobakulcsomat. Válaszoltam, hogy ott van a dokumentumok között. Mondták, hogy de az nem jó.
Szóval visszamentem a biztosítóhoz, hogy mi van (augusztus vége felé járt már), mondják, hogy hát nem tudják, ki tájékoztatott félre, ők csak Magyarországon található lakásra tudnak biztosítást kötni.
Zsír.
Akkor vészmegoldásként felvettük a kapcsolatot a Franciaországban lakó ismerősökkel, és megkérdeztük, hogy esetleg tudnak-e segíteni abban, hogy megkötik nekem kinn Franciaországban a biztosítást. Mondták, hogy persze, csak kell a cím.
Küldeném a címet, nézem az e-mailjeimet, és jé, egy üzenet a kolitól. Na vajon mi?
"Üdvözöljük, az Ön címe megváltozott, egy emelettel feljebb került az épületben."
Ez szeptember harmadikán volt. De jó, hoyg nem elsején indultam. ^^
Szóval megkötöttük a biztosítást, rendben megérkeztem, kipakoltam. Kiderült, hogy én voltam az egyetlen, aki már meglévő biztosítással érkezett, a többieknek nem volt, ki a parrain-énél aludt, ki a campuson egy sátorban. Úgyhogy én még jól jártam.
Csak azt nem értem, hogy akkor miért kérték legkésőbb júliusra a biztosításokat? Franciák... :P
Ehhez képest az elmúlt hét szállásintézése egyszerű volt. Kifizettem az első lakbért, kitöltöttem a szoba állapotáról szóló papírt, és úton van a kérelmem a szállás-segélyhez (a francia állam valamennyit visszatérítm ha ott tanulok, csak kell hozzá egy francia bankszámla).
Ma nagytakarítottam, csillog-villog minden, úgyhogy a szállás most éppen jó. De nem volt egyszerű, csak abba gondoljon bele az ember, hogy az ügyintézés egy folyamatos hercehurca volt április elejétől szeptember elejéig. Pfff, franciák. ;)
Magyarul mondva:
Franciaországban baromi macera szállást szerezni.
Egyrészt a koli szabad helyei már tanévkezdés előtt 3-4 hónappal betelnek. Ezt azzal hidaltam át, hogymég aznap, mikor megkaptam, hogy Lyonba mehetek Erasmusra (tehát még áprilisban), írtam nekik, hogy igen, számítsanak rám.
És akkor beindult az adminisztráció.
Elsőször kellett küldeni egyhivatalos levelet, hogy mennék. Ez is megvolt áprilisban.
Valamikor vizsgaidőszak közepette érkezett egy e-mail, hogy milyen dokumentumokra van még szükségük, amit egy hónapon belül (tehát júliusra érjen oda) el kell postáznom nekik. Elküldték azt is, hogy milyen szállásra számítsak, de a pontos címet (épület, szoba) és hogy biztos van szállásom, azt majd július elején küldik.
Amikra szükségük volt:
-személyi
-zöldkártya (ha az ember kocsibal érkezik, tehát ezzel nem foglalkoztam)
-banki adatok
-még egy jelentkezési lap (az első ezek szerint nem volt elég)
-3 igazolványkép
És eddig még úgy oké is, de akkor jönnek a finomságok:
-egy személy adatai (szülő), aki kifizeti helyettem a lakbért, ha én nem tudnám. Tehát tőle is kérnek személyit, lakcímkártyát, jövedelemigazolást, banki adatokat, stb.. Omnomnom.
-Lakás-és felelősségbiztosítás. Ez a legjobb. Tehát azon kívül, hogy az én cuccaimat elkérik, hogy kifizethessem a lakbért, és a szüleimét, hogy ha én ne tudnám, akkor ők, kell biztosítás is, hogy ha bármi gáz van a szobával a koliban, arra legyen biztosítás (nem is mondom, hogy emellett egy borsos kauciót is kell fizetni). Súlyos
Szóval elmentem egy francia eredetű bankhoz, mondták, hogy minden rendben, meg tudják csinálni, persze (francokat), már kész is, el is küldtem. Szeretném megjegyezni, hogy ekkor még nem tudtam a címemet, a biztosító azt mondta, hogy rendben lesz, gondoltam csak jobban tudják.
Július közepén még mindig nem jött semmi visszaigazolás a kolitól. Elkezdtem üzeneteket írni, és folyamatosan kaptam a válaszokat. Mindig mástól. Szóval minden alkalommal kaptam egy automatikus üzenetet attól, aki épp szabadságon volt, hogy most éppen nem elérhető (szerintem nem is dolgoznak ott ennyien).
Aztán aug. 19-én, két nappal a pótjelentkezések előtt megjött a visszaigazolás és a cím. Juhú.
Egy hét múlva írtak, hogy jó lenne lassan megkötni a biztosításokat, mert anélkül nem tudják odaadni a szobakulcsomat. Válaszoltam, hogy ott van a dokumentumok között. Mondták, hogy de az nem jó.
Szóval visszamentem a biztosítóhoz, hogy mi van (augusztus vége felé járt már), mondják, hogy hát nem tudják, ki tájékoztatott félre, ők csak Magyarországon található lakásra tudnak biztosítást kötni.
Zsír.
Akkor vészmegoldásként felvettük a kapcsolatot a Franciaországban lakó ismerősökkel, és megkérdeztük, hogy esetleg tudnak-e segíteni abban, hogy megkötik nekem kinn Franciaországban a biztosítást. Mondták, hogy persze, csak kell a cím.
Küldeném a címet, nézem az e-mailjeimet, és jé, egy üzenet a kolitól. Na vajon mi?
"Üdvözöljük, az Ön címe megváltozott, egy emelettel feljebb került az épületben."
Ez szeptember harmadikán volt. De jó, hoyg nem elsején indultam. ^^
Szóval megkötöttük a biztosítást, rendben megérkeztem, kipakoltam. Kiderült, hogy én voltam az egyetlen, aki már meglévő biztosítással érkezett, a többieknek nem volt, ki a parrain-énél aludt, ki a campuson egy sátorban. Úgyhogy én még jól jártam.
Csak azt nem értem, hogy akkor miért kérték legkésőbb júliusra a biztosításokat? Franciák... :P
Ehhez képest az elmúlt hét szállásintézése egyszerű volt. Kifizettem az első lakbért, kitöltöttem a szoba állapotáról szóló papírt, és úton van a kérelmem a szállás-segélyhez (a francia állam valamennyit visszatérítm ha ott tanulok, csak kell hozzá egy francia bankszámla).
Ma nagytakarítottam, csillog-villog minden, úgyhogy a szállás most éppen jó. De nem volt egyszerű, csak abba gondoljon bele az ember, hogy az ügyintézés egy folyamatos hercehurca volt április elejétől szeptember elejéig. Pfff, franciák. ;)
2014. szeptember 18., csütörtök
Nem vesztem ám el...
Szóval eredetileg az volt a tervem, hogy így első héten, bár zsúfolt lesz az időbeosztásom, de igyekszem kábé minden nap írni valamit, hogy ne vesszek el teljesen az információáradatban, amit át szeretnék adni.
Hátö.
Hát ez nem jött össze.
Ha lett volna netem, talán ment volna, de hadd mutassam be a francia ügyintézés egy szép példáját (és több ilyenben volt részem a héten).
Hétfő: Azt mondták, mára lesz net, de még nincs. Megkérdeztem a koli igazgatóságánál, ők átirányítottak az egyetem informatikusaihoz. Azt mondták, megnézik, magával a nettel vagy az én gépemmel van-e baj. Átmentem a szomszéd elsőéveshez, hát az ő vezetékes netjére se tudtam rákapcsolódni. Tehát valszeg az én gépemmel van baj. Jó, hogy augusztusban vittem szervízbe meg telepítettem újra az egészet, mert elszállt a winchesterem. Na mindegy, ez más probléma, csak leelenőrizhettem volna ezt akkor. Vittem volna a gépemet az infósoknak, de a rohangászásban elrepült az idő, már zárva voltak. Na majd holnap.
Legalább megtaláltam a könyvtárat, ott van wifi, csak ugye egy idő után bezár, és ha gyakon vagyok, esélyes, hogy nem érek oda időben. Onnan raktam fel az első néhány bejegyzést.
Kedd: Elmentem az informatikusokhoz, hogy mit tudnék csinálni. Hát itthagyhatom náluk, de azzal legkorábban hét végére lesznek meg (nekem meg kellett már a net meg a gép mindenféle ügyintézéshez). Routert nem tudnak kölcsönözni? Hát nem. És ha szerzek valahonnan? Az működhet, mondták.
Na, szereztem egy routert, este vidáman néztem az elmúlt napokban érkezett párszáz e-mailt (még az elsőévesekét is megkapom az egyetemtől).
Szerda: Naaagy rikító sárga papírokkal van tele a koli, hogy ne használjunk routert, mert valami szöszmöszt zavar a rendszerben, ezért wifit csináló bizbaszok használata szigorúan tilos.
Hát ezt kitalálhatták volna korábban is.
Nem tudtam mit csinálni, leadtam a gépemet az infósoknak. Azt mondták, valszeg nem tudnak vele mit kezdeni, de menjek vissza másnap, max. megadják a megfelelő szervíz elérhetőségét.
Zseniális.
Mivel gondoltam legalább az ősöknek hagyok egy e-mailt, ismét a könyvtárban töltöttem az estét (ekkor már klinikán voltam, de szerencsére "korán", 5 körül végeztünk). Francia billentyűzetet láttatok már? Borzasztó... Minden össze-vissza van rajta, csigalassúsággal írtam meg a pársoros üzenetet, fél órán keresztül babráltam vele. Ja, és a gép minden kattintás után öt percet gondolkodott...
Csütörtök: A csütörtök a rövid nap az egyetemen = csak délelőtt van munka = már 3 körül végeztem. Na, nézzük, mire jutottak a gépemmel, már magamban számolgattam, hogy mennyit fogok otthagyni a laptopszervízben.
Bemegyek, recepciós néni ül az asztalánál, előtte a gépem a tokjában, rajta szépen (tényleg!) összetekerve a vezeték, ahogy kell.
Szóval, amúgy kiderült, hogy nem volt vele nagy probléma, egy olyan 15 perc alatt megoldották.
Juhúúú vidámság van :D
De miért nem bírták ezt megcsinálni mondjuk hétfőn?
Hátö.
Hát ez nem jött össze.
Ha lett volna netem, talán ment volna, de hadd mutassam be a francia ügyintézés egy szép példáját (és több ilyenben volt részem a héten).
Hétfő: Azt mondták, mára lesz net, de még nincs. Megkérdeztem a koli igazgatóságánál, ők átirányítottak az egyetem informatikusaihoz. Azt mondták, megnézik, magával a nettel vagy az én gépemmel van-e baj. Átmentem a szomszéd elsőéveshez, hát az ő vezetékes netjére se tudtam rákapcsolódni. Tehát valszeg az én gépemmel van baj. Jó, hogy augusztusban vittem szervízbe meg telepítettem újra az egészet, mert elszállt a winchesterem. Na mindegy, ez más probléma, csak leelenőrizhettem volna ezt akkor. Vittem volna a gépemet az infósoknak, de a rohangászásban elrepült az idő, már zárva voltak. Na majd holnap.
Legalább megtaláltam a könyvtárat, ott van wifi, csak ugye egy idő után bezár, és ha gyakon vagyok, esélyes, hogy nem érek oda időben. Onnan raktam fel az első néhány bejegyzést.
Kedd: Elmentem az informatikusokhoz, hogy mit tudnék csinálni. Hát itthagyhatom náluk, de azzal legkorábban hét végére lesznek meg (nekem meg kellett már a net meg a gép mindenféle ügyintézéshez). Routert nem tudnak kölcsönözni? Hát nem. És ha szerzek valahonnan? Az működhet, mondták.
Na, szereztem egy routert, este vidáman néztem az elmúlt napokban érkezett párszáz e-mailt (még az elsőévesekét is megkapom az egyetemtől).
Szerda: Naaagy rikító sárga papírokkal van tele a koli, hogy ne használjunk routert, mert valami szöszmöszt zavar a rendszerben, ezért wifit csináló bizbaszok használata szigorúan tilos.
Hát ezt kitalálhatták volna korábban is.
Nem tudtam mit csinálni, leadtam a gépemet az infósoknak. Azt mondták, valszeg nem tudnak vele mit kezdeni, de menjek vissza másnap, max. megadják a megfelelő szervíz elérhetőségét.
Zseniális.
Mivel gondoltam legalább az ősöknek hagyok egy e-mailt, ismét a könyvtárban töltöttem az estét (ekkor már klinikán voltam, de szerencsére "korán", 5 körül végeztünk). Francia billentyűzetet láttatok már? Borzasztó... Minden össze-vissza van rajta, csigalassúsággal írtam meg a pársoros üzenetet, fél órán keresztül babráltam vele. Ja, és a gép minden kattintás után öt percet gondolkodott...
Csütörtök: A csütörtök a rövid nap az egyetemen = csak délelőtt van munka = már 3 körül végeztem. Na, nézzük, mire jutottak a gépemmel, már magamban számolgattam, hogy mennyit fogok otthagyni a laptopszervízben.
Bemegyek, recepciós néni ül az asztalánál, előtte a gépem a tokjában, rajta szépen (tényleg!) összetekerve a vezeték, ahogy kell.
Szóval, amúgy kiderült, hogy nem volt vele nagy probléma, egy olyan 15 perc alatt megoldották.
Juhúúú vidámság van :D
De miért nem bírták ezt megcsinálni mondjuk hétfőn?
2014. szeptember 15., hétfő
Bevásárlás
Mivel minimális mennyiségű tisztálkodószert és semmi kaját
nem hoztam magammal (takarítószert pláne), a parrain-omtól elbúcsúzva kicsit
összeszedtem magam, és elindultam bevásárolni.
Na de hova?
Marcy l’Étoile-ban egy kis bevásárlóközpont van, ami drága és kicsi a választék.
A hallgatók általában „covoiturage”-zsal mennek bevásárolni: ha valakinek van kocsija, többen beférnek. Van egy nagy bevásárlóközpont az egyetemtől kocsival 10 percre. Csak hát az erasmusosokat még nem ismertem (a többiek a C épületben vannak, én vagyok egyedül az E-ban) és elvileg nekik sincs kocsijuk, ahogy a parrain-omnak se.
A belvárosban az egyik vasútállomás mellett van egy hatalmas pláza. Igazából úgyis be akartam menni a városba körülnézni, úgyhogy ismét felszálltam a buszra, és visszamentem Lyonba. Na most túl sok pláza nincs errefelé, de ami van, az tényleg óriási. Képzeljetek el egy átlagos magyar bevásárlóközpontot, és duplázzátok meg. Simán elfér benne egy kétemeletes Carrefour, ahol mindenből iszonyatos a választék. Emellett belefért egy egész Decathlon, még Disney-bolt is van. :P Szóval minden. És nincs olyan pangás, mint az otthoniakban: valósággal tömeg van, mintha hangyabolyban lenne az ember.
A várthoz képest az árak nem annyira magasak, bár hozzá kell tenni, hogy főleg fehértermékeket vettem, de azok is jó minőségűek. Nem sokkal költöttem többet, mintha otthon nagybevásároltam volna. Az egyetlen dolog, ami jóval többe került, mint otthon, az a képeslap volt: 4,10 Eur, és nem volt olcsóbb.
Ugyanúgy vannak normál és önkiszolgáló kasszák, mint otthon, az önkiszolgálókhoz meg még talán gyakrabban is kell hívni segédszemélyzetet, mint otthon, de nagyon jó fej és segítőkész nénit fogtam ki. J
Két nagy bevásárlószatyorba és a hátizsákomba pont befértem, de már az összes izmom fájt, mire visszaértem az egyetemre (még éreztem a reggeli bőröndcipelést is), úgyhogy takarítás-kipakolás-rendrakás után 10kor bevágódtam az ágyba, és másnap negyed egykor keltem.
Na de hova?
Marcy l’Étoile-ban egy kis bevásárlóközpont van, ami drága és kicsi a választék.
A hallgatók általában „covoiturage”-zsal mennek bevásárolni: ha valakinek van kocsija, többen beférnek. Van egy nagy bevásárlóközpont az egyetemtől kocsival 10 percre. Csak hát az erasmusosokat még nem ismertem (a többiek a C épületben vannak, én vagyok egyedül az E-ban) és elvileg nekik sincs kocsijuk, ahogy a parrain-omnak se.
A belvárosban az egyik vasútállomás mellett van egy hatalmas pláza. Igazából úgyis be akartam menni a városba körülnézni, úgyhogy ismét felszálltam a buszra, és visszamentem Lyonba. Na most túl sok pláza nincs errefelé, de ami van, az tényleg óriási. Képzeljetek el egy átlagos magyar bevásárlóközpontot, és duplázzátok meg. Simán elfér benne egy kétemeletes Carrefour, ahol mindenből iszonyatos a választék. Emellett belefért egy egész Decathlon, még Disney-bolt is van. :P Szóval minden. És nincs olyan pangás, mint az otthoniakban: valósággal tömeg van, mintha hangyabolyban lenne az ember.
A várthoz képest az árak nem annyira magasak, bár hozzá kell tenni, hogy főleg fehértermékeket vettem, de azok is jó minőségűek. Nem sokkal költöttem többet, mintha otthon nagybevásároltam volna. Az egyetlen dolog, ami jóval többe került, mint otthon, az a képeslap volt: 4,10 Eur, és nem volt olcsóbb.
Ugyanúgy vannak normál és önkiszolgáló kasszák, mint otthon, az önkiszolgálókhoz meg még talán gyakrabban is kell hívni segédszemélyzetet, mint otthon, de nagyon jó fej és segítőkész nénit fogtam ki. J
Két nagy bevásárlószatyorba és a hátizsákomba pont befértem, de már az összes izmom fájt, mire visszaértem az egyetemre (még éreztem a reggeli bőröndcipelést is), úgyhogy takarítás-kipakolás-rendrakás után 10kor bevágódtam az ágyba, és másnap negyed egykor keltem.
Első benyomások az egyetemről
Megérkezvén a buszmegállóban a parrain-om (buddy) fogadott. Minden erasmusos mellé rendelnek egy ottani hallgatót, aki segít neki eligazodni. Nagyon nagy segítség!
Szóval a parrain-om megmutatta a szobámat, odaadta a kulcsokat, majd körbevezetett az egyetemen és segített összeszedni az erasmusos raktárból a szobám felszereléseit.
A szobám egy második emeleti, kb. 16-18m2-es apartman. Talán akkora a lehet, mint nálunk a koleszban egy szoba, csak ebben egyedül vagyok. Van külön fürdőszobám, előszobám, a szobában meg van egy ágy , egy szekrény, egy asztal székkel és egy kis konyhafülke főzőlappal, hűtővel. Viszont elég koszos volt, úgyhogy az első nagy program egy nagybevásárlás volt (elég sok cuccot összeszedhettem a raktárból, de még hiányzott ez meg az), majd szépen kisikáltam a szobát. Most, hogy kipakoltam, egész otthonosan néz ki. Kell majd írnom egy leltárat, hogy mi hogy néz ki (pl. a mosdókagyló el van törve, ragasztott), hogy a végén visszakaphassam a kauciót. Mint sítáborban.
Az erasmusos raktárból 20 Eur-ért lehetett bérelni cuccokat, ha a fogyóeszközöket kivéve mindent épségben visszaadok, akkor ebből 15 Eur-t visszakapok. Szabadon válogathattam, volt ott minden a bontott nutellától kezvde a játékpajzson át a kispárnáig. Úgyhogy most jól el vagyok látva. :P
Az egyetem hatalmas, nagyon tágas, viszont ronda. Főleg hogy a szép, egyrészt újonnan felújított-szökőkutas, másrészt Steindl-által tervezett épületek környezetéhez voltam szokva. Itt minden beton, ami persze lehetne szép is, de nem az. És nincs olyan jól rendben tartva, ahol van vakolat, ott hullik le, a postaládámon meg fütyifirka van. Majd megpróbálom lemosni.
Sok külön épület van: elméleti oktatás, kisállatklinika, vakcinázó épület (kisállat), laborok, szarvasmarha klinika, lóklinika, menza, kennelek, rehabilitációs kutyákat képző központ, meg persze a kolesz épületei.
A koleszban nincs elég hely, így csak az elsőévesek, az erasmusosok és a rászoruló hallgatók lakják. A többiek a környéken laknak albérletben.
Tömegközlekedés, avagy a repülőtértől az egyetemig
A reptér Lyon perifériáján található, az egyetem meg Lyon túlsó végén, igazából nem is Lyonban, hanem a külvárosában, Marcy L’étoile-ban.
A reptétrről a Rhonexpress (HÉV-szerű) visz be a belvárosba. A reptéren van ezen kívül vasútállomás is. Jegyet a legjobb automatánál venni, legyen szó a Rhonexpressről, vonatról, TGV-ről, vagy városi tömegközlekedésről (TCL).
A tömegközlekedés nem nagyon különbözik a Pesten megszokottól. A diák jegy-és bérletárak nagyjából a pesti felnőtt áraknak felelnek meg. Helyenként itt is füvesítették a villamos vonalakat, jól néz ki, szép zöld. Gondolom, a villamospótló busz itt nem azon közlekedik.
A reptértől az egyetemig kb. 1,5-2 óra az út állomáskeresgéléssel együtt (és vegyük hozzá, hogy egy elég nehéz bőröndöt is cipelnem kellett). Valószínűleg jövő héten csináltatok egy bérletet. Ezt csak TCL irodákban lehet, mágneskártyás, de szeretném megnézni Lyont az elkövetkezendő hetekben, ahhoz meg kelleni fog a bérlet.
Odaút
Mikor júniusban útvonaltervet nézegettünk, nemigen találtunk
olyat, ahol lett volna csatlakozás. Az esetek egy részében pont nem értem volna
el a következő járművet, másik részében 6-12 órát kellett várni a
csatlakozásra. Vagy mehettem volna vonattal, az 24h és négy átszállás. Végül
maradt az az opció, hogy Brüsszelen keresztül utazom. Péntek este indultam, ott
ismerősnél éjszakáztam, és másnap reggel indultam tovább.
A repülő egyik nehézsége, hogy súlykorlátozás van. Na most ez első körben nem okozott gondot, mikor az alap cuccokat bepakoltam és megmértem a bőröndömet, 17kg volt. Ez minden légitársaságnál bele szokott férni, úgyhogy pakoltam még bele. A dolog ott vált bonyolulttá, hogy az egyik légitársaságnál a feladandó poggyász max. súlya 32 kg, és egy kézipoggyász vihető fel, míg a másiknál 23kg a maximum, de lehet mellé vinni egy max. 12 kg-os kézipoggyászt és egy „accessoire”-t (ez esetben a géptáskámat). Úgyhogy Brüsszelig beszuszakoltam a géptáskámat a bőröndbe (így lett ez 24 kg), Brüsszelben meg átpakoltam (21kg-os bőrönd+géptáska+hátizsák). Muhaha.
Nem tudom, ki mennyire szokott repülni, én kb. 5 éve voltam utoljára a brüsszeli reptéren, mentem leadni a csomagomat, és arra számítottam, hogy egy csávó/nő leellenőrzi az útlevelemet, beszállókártyámat, és leméri a bőröndömet.
De nem volt ott senki. :D
A brüsszeli repülőtéren amit tudtak, automatizáltak. A csomagfeladásnál az ember odamegy a csomagfeladó pulthoz, beszkenneli a belépőkártyáját, felrakja a mérlegre a bőröndjét, leméri, rak rá matricát, és már megy is tovább. Nagyon menő. Személyit meg nem kértek sehol se.
2014. szeptember 5., péntek
Hogy kerültem ide?
Ötödévvel majdnem végzett állatorvostan hallgató vagyok. Majdnem, mert a nehezén már túl vagyok, a legnehezebb tárgyakból levizsgáztam, már csak néhány hiányzik. Ezeket akkor fogom letenni, ha visszatértem Erasmusról. Az államilag támogatott féléveimbe belefér, tudok világot látni, gyakorlatot szerezni, és nem hajtom túl magam a rémséges, utolsó vizsgaidőszakban.
Hat évig éltem Brüsszelben, egy évig ovisként, öt évig kisiskolásként. Mikor hazajöttünk, gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszéltem a nyelvet, és úgy tűnik, egész keveset felejtettem. Persze van mit csiszolni, hiszen a "felnőttek" által használt kifejezésekre alsó tagozaton nem volt szükség. Szerencsére a netes szótárak segítségével az elmúlt három hónapban rohamosan nőtt a szókincsem (úgy, mint "banki átutalás", "lakásbiztosítás", "ügyeleti beosztás", stb.). :P
Április elején kaptam az üzenetet, hogy valószínűleg mehetek. Ezzel az üzenettel szinte egyszerre érkezett egy levél az ottani kollégiumtól, hogy szeretnék-e az egyetemi koleszban lakni (a campuson belül), és ha igen, minél hamarabb jelezzem. Még aznap válaszoltam nekik.
Tegnapelőtt küldték el a végső igazolást, hogy megvan a szállásom, és hogy pontosan hol leszek. Jó, hogy csak a jövő héten indulok, és nem az eredetileg tervezett szept. 1-jén.
Tehát az ügyintézés nem egyszerű. De hadd meséljem el majd egy külön bejegyzésben a szállás és az egyéb ügyek intézésének kalandjait. ;)
Hat évig éltem Brüsszelben, egy évig ovisként, öt évig kisiskolásként. Mikor hazajöttünk, gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszéltem a nyelvet, és úgy tűnik, egész keveset felejtettem. Persze van mit csiszolni, hiszen a "felnőttek" által használt kifejezésekre alsó tagozaton nem volt szükség. Szerencsére a netes szótárak segítségével az elmúlt három hónapban rohamosan nőtt a szókincsem (úgy, mint "banki átutalás", "lakásbiztosítás", "ügyeleti beosztás", stb.). :P
Április elején kaptam az üzenetet, hogy valószínűleg mehetek. Ezzel az üzenettel szinte egyszerre érkezett egy levél az ottani kollégiumtól, hogy szeretnék-e az egyetemi koleszban lakni (a campuson belül), és ha igen, minél hamarabb jelezzem. Még aznap válaszoltam nekik.
Tegnapelőtt küldték el a végső igazolást, hogy megvan a szállásom, és hogy pontosan hol leszek. Jó, hogy csak a jövő héten indulok, és nem az eredetileg tervezett szept. 1-jén.
Tehát az ügyintézés nem egyszerű. De hadd meséljem el majd egy külön bejegyzésben a szállás és az egyéb ügyek intézésének kalandjait. ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)