A sebészetes hét után azzal kezdtem a szombatomat, hogy tizenegyig aludtam. És az jó volt.
Aztán az egyik brazil hallgató invitálására elmentem moziba. Úgyse járok túl gyakran, és ha már itt vagyok, nézzek valami francia filmet. A diákjegy kétszerese az otthoninak, de ez sajnos kb. az összes francia árra igaz. A Samba c. filmet néztük meg, neten elég jó kritikát kapott, jellegre az "Életre valók"-hoz lehetne hasonlítani, ugyanaz a színész (Omar Sy) játszik benne. Nem volt rossz. Hazafele menet meg gyorstalpalót tartottam magyar történelemből a brazil csajszinak. Onnan indult, hogy nem értette, miért lehetett olyan nehezen külföldre utazni a 90'-es évek előtt. Most már érti.
Vasárnap a Parc de la Tête d'Or-ba láogattam el. Egy hatalmas parkról van szó, van benne állatkert, botanikus kert, üvegház, minden.
Fotók továbbra is itt:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
2014. október 26., vasárnap
2014. október 24., péntek
6. hét a klinikán: sebészet
Egyszer, még mikor mégy csak kóstolgattam a szakmát, egy állatorvos(nő) kaján vigyorral a képén, szikével a kezében azt mondta: "Mindenkinek megvan a maga perverziója. Nekem például a herélés."
Nekem a sebészet kezdett az elmúlt években nagy kedvencemmé válni. Szeretem összevarrni az állatokat. :P
Bár első héten a TO-s néni azt mondta, hogy nem nyúlhatok semmihez, csak nézhetem, szerencsére nem lett igaza.
Úgyhogy kisregény következik, szagkifejezésekkel tuningolva.
A sebészet blokkról röviden annyit, hogy inkább a magyarra hasonlít, mint a hannoverire. A dokik ráérnek, általában 4-6 műtétet végeztünk naponta, 10-12 óra alatt. Egyszerre csak egyet, maximum kettőt, bár a műtétek vége általában egybeesik a következő elejével. Ha a műtős doki befejezte a maga részét, az állat összevarrásást és az ébresztést a hallgatókra hagyja, és megy tovább. Aki nincs bemosakodva, nem sokat lát, úgyhogy hiányoltam a jó kis kivetítőt az otthoni műtőből. Itt sok kis műtő van (meg egy nagyobb), szóval általában elég zsúfoltan vagyunk bent (4-5 sebészetre beosztott hallgató, 3-4 anesztre beosztott, 1-2 intershipes, 1-2 doki). Általában zene sincsen (mint otthon), és a hosszabb napok alkalmával igencsak hiányoltam a hannoverben szokásos édességes dobozt (ott van minden teremben a műtőt kivéve, hogy az alacsony vércukrot kicsit fel tudjuk nyomni). Ja, és rendszeresen röpköd 1-2 légy a műtőben.
De a hangulat jó volt. :)
Hétfő:
Hogy jól kezdődjön a hét, egy 3órás amputálással kezdtünk. Azaz nem is az volt az első, hanem a patkány. No offense, a lyoni ÁO egyetem a legjobbak közé tartozik, ez az egyetlen olyan egyetem, aminek a diplomáját nem csak Európa-szerte, hanem az egész USA-ban is elfogadják (duplán akkreditált). De itt is csúszhat hiba a rendszerbe,
Sebészetre mentünk volna éppen be, matattunk a kalucsnik-maszkok-sapik között, mikor az egyik csaj felkiált, hogy ott egy patkány. Gondolom Patkányka kényelmesnek találta a sapkákat aludni. Kövtekező pillanatban ki is ugrott, usgyi át az UHos szobáig (kb. olyan messze van, mint nálunk). A csajok (meg néhány srác is) visítozott, hogy milyen hatalmas ronda csatornapatkány. Pedig csak egy egyszerű, házipatkány alkatú kislány volt. Az UH-os szobába bezárkóztak ketten-hárman, vagy negyed óráig birkóztak, addig mi hallahattuk, ahogy felváltva sikítoznak és csapkodnak. Aztán az egyik internshipes srác diadalittas fejjel kijött, egyik kezében seprűnyél, másik kezében döglött patkány. Szegény Patkányka pórul járt. De a franciák is, mert ők meg fertőtleníthettek mindent, mert Patkányka a hétvégén mindent összepisilt-kakilt a képalkotós papíroktól a maszkokig.
Volt ezen kívül tályogeltávolítás, én pedig egy maxillatörött kiskutya össze-cerclage-drótozásában segédkeztem. Aznap először morgott picit az egyik doki, mert erasmusos vagyok. Gyorsan akarta csinálni a műtétet, és kért egy cserebogarat, én meg néztem hülyén, mert az ugye picit máshogy van franciául (pince a champ), semmi köze a bogárhoz. Megjegyezte, hogy nem szabad ilyen műtétekhrz külföldit berakni, mert nem ért franciául. A többiek persze tudták, hogy jól beszélem a nyelvet, tényleg ez volt az első szó, amiről fogalmam sem volt. Murphy. Mindegy, másnap ugyanezzel a dokival műtöttem, de akkor már nem sietett annyira, nagyon rendesen magyarázott végig mindent.
Kedd: PSS-es macska cystostomiával egybekötve. Ez jó volt, mert, bár nem voltam bemosakodva, a doki végigmutogatta mindenkinek hogy melyik ér hogy megy/hogy kéne neki. Celofános módszerrel oldották meg, de szóban a többi módszert is átismételtük műtét előtt.
Én aznap egy arthroszkópos vállműtéten asszisztáltam. Nagyon menő volt, én fogtam az arthroszkópot, miközben a doki kiszedte az ízületi egeret. Aztán én varrtam össze.
Délután táncolva megjelent az egyik doki, hogy másnapra hoznak egy TIGRIST.
Szerda: Tényleg hoztak egy tigrist. 4 hónapos, 12 kg-s, törött csontú. 10re jött, úgyhogy előtte még belefért 1-2 egyszerűbb műtét, de utána estig a nagy cicával voltunk elfoglalva.
Kedves gazdik! Légyszíves ne etessétek a húsevő háziállataitokat színhússal, mert az felborítja a Ca-P egyensúlyt, a Ca2+ nem tud beépülni a csontokba, elégtelen lesz a mineralizáció, a csontok pars compactaja papírvékonyságúvá válnak, és az állat súlya alatt eltörnek. Kistigris is így járt. A durva töréseket a dokik összerakták, de igazából egy komoly étrendváltoztatásra lesz szüksége a tigrisnek.
Fun fact: ha lenyírod a tigrist, látod, hogy a bőre is tigriscsíkos. :D
Tigriske után este még bull terriert gastroszkópoztunk, mert az idiótája megette két nyakörvét meg a pórázát. Olyasmi játék volt, mint az, amikor a kampóval ki kell húzni az üvegdobozból a plüssállatkákat. Aztán extraként szétszedtük az othaematomáját.
Aznap este nyolckor végeztem. Fél nyolctól volt Erasmusos vacsora: mindenki hoz valami otthoni kaját. Úgyhogy hazarohantam, gyorsan megmelegítettem az előző éjszaka elékszített lecsót, és egy óra késéssel beestem. Sero vinientibus osses, nem sok kaja maradt. Ráadásul mire megérkeztem, már mindenki jóllakott, úgyhogy a lecsó egy része megmaradt. Legalább volt mit ennem a következő napokban. És megismerkedtem pár brazil hallgatóval, akikkel eddig nem találkoztam. Megállapítottam, hogy nagyon cukik, és még nem láttak havat. :D Szegények nagyon fognak fázni télen.
Csütörtök: Juhúúú, rövid nap! :) Egy törött ileum összecsavarozása és egy arthrodézis után már mehettem is (3 körül). Elmentem a postára, aztán beestem az ágyba, és estig aludtam. Majd felkeltem, megnéztem az e-mailjeimet, beszéltam Apummal, és visszaaludtam.
Péntek: Csak egy lipomás kutya volt (meg egy macska, de azt nem láttam, mert...), én asszisztáltam. 30 kg-s labradorból kiszedtünk egy 5 kg-os növedéket, úgyhogy kutyi hirtelen olyan üressé vált, hogy a doki gyorsan végzett rajta egy omentopexiát is. Meg visszapakoltunk mindent a helyére. Sokat láttam, sokat varrtam, most már egész szépen bánok a tűvel-cérnával.
Szeretném még jobban elmélyíteni a gyakorlati tudásomat sebészet terén, itt talán még a szülészet blokk alatt lesz rá lehetőségem. Aztán valahol otthon, ha találok olyan helyet. Majd megkérdezem a mostani 11. féléveseket, hogy mennyire engedik őket sebészkedni sebészeten .Ha ott nem, akkor meg megyek szülészetre 11. féléves gyakra, legalább ivartalanítani megtanulok. Az is sebészet. ;)
Nekem a sebészet kezdett az elmúlt években nagy kedvencemmé válni. Szeretem összevarrni az állatokat. :P
Bár első héten a TO-s néni azt mondta, hogy nem nyúlhatok semmihez, csak nézhetem, szerencsére nem lett igaza.
Úgyhogy kisregény következik, szagkifejezésekkel tuningolva.
A sebészet blokkról röviden annyit, hogy inkább a magyarra hasonlít, mint a hannoverire. A dokik ráérnek, általában 4-6 műtétet végeztünk naponta, 10-12 óra alatt. Egyszerre csak egyet, maximum kettőt, bár a műtétek vége általában egybeesik a következő elejével. Ha a műtős doki befejezte a maga részét, az állat összevarrásást és az ébresztést a hallgatókra hagyja, és megy tovább. Aki nincs bemosakodva, nem sokat lát, úgyhogy hiányoltam a jó kis kivetítőt az otthoni műtőből. Itt sok kis műtő van (meg egy nagyobb), szóval általában elég zsúfoltan vagyunk bent (4-5 sebészetre beosztott hallgató, 3-4 anesztre beosztott, 1-2 intershipes, 1-2 doki). Általában zene sincsen (mint otthon), és a hosszabb napok alkalmával igencsak hiányoltam a hannoverben szokásos édességes dobozt (ott van minden teremben a műtőt kivéve, hogy az alacsony vércukrot kicsit fel tudjuk nyomni). Ja, és rendszeresen röpköd 1-2 légy a műtőben.
De a hangulat jó volt. :)
Hétfő:
Hogy jól kezdődjön a hét, egy 3órás amputálással kezdtünk. Azaz nem is az volt az első, hanem a patkány. No offense, a lyoni ÁO egyetem a legjobbak közé tartozik, ez az egyetlen olyan egyetem, aminek a diplomáját nem csak Európa-szerte, hanem az egész USA-ban is elfogadják (duplán akkreditált). De itt is csúszhat hiba a rendszerbe,
Sebészetre mentünk volna éppen be, matattunk a kalucsnik-maszkok-sapik között, mikor az egyik csaj felkiált, hogy ott egy patkány. Gondolom Patkányka kényelmesnek találta a sapkákat aludni. Kövtekező pillanatban ki is ugrott, usgyi át az UHos szobáig (kb. olyan messze van, mint nálunk). A csajok (meg néhány srác is) visítozott, hogy milyen hatalmas ronda csatornapatkány. Pedig csak egy egyszerű, házipatkány alkatú kislány volt. Az UH-os szobába bezárkóztak ketten-hárman, vagy negyed óráig birkóztak, addig mi hallahattuk, ahogy felváltva sikítoznak és csapkodnak. Aztán az egyik internshipes srác diadalittas fejjel kijött, egyik kezében seprűnyél, másik kezében döglött patkány. Szegény Patkányka pórul járt. De a franciák is, mert ők meg fertőtleníthettek mindent, mert Patkányka a hétvégén mindent összepisilt-kakilt a képalkotós papíroktól a maszkokig.
Volt ezen kívül tályogeltávolítás, én pedig egy maxillatörött kiskutya össze-cerclage-drótozásában segédkeztem. Aznap először morgott picit az egyik doki, mert erasmusos vagyok. Gyorsan akarta csinálni a műtétet, és kért egy cserebogarat, én meg néztem hülyén, mert az ugye picit máshogy van franciául (pince a champ), semmi köze a bogárhoz. Megjegyezte, hogy nem szabad ilyen műtétekhrz külföldit berakni, mert nem ért franciául. A többiek persze tudták, hogy jól beszélem a nyelvet, tényleg ez volt az első szó, amiről fogalmam sem volt. Murphy. Mindegy, másnap ugyanezzel a dokival műtöttem, de akkor már nem sietett annyira, nagyon rendesen magyarázott végig mindent.
Kedd: PSS-es macska cystostomiával egybekötve. Ez jó volt, mert, bár nem voltam bemosakodva, a doki végigmutogatta mindenkinek hogy melyik ér hogy megy/hogy kéne neki. Celofános módszerrel oldották meg, de szóban a többi módszert is átismételtük műtét előtt.
Én aznap egy arthroszkópos vállműtéten asszisztáltam. Nagyon menő volt, én fogtam az arthroszkópot, miközben a doki kiszedte az ízületi egeret. Aztán én varrtam össze.
Délután táncolva megjelent az egyik doki, hogy másnapra hoznak egy TIGRIST.
Szerda: Tényleg hoztak egy tigrist. 4 hónapos, 12 kg-s, törött csontú. 10re jött, úgyhogy előtte még belefért 1-2 egyszerűbb műtét, de utána estig a nagy cicával voltunk elfoglalva.
Kedves gazdik! Légyszíves ne etessétek a húsevő háziállataitokat színhússal, mert az felborítja a Ca-P egyensúlyt, a Ca2+ nem tud beépülni a csontokba, elégtelen lesz a mineralizáció, a csontok pars compactaja papírvékonyságúvá válnak, és az állat súlya alatt eltörnek. Kistigris is így járt. A durva töréseket a dokik összerakták, de igazából egy komoly étrendváltoztatásra lesz szüksége a tigrisnek.
Fun fact: ha lenyírod a tigrist, látod, hogy a bőre is tigriscsíkos. :D
Tigriske után este még bull terriert gastroszkópoztunk, mert az idiótája megette két nyakörvét meg a pórázát. Olyasmi játék volt, mint az, amikor a kampóval ki kell húzni az üvegdobozból a plüssállatkákat. Aztán extraként szétszedtük az othaematomáját.
Aznap este nyolckor végeztem. Fél nyolctól volt Erasmusos vacsora: mindenki hoz valami otthoni kaját. Úgyhogy hazarohantam, gyorsan megmelegítettem az előző éjszaka elékszített lecsót, és egy óra késéssel beestem. Sero vinientibus osses, nem sok kaja maradt. Ráadásul mire megérkeztem, már mindenki jóllakott, úgyhogy a lecsó egy része megmaradt. Legalább volt mit ennem a következő napokban. És megismerkedtem pár brazil hallgatóval, akikkel eddig nem találkoztam. Megállapítottam, hogy nagyon cukik, és még nem láttak havat. :D Szegények nagyon fognak fázni télen.
Csütörtök: Juhúúú, rövid nap! :) Egy törött ileum összecsavarozása és egy arthrodézis után már mehettem is (3 körül). Elmentem a postára, aztán beestem az ágyba, és estig aludtam. Majd felkeltem, megnéztem az e-mailjeimet, beszéltam Apummal, és visszaaludtam.
Péntek: Csak egy lipomás kutya volt (meg egy macska, de azt nem láttam, mert...), én asszisztáltam. 30 kg-s labradorból kiszedtünk egy 5 kg-os növedéket, úgyhogy kutyi hirtelen olyan üressé vált, hogy a doki gyorsan végzett rajta egy omentopexiát is. Meg visszapakoltunk mindent a helyére. Sokat láttam, sokat varrtam, most már egész szépen bánok a tűvel-cérnával.
Szeretném még jobban elmélyíteni a gyakorlati tudásomat sebészet terén, itt talán még a szülészet blokk alatt lesz rá lehetőségem. Aztán valahol otthon, ha találok olyan helyet. Majd megkérdezem a mostani 11. féléveseket, hogy mennyire engedik őket sebészkedni sebészeten .Ha ott nem, akkor meg megyek szülészetre 11. féléves gyakra, legalább ivartalanítani megtanulok. Az is sebészet. ;)
Fűtés még nincs a koliban.
Felhúztam három zoknit, egy harisnyát, melegítőt, két pólót és két pulcsit. Kellemes őszi idő van, de a szobában ez elég hideget jelent. A negyedévesek azt mondták, hogy majd november közepén indítják be a fűtést.
De legalább van meleg víz, és működnek a sütőlapok, úgyhogy sok meleg teát iszom és forró zuhany alatt melegítem magam este. Aztán a meleg takarómra ráhúzom azt, ami napközben védi az ágyat; az is számít valamit. Ennek ellenére reggelente dideregve ébredek. Szerencsére elhoztam a nagyteljelítményű hajszárítómat, azzal melegítem magamat reggel, mint a kihűlt macskát a kórházban.
Emellett élvezem a kilátást a szobámból. A Lacroix-Laval park fái még egész zöldek. Most reggel 8 körül kel a nap, ha úgy kell gyakorlatra menni, akkor végig tudom nézni a napkeltét.
A szobám másik előnye a gyenge hangszigetelés. Persze, kicsit kellemetlen, amikor hulla fáradtan egy 12órázás után hazaesek, és aludnék, de épp buli van a koliban, de ez csak 1-2 hetente fordul elő. Az előnyt a szomszéd gyerek jelenti, aki komoly hangfalakkal és elektromos gitárral rendelkezik, és rendszeresen gyakorol. Első héten mondta, hogy ha zavar a zene, nyugodtan szóljak. De szerencsére elég jól játszik elég jó számokat (Red Hot Chili Pepperstől a Metallicáig), úgyhogy határozottan élvezem, ha hazaér és nekiáll gyakorolni. Nem kell keresgélnem a gépemen, hogy most épp mit hallgatnék, jön az magától, át a papírvékonyságú falon, kiváló minőségben, a sok-sok jóféle zeneszám. :P
De legalább van meleg víz, és működnek a sütőlapok, úgyhogy sok meleg teát iszom és forró zuhany alatt melegítem magam este. Aztán a meleg takarómra ráhúzom azt, ami napközben védi az ágyat; az is számít valamit. Ennek ellenére reggelente dideregve ébredek. Szerencsére elhoztam a nagyteljelítményű hajszárítómat, azzal melegítem magamat reggel, mint a kihűlt macskát a kórházban.
Emellett élvezem a kilátást a szobámból. A Lacroix-Laval park fái még egész zöldek. Most reggel 8 körül kel a nap, ha úgy kell gyakorlatra menni, akkor végig tudom nézni a napkeltét.
A szobám másik előnye a gyenge hangszigetelés. Persze, kicsit kellemetlen, amikor hulla fáradtan egy 12órázás után hazaesek, és aludnék, de épp buli van a koliban, de ez csak 1-2 hetente fordul elő. Az előnyt a szomszéd gyerek jelenti, aki komoly hangfalakkal és elektromos gitárral rendelkezik, és rendszeresen gyakorol. Első héten mondta, hogy ha zavar a zene, nyugodtan szóljak. De szerencsére elég jól játszik elég jó számokat (Red Hot Chili Pepperstől a Metallicáig), úgyhogy határozottan élvezem, ha hazaér és nekiáll gyakorolni. Nem kell keresgélnem a gépemen, hogy most épp mit hallgatnék, jön az magától, át a papírvékonyságú falon, kiváló minőségben, a sok-sok jóféle zeneszám. :P
2014. október 19., vasárnap
Római romok és biciklizés
A hétvégén sokat emlegettem szeretett középiskolai osztályfőnökömet és latin tanáromat, ugyanis elmentem megnézni az egykori Lugundum (Lyon római kori neve) színházait. Fent a dombon, nem messze a katedrálistól található kér római kori színház, i.e. 43-ból. Jó, persze, azóta többször felújították őket, először az i. sz. 1. és 3. század folyamán, illetve később a 19-20. században. Nagyon jó állapotban vannak, manapság is használják őket.
Emellett elmentem a romok mellett található gall-római történeti múzeumba. Hadd beszéljenek helyettem a képek:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Vasárnap egy körül láttam a többi erasmusos üzenetét, hogy kettőkor indulnak be a városba biciklizni. Gondoltam, megnézem, milyen, úgyhogy megpróbáltam legyűrni a "félek az emberektől" hozzáállásomat, sebtében összeszedelőzködtem, és csatlakoztam hozzájuk. Nyolcan voltunk. Mire mindenki kiblokkolta a biciklijét a tárolóból, eltelt fél óra (a kerékpárok fél óráig ingyenesek, onnantól fél óránként 1 euró). Tekertünk egy fél órát. Az ismeretlen útvonal, a tömeg és a biciklik súlya miatt nem a szokásos, 25-30 km/h-s tempómra kell gondolni, inkább 10-15-tel mentünk. De a táj nagyon szép volt, nagyrészt a Saone mentén haladtunk.
A biciklik visszahelyezése a tárolókba ismét egy fél órát vett igénybe, mert sor volt. Utána megnéztük a Parc de la Tete d'Or-t (=Aranyfej Park). Sütőtökfesztivál volt=iszonyatos tömeg, de nagyon szép és különleges hely, úgyhogy megvan, hova megyek legközelebb fotózni. Extra: nem egy egyszerű parkra kell gondolni, bár erre már az aranyozott főbejárat láttán is rájön az ember (itt az ilyesmiket nem lopják el). A parkban van több üvegház, körhinta, tó, zsiráf, őz, strucc, stb., az állatok hekyenként csak egy jelképes kerítéssel vannak elválasztva a látogatóktól. Egyszóval pazar. Már most látom, hogy rengeteg fotót fogok készíteni. :)
Emellett elmentem a romok mellett található gall-római történeti múzeumba. Hadd beszéljenek helyettem a képek:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Vasárnap egy körül láttam a többi erasmusos üzenetét, hogy kettőkor indulnak be a városba biciklizni. Gondoltam, megnézem, milyen, úgyhogy megpróbáltam legyűrni a "félek az emberektől" hozzáállásomat, sebtében összeszedelőzködtem, és csatlakoztam hozzájuk. Nyolcan voltunk. Mire mindenki kiblokkolta a biciklijét a tárolóból, eltelt fél óra (a kerékpárok fél óráig ingyenesek, onnantól fél óránként 1 euró). Tekertünk egy fél órát. Az ismeretlen útvonal, a tömeg és a biciklik súlya miatt nem a szokásos, 25-30 km/h-s tempómra kell gondolni, inkább 10-15-tel mentünk. De a táj nagyon szép volt, nagyrészt a Saone mentén haladtunk.
A biciklik visszahelyezése a tárolókba ismét egy fél órát vett igénybe, mert sor volt. Utána megnéztük a Parc de la Tete d'Or-t (=Aranyfej Park). Sütőtökfesztivál volt=iszonyatos tömeg, de nagyon szép és különleges hely, úgyhogy megvan, hova megyek legközelebb fotózni. Extra: nem egy egyszerű parkra kell gondolni, bár erre már az aranyozott főbejárat láttán is rájön az ember (itt az ilyesmiket nem lopják el). A parkban van több üvegház, körhinta, tó, zsiráf, őz, strucc, stb., az állatok hekyenként csak egy jelképes kerítéssel vannak elválasztva a látogatóktól. Egyszóval pazar. Már most látom, hogy rengeteg fotót fogok készíteni. :)
5. hét a klinikán: sebészet konzultáció
Ez a hét leginkább azért volt fura, mert csak nyolc órákat dolgoztam. Kényelmesen végeztem négy-fél öt felé, megírtam a kórtöriket, és mehettem haza. Sebészet konzultációkra főeg a sánta kutyákat hozzák, általában lövünk róluk 1-2 röntgent, veszünk vért, stb., aztán, ha tudunk, egyeztetünk időpontot a műtéthez. Nekem például sikerült kifognom egy igazi klasszikus yorkit: benn maradt tejfogak, rejtett here, Perthes-kór és bilaterális patellaficam. Minden, ami kell. Másnap hozták is vissza a kutyit teljes kozmetikára.
Úgy érzem, hogy tehetségesnek tartanak, de ez leginkább azért lehet, mert erasmusosként most már csak egy nagyon halvány (a gazdik szerint nagyin aranyos, spanyol-venezuelai beütésű) akcentusom van. Tudásilag ugyanott vagyok, mint az itteni 11. félévesek.
A hét eseményeihez tartozik még, hogy megkaptam a pass culture-met. Ez szerdán történt, gyorsan fel is hívtam a lyoni operaházat, hogy szeretnék jegyet foglalni a Hamupipőke balettre. (*.*) Mondták, hogy rendben van még hely, annyi, hogy be kell menni érte, ha foglalni szeretnék. Na most a csütörtökünk rövid nap, ezért úgy gondoltam, hogy nem várom meg a szombatot, biztos ami boztos, elmegyek a jegyért csütörtökön. Azt kell hogy mondjam, mázlim volt, és jól tettem, hogy nem vártam szombatig, mert az utolsó jegyet vittem el. De itt van a polcomon, úgyhogy november 13-án irány az operaház Hamupipőke balettet nézni. :D
Úgy érzem, hogy tehetségesnek tartanak, de ez leginkább azért lehet, mert erasmusosként most már csak egy nagyon halvány (a gazdik szerint nagyin aranyos, spanyol-venezuelai beütésű) akcentusom van. Tudásilag ugyanott vagyok, mint az itteni 11. félévesek.
A hét eseményeihez tartozik még, hogy megkaptam a pass culture-met. Ez szerdán történt, gyorsan fel is hívtam a lyoni operaházat, hogy szeretnék jegyet foglalni a Hamupipőke balettre. (*.*) Mondták, hogy rendben van még hely, annyi, hogy be kell menni érte, ha foglalni szeretnék. Na most a csütörtökünk rövid nap, ezért úgy gondoltam, hogy nem várom meg a szombatot, biztos ami boztos, elmegyek a jegyért csütörtökön. Azt kell hogy mondjam, mázlim volt, és jól tettem, hogy nem vártam szombatig, mert az utolsó jegyet vittem el. De itt van a polcomon, úgyhogy november 13-án irány az operaház Hamupipőke balettet nézni. :D
2014. október 17., péntek
Egyetemi Nyílt Nap
12-én (vasárnap) nem a városba mentem be, hanem az egyetemre, ugyanis nyílt nap volt. Nem feltétlenül olyan, mint nálunk: voltak mindenféle programok kicsiknek és nagyoknak - arcfestés, agility bemutató, konferenciák, múzeumlátogatás, klinikák bemutatása... szóval sokszínű.
Én (mily meglepő) a konferenciákat ültem végig. Volt például egy érdekes előadás a kutyák epilepsziájáról, volt egy állatorvos-történeti (bár az előadót a mieink messze felülmúlják), egy viselkedéssel kapcsolatos... Utóbbinál igencsak vigyorogtam, mert a felhasznált tudományos publikációk nagy része magyar volt, kutyaetológiás cikkek az ELTE-ről.
Emellett megnéztem a múzeumot. Ez - a mienkkel ellentétben - csak kivételes alkalmakkor van nyitva, ami valahol érthető, mert sok régi darabot tartalmaz, de az elsőévesek (meg a többiek is) biztos nagy hasznát vennék, ha bármikor be tudnának menni megnézni a rengeteg preparátumot. Vannak klasszikus lóalkatrészek, csontvázak, stb., mint nálunk. Egy külön teremben vannak tablók (szem felépítése, szív erei), amiket már nem használnak, pedig jobb állapotban vannak, mint amikkel mi anat előadásokon találkoztunk. És van egy papírmasé-ló. Ez azért érdekes, mert cirka 200 éves, és úgy néz ki, mint egy anatómiai preparátum. Az összes ér/izom/ideg/stb. látható rajta, az izomrostok is rá vannak festve, gyönyörű színes és szétszedhető. Nagyon profi. Csak nagyon sérülékeny (200 éves papírlónál nem csoda), úgyhogy már nem használják. Pedig nagyon praktikus lehetett.
Illetve a múzeum elég nagy részét a torzképződmények foglalták el... ezt inkább nem részletezem. Érdekes, érdekes, de nekem már kórbin is rossz kedvem lett tőle, itt meg pláne.
Ja, a prepatátumok között volt delfin-állkapocs is. :D
Én (mily meglepő) a konferenciákat ültem végig. Volt például egy érdekes előadás a kutyák epilepsziájáról, volt egy állatorvos-történeti (bár az előadót a mieink messze felülmúlják), egy viselkedéssel kapcsolatos... Utóbbinál igencsak vigyorogtam, mert a felhasznált tudományos publikációk nagy része magyar volt, kutyaetológiás cikkek az ELTE-ről.
Emellett megnéztem a múzeumot. Ez - a mienkkel ellentétben - csak kivételes alkalmakkor van nyitva, ami valahol érthető, mert sok régi darabot tartalmaz, de az elsőévesek (meg a többiek is) biztos nagy hasznát vennék, ha bármikor be tudnának menni megnézni a rengeteg preparátumot. Vannak klasszikus lóalkatrészek, csontvázak, stb., mint nálunk. Egy külön teremben vannak tablók (szem felépítése, szív erei), amiket már nem használnak, pedig jobb állapotban vannak, mint amikkel mi anat előadásokon találkoztunk. És van egy papírmasé-ló. Ez azért érdekes, mert cirka 200 éves, és úgy néz ki, mint egy anatómiai preparátum. Az összes ér/izom/ideg/stb. látható rajta, az izomrostok is rá vannak festve, gyönyörű színes és szétszedhető. Nagyon profi. Csak nagyon sérülékeny (200 éves papírlónál nem csoda), úgyhogy már nem használják. Pedig nagyon praktikus lehetett.
Illetve a múzeum elég nagy részét a torzképződmények foglalták el... ezt inkább nem részletezem. Érdekes, érdekes, de nekem már kórbin is rossz kedvem lett tőle, itt meg pláne.
Ja, a prepatátumok között volt delfin-állkapocs is. :D
2014. október 12., vasárnap
A kalandos jazz est
Szombaton az egyik negyedéves elhívott egy jazz-koncertre a városba. Este fél tízkor kezdődött, gondoltuk akkor tizenegyre vége lesz, és simán elérjük az utolsó buszt hazafelé. Rendeltünk egy-egy Kirt (fehérbor creme de cassis-szal) magunknak, és kényelmesen elhelyeztkedtünk a koncertnek helyet adó pincehelyiségben. Meg kell hagyni, nem volt rossz. :)
Egy óra múlva az előadók tartottak fél óra szünetet, majd játszottak még egy órát. Éjfél körül végeztek. Hát a buszt, azt lekéstük.
Hogy jussunk haza?
Volt velünk még egy felsőbbéves, aki Lyonban lakik, de nem tudtunk nála aludni, mert a negyedéves otthagyta a szobájában a kutyáját, azt meg ugye még kéne sétáltatni meg etetni...
Nagy nehezen (=majd viszünk neki csokit) rávettük a felsőbbévest, hogy vigyen minket haza kocsival. Csakhogy a város másik felében lakik, metró meg már nincs.
Béreljünk biciklit.
Erről annyit kell tudni, hogy már régóta működik a rendszer, olyan, mint a Bubi. Akinek nincs rá "előfizetése", annak le kell tennie egy 150 Eur-s kauciót, amit visszakap, ha épségben bedokkolja a kölcsönvett biciklit. Amúgy 1,5 Eur egy bringa egy napra.
Úgyhogy biciklire szálltunk, és a Saone Rhone mentén áttekertünk Lyonon. A város éjszaka, kivilágítva is gyönyörű.
Hozzá kell tenni, hogy volt sikerünk, ugyanis a negyedéves szépen kiöltözött = combközépig érő ruhában jött. El lehet képzelni, milyen abban biciklizni. Nem egy csávó kiabált utánunk. XD
De végül szerencsésen megérkeztünk a felsőbbéves szállásához, onnan meg az egyetemre, olyan éjjel egy óra körül. Simán ki tudtam aludni magamat a másnapi konferenciákra.
Egy óra múlva az előadók tartottak fél óra szünetet, majd játszottak még egy órát. Éjfél körül végeztek. Hát a buszt, azt lekéstük.
Hogy jussunk haza?
Volt velünk még egy felsőbbéves, aki Lyonban lakik, de nem tudtunk nála aludni, mert a negyedéves otthagyta a szobájában a kutyáját, azt meg ugye még kéne sétáltatni meg etetni...
Nagy nehezen (=majd viszünk neki csokit) rávettük a felsőbbévest, hogy vigyen minket haza kocsival. Csakhogy a város másik felében lakik, metró meg már nincs.
Béreljünk biciklit.
Erről annyit kell tudni, hogy már régóta működik a rendszer, olyan, mint a Bubi. Akinek nincs rá "előfizetése", annak le kell tennie egy 150 Eur-s kauciót, amit visszakap, ha épségben bedokkolja a kölcsönvett biciklit. Amúgy 1,5 Eur egy bringa egy napra.
Úgyhogy biciklire szálltunk, és a Saone Rhone mentén áttekertünk Lyonon. A város éjszaka, kivilágítva is gyönyörű.
Hozzá kell tenni, hogy volt sikerünk, ugyanis a negyedéves szépen kiöltözött = combközépig érő ruhában jött. El lehet képzelni, milyen abban biciklizni. Nem egy csávó kiabált utánunk. XD
De végül szerencsésen megérkeztünk a felsőbbéves szállásához, onnan meg az egyetemre, olyan éjjel egy óra körül. Simán ki tudtam aludni magamat a másnapi konferenciákra.
4. hét a klinikán: belgyó
Ez a hét főleg a bőrgyógyászaté volt.
Megállapítottam, hogy egy mikroszkóp egy sima kisállatrendelőben is csodákat tud tenni. Hannoverben a levett mintákat mindig felvitték a laborba, aztán várták az eredményt, ezzel szemben itt csak átmentünk egy hátsó helyiségbe, és megnéztük a mintákat. Láttam például Otodectes cynotist. :D
Ezen kívül voltam az onkológián, ahol kifogtam egy 3-as súlyosságú mastocytomás kutyát, aki a kemoterápia előtti vizsgálatra jött. Vettem vért, mértem vérnyomást, aztán beintubáltam a kutyát, és megnéztem, hogy vesznek belőle csv-mintát. Majd amikor felébredt, beöltöztem tetőtől talpig védőfelszerelésbe, és segédkeztem a kemoterápiás kezelésben.
Elvileg voltam egzotikus szakrendelésen is, gyakorlatilag itt sokkal kevesebb az eset, mint otthon, így csak egy szem ferde fejtartású nyulat néztünk meg, ami kb. 10 percig tartott, és csak azért tartogatta a doki, hogy megmutathassa nekünk, utána elköszöntünk tőle.
Hogy mégis legyen mit csinálnunk, tartott nekünk egy kiselőadást az általános bánásmódról az egzotikus állatokat illetően. Illetve kaptunk egy esetet: azokat a galambokat, amiket két hete boncoltunk kórbin. :D Mondani sem kell, remekeltünk. Ráadásul a trichomonasnál elkezdett mindenfélét kérdezgetni a kórokozóról, amit én előtte levő nap átfutottam, úgyhogy tudtam olyan kérdésre válaszolni, amire a többiek nem. Mire megkérdezte, hogy itt Franciaorszgban jártam-e egyetmre, vagy máshol. Mondom otthon, Magyarországon. És mit válaszolt?
"Ó, az ezek alapján az egy igen jó egyetemnek tűnik."
Muhaha hát igencsak büszke voltam magamra, hogy sikerül jó hírét vinnem a sulimnak. Hátulütője a dolognak? Innentől kezdve mindent tőlem kérdezett. De szerencsém volt, tudtam válaszolni.
Ezzel együtt az egzotikus résszel még így is elég korán végeztünk, gondoltuk, hogy legalább lesz időnk kényelmesen ebédelni. De tévedtünk: amint végeztünk, már küldtek is át urodinámiára, és a következő pillanatban már egy hólyagatóniás labradort húgycső-katétereztem. Érdekes volt csak hát majd' éhen haltunk a végére.
Szerencsére azért nem felejtettem el előre rendelni magamnak valamit a büfében, úgyhogy aznap - bár kicsit később, mint eredetileg terveztem - lazacos lepényt ebédeltem. Omnomnomnomnom.
Megállapítottam, hogy egy mikroszkóp egy sima kisállatrendelőben is csodákat tud tenni. Hannoverben a levett mintákat mindig felvitték a laborba, aztán várták az eredményt, ezzel szemben itt csak átmentünk egy hátsó helyiségbe, és megnéztük a mintákat. Láttam például Otodectes cynotist. :D
Ezen kívül voltam az onkológián, ahol kifogtam egy 3-as súlyosságú mastocytomás kutyát, aki a kemoterápia előtti vizsgálatra jött. Vettem vért, mértem vérnyomást, aztán beintubáltam a kutyát, és megnéztem, hogy vesznek belőle csv-mintát. Majd amikor felébredt, beöltöztem tetőtől talpig védőfelszerelésbe, és segédkeztem a kemoterápiás kezelésben.
Elvileg voltam egzotikus szakrendelésen is, gyakorlatilag itt sokkal kevesebb az eset, mint otthon, így csak egy szem ferde fejtartású nyulat néztünk meg, ami kb. 10 percig tartott, és csak azért tartogatta a doki, hogy megmutathassa nekünk, utána elköszöntünk tőle.
Hogy mégis legyen mit csinálnunk, tartott nekünk egy kiselőadást az általános bánásmódról az egzotikus állatokat illetően. Illetve kaptunk egy esetet: azokat a galambokat, amiket két hete boncoltunk kórbin. :D Mondani sem kell, remekeltünk. Ráadásul a trichomonasnál elkezdett mindenfélét kérdezgetni a kórokozóról, amit én előtte levő nap átfutottam, úgyhogy tudtam olyan kérdésre válaszolni, amire a többiek nem. Mire megkérdezte, hogy itt Franciaorszgban jártam-e egyetmre, vagy máshol. Mondom otthon, Magyarországon. És mit válaszolt?
"Ó, az ezek alapján az egy igen jó egyetemnek tűnik."
Muhaha hát igencsak büszke voltam magamra, hogy sikerül jó hírét vinnem a sulimnak. Hátulütője a dolognak? Innentől kezdve mindent tőlem kérdezett. De szerencsém volt, tudtam válaszolni.
Ezzel együtt az egzotikus résszel még így is elég korán végeztünk, gondoltuk, hogy legalább lesz időnk kényelmesen ebédelni. De tévedtünk: amint végeztünk, már küldtek is át urodinámiára, és a következő pillanatban már egy hólyagatóniás labradort húgycső-katétereztem. Érdekes volt csak hát majd' éhen haltunk a végére.
Szerencsére azért nem felejtettem el előre rendelni magamnak valamit a büfében, úgyhogy aznap - bár kicsit később, mint eredetileg terveztem - lazacos lepényt ebédeltem. Omnomnomnomnom.
2014. október 9., csütörtök
Nem leszek tipikus Erasmuszos...
Tegnap (végre) összefutottam a többi erasmuszos diákkal. Hirdettek valami programot a facebook-os csoportban, gondoltam megnézem.
De lehet, jobban jártam volna, ha kihagyom.
Vannak a környéken olyan emberek, akik kiadják a házukat 1-1 éjszakára, hogy az egyetemisták ott bulizhassanak. Aki látta az egyetemen bulizni a külföldieket, annak lehet sejtése, hogy milyen lehet. Tömeg, részegek ugrálnak, fellökik a másikat, heringparti, lepisilnek az erkélyről, sört öntenek a másik fejére, és üvöltenek az ivós játékok. IHB.
Egy ilyenbe csöppentem bele tegnap este. Azt hiszem, ez nem az én stílusom. Szerencsére találtam egy csapat lányt, aki fél kettő körül "már" megunta a dolgot, így az elsők között távozókhoz csatlakozva bekérezkedtem hozzájuk (a helyet csak kocsival lehetett megközelíteni), és hazajöttem.
Hozzá kell tenni, hogy sokszor estig a klinikán vagyok, minden nap reggel kezdek, ez picit ellehetetleníti az "erasmuszos életet", de nem is hiányzik, alapvetően tanulni jöttem, nem bulizni, ahhoz meg azért fontosnak tartom, hogy relatíve kipihent legyek. Lefárasztani lefáraszt eléggé a klinika.
És bulizni Budapesten is lehet, olyan emberek között, akiket régóta ismerek, és megbízom bennük. Mint a barátom vagy a szinkronúszó csapattársaim. Hiányoznak is.
Úgyhogy inkább kiváltom a pass culture-t, ami egész kellemes árfekvésben biztosít belépést négy szabadon választott színházba. Szeretnék megnézni egy klasszikus színházi darabot, egy balettet, egy musicalt... mert ez az, ami engem érdekel, nem a "menjünk el berúgni". Illetve a csoporttársaim meghívtak a hétvégére egy jazz koncertre. Az is jól hangzik.
Társaságilag is jobban érzem magam a negyedéves franciák között, hiszen egy évfolyamon vagyunk (az erasmusosok itt többnyire harmadévesek). És sokkal könnyebben kommunikálok velük, mert nem kell velük barkobázni. A külföldiek hozzám képest igencsak törik a franciát, és sokszor nehezemre esik kitalálni, hogy mit ajarnak mondani. Amúgy aranyosak, csak hát nemtom... a franciákkal most könnyebben megtaláltam a közös hangot.
Ja, és rengeteg dicséretet kapok, hogy milyen szépen beszélem a nyelvet, és ne féljek használni. :)
De lehet, jobban jártam volna, ha kihagyom.
Vannak a környéken olyan emberek, akik kiadják a házukat 1-1 éjszakára, hogy az egyetemisták ott bulizhassanak. Aki látta az egyetemen bulizni a külföldieket, annak lehet sejtése, hogy milyen lehet. Tömeg, részegek ugrálnak, fellökik a másikat, heringparti, lepisilnek az erkélyről, sört öntenek a másik fejére, és üvöltenek az ivós játékok. IHB.
Egy ilyenbe csöppentem bele tegnap este. Azt hiszem, ez nem az én stílusom. Szerencsére találtam egy csapat lányt, aki fél kettő körül "már" megunta a dolgot, így az elsők között távozókhoz csatlakozva bekérezkedtem hozzájuk (a helyet csak kocsival lehetett megközelíteni), és hazajöttem.
Hozzá kell tenni, hogy sokszor estig a klinikán vagyok, minden nap reggel kezdek, ez picit ellehetetleníti az "erasmuszos életet", de nem is hiányzik, alapvetően tanulni jöttem, nem bulizni, ahhoz meg azért fontosnak tartom, hogy relatíve kipihent legyek. Lefárasztani lefáraszt eléggé a klinika.
És bulizni Budapesten is lehet, olyan emberek között, akiket régóta ismerek, és megbízom bennük. Mint a barátom vagy a szinkronúszó csapattársaim. Hiányoznak is.
Úgyhogy inkább kiváltom a pass culture-t, ami egész kellemes árfekvésben biztosít belépést négy szabadon választott színházba. Szeretnék megnézni egy klasszikus színházi darabot, egy balettet, egy musicalt... mert ez az, ami engem érdekel, nem a "menjünk el berúgni". Illetve a csoporttársaim meghívtak a hétvégére egy jazz koncertre. Az is jól hangzik.
Társaságilag is jobban érzem magam a negyedéves franciák között, hiszen egy évfolyamon vagyunk (az erasmusosok itt többnyire harmadévesek). És sokkal könnyebben kommunikálok velük, mert nem kell velük barkobázni. A külföldiek hozzám képest igencsak törik a franciát, és sokszor nehezemre esik kitalálni, hogy mit ajarnak mondani. Amúgy aranyosak, csak hát nemtom... a franciákkal most könnyebben megtaláltam a közös hangot.
Ja, és rengeteg dicséretet kapok, hogy milyen szépen beszélem a nyelvet, és ne féljek használni. :)
2014. október 8., szerda
Vieux Lyon
Ezt a hétvégét arra szántam, hogy (amellett, hogy elmenjek úszni és kitakarítsak) ismét felfedezzem és körbefotózzam az óvárost. Szombat reggel 11kor indultam, este 6ra értem haza. Aztán leültem a gép elé, hogy kiszortírozzam és összeszerkesszem azt a 245 fotót, amit készítettem, aminek az az egy hátránya volt, hogy akkor kezdtem el érezni, hogy mennyit sétafikáltam, és elég nehezemre esett utána felállni.
Azt hiszem, az óváros szépségeit fotókon sokkal jobban el tudom mesélni, úgyhogy ismét itt a link:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Nem akarok sok kis mappát csinálni, úgyhogy minden fotó ugyanoda fog kerülni, a később készültek lesznek mindig alul.
Azt hiszem, az óváros szépségeit fotókon sokkal jobban el tudom mesélni, úgyhogy ismét itt a link:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Nem akarok sok kis mappát csinálni, úgyhogy minden fotó ugyanoda fog kerülni, a később készültek lesznek mindig alul.
3. hét a klinikán: belgyó
Ez a hét a neurológiáé volt. Nagyrészt.
Most már egyenrangúnak számítok a negyedévesek között, egyedül végzem az előkonzultációkat és adom őket elő a dokiknak. A tulajok kezet fognak velem, és ha a főorvos kérdésére azt válaszolom, hogy "igen, elég jól tudok franciául", a mögötte álló rezidens hozzáteszi, hogy "túl jól".
A neurológiai szakrendelések között (hétfő, csütörtök) elmélyíthettem a tudásomat az epilepsziát és a cerebelláris tremort illetően (igen, sok latin kifejezés következik), és láttam durva esetet, ahol a neurológiai tüneteket musculoskeletális betegségek súlyosbították. Megtanultam jugularisból vért venni, és láttam MRI-t. Többször is. Az egyetlen szépséghibája az volt az egésznek, hogy mindkét nap kb. 4 órát túlóráztam.
Kedden se sikerült hamarabb végezni kardiológián, de most már tudom, hogy hangzik egy 4/6-os bal apexiális holosystolés zörej, ami a tricuspidális insufficiencia egyik jele. Szóval lassan megtanulom megkülönböztetni a szívzörejeket. Rengeteg szív UH-ot láttam, és végeztem vérnyomásmérést Doppleres vérnyomásmérővel. :P
Szerda volt az egyetlen nap, amikor időben végeztem, ez volt a szemészet szakrendelések ideje. Kifogtam egy cherry-eye disease-es-KCS-es kombinációt. Csináltam Schirmer-tesztet, és megint okosabb lettem.
Pénteken pedig elvileg viselkedészavaros nap volt, gyakorlatilag a neurológiás professzorral voltunk, szóval nem úsztam meg még egy teljes idegrendszeri vizsgálatot. Aztán ott is volt minden a genetikai eredetű spinningtől kezdve a sokat nyávogó dagi macskáig (akiről, mint kiderült, csak éhes volt).
Úgyhogy péntek este hulla fáradtan estem haza, és úgy döntöttem, hogy a kórtöri-összefoglalókat (mert ilyet is kell írni a gyak elfogadásához) majd a hétvégén írom meg.
Most már egyenrangúnak számítok a negyedévesek között, egyedül végzem az előkonzultációkat és adom őket elő a dokiknak. A tulajok kezet fognak velem, és ha a főorvos kérdésére azt válaszolom, hogy "igen, elég jól tudok franciául", a mögötte álló rezidens hozzáteszi, hogy "túl jól".
A neurológiai szakrendelések között (hétfő, csütörtök) elmélyíthettem a tudásomat az epilepsziát és a cerebelláris tremort illetően (igen, sok latin kifejezés következik), és láttam durva esetet, ahol a neurológiai tüneteket musculoskeletális betegségek súlyosbították. Megtanultam jugularisból vért venni, és láttam MRI-t. Többször is. Az egyetlen szépséghibája az volt az egésznek, hogy mindkét nap kb. 4 órát túlóráztam.
Kedden se sikerült hamarabb végezni kardiológián, de most már tudom, hogy hangzik egy 4/6-os bal apexiális holosystolés zörej, ami a tricuspidális insufficiencia egyik jele. Szóval lassan megtanulom megkülönböztetni a szívzörejeket. Rengeteg szív UH-ot láttam, és végeztem vérnyomásmérést Doppleres vérnyomásmérővel. :P
Szerda volt az egyetlen nap, amikor időben végeztem, ez volt a szemészet szakrendelések ideje. Kifogtam egy cherry-eye disease-es-KCS-es kombinációt. Csináltam Schirmer-tesztet, és megint okosabb lettem.
Pénteken pedig elvileg viselkedészavaros nap volt, gyakorlatilag a neurológiás professzorral voltunk, szóval nem úsztam meg még egy teljes idegrendszeri vizsgálatot. Aztán ott is volt minden a genetikai eredetű spinningtől kezdve a sokat nyávogó dagi macskáig (akiről, mint kiderült, csak éhes volt).
Úgyhogy péntek este hulla fáradtan estem haza, és úgy döntöttem, hogy a kórtöri-összefoglalókat (mert ilyet is kell írni a gyak elfogadásához) majd a hétvégén írom meg.
2014. október 1., szerda
Szülinapi habzsi-dőzsi - vasárnap
Aznap korán keltem, gondoltam megnézem Marcy l'Étoile piacát. De nem volt nagy cucc, két stand meg egy grillcsirkés. Viszont vettem e helyi pékségben egy csokis écéair-t, az nagyon inom volt. :D
Ebédre meg megpróbáltam túrós csuszát csinálni, mert ha már a hozzávalók egy része megvan, miért ne próbáljam meg a kedvenc kajámat enni a születésnapomon?
Hátö... ugye az élelmiszerhigiéniás fakton azt tanultuk, hogy a ricotta olyan, mint a túró, gyakorlatilag túrópótlóként is használják. Tejfölt meg szalonnát találtam, de hát a végeredmény annyira nem hasonlított túrós csuszára. Már a szalonna se volt olyan, mint a jó otthoni füstölt, a ricotta pedig inkább sajtnak bizonyult, mint túrószerű cuccnak. Végeredményben sajtos tésztát ettem. Nem volt rossz, de azért mégsem túrós csusza.
Délután meg elmentem fotózni a Lavroix-Laval parkba. A fotókat hozzáadtam az előzőekhez, innen lehet elérni:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Szóval összességében nem csináltam túl sok mindent aznap, de legalább jót punnyadtam. Az is kell néha. :)
Ebédre meg megpróbáltam túrós csuszát csinálni, mert ha már a hozzávalók egy része megvan, miért ne próbáljam meg a kedvenc kajámat enni a születésnapomon?
Hátö... ugye az élelmiszerhigiéniás fakton azt tanultuk, hogy a ricotta olyan, mint a túró, gyakorlatilag túrópótlóként is használják. Tejfölt meg szalonnát találtam, de hát a végeredmény annyira nem hasonlított túrós csuszára. Már a szalonna se volt olyan, mint a jó otthoni füstölt, a ricotta pedig inkább sajtnak bizonyult, mint túrószerű cuccnak. Végeredményben sajtos tésztát ettem. Nem volt rossz, de azért mégsem túrós csusza.
Délután meg elmentem fotózni a Lavroix-Laval parkba. A fotókat hozzáadtam az előzőekhez, innen lehet elérni:
https://plus.google.com/photos/117957916272978872188/albums/6061587656457392641?banner=pwa&authkey=CKac_sHY7bjLaw
Szóval összességében nem csináltam túl sok mindent aznap, de legalább jót punnyadtam. Az is kell néha. :)
Szülinapi habzsi-dőzsi - szombat
Szombaton meglátogattam az uszodát. Nem olyan szép, mint a
pesterzsébeti, kicsit ütött-kopott, de van egy 50m-es medencéje, amit a
legtöbb esetben kettéválasztanak, így 8x2db, 25m-es sáv van úszni.
Alap probléma: minden sávnál ki van írva, hogy milyen úszásnemben lehet úszni. Három kategória van: mellúszás, gyorsúszás és eszközökket úszás (békaláb, kézizé).
Szóval hol fogok én pillangózni meg elemezni? :O
Aztán áthidaltam a problémát azzal, hogy a pillangót gyorsúszóknál úsztam (kb. egy sebességgel haladtunk), elemezni meg bementem a mellószásban totyogók közé. Az úszómesterek furán néztek, de ehhez már hozzászoktam, amúgy meg nem parancsoltak át másik sávba, úgyhogy jó volt.
Addig úsztam, amíg az összes izmom zsibbadt, és nehezemre esett lábra állni, mikor kimásztam a medencéből. De nagyon jól esett.
Ezek után elmásztam a plázába. Eredetileg a születésnapomon mentem volna könyvet nézni, de mint múlt héten kiderült, vasárnap minden zárva van, úgyhogy maradt a szombat.
Éppen cosplay verseny volt. Olyan jelmezek voltak, hoy waow... Asszem most döntöttem úgy, hogy a következő conra elkísérem a húgomat.
Könyvesboltilag először a képregényboltot találtam meg. Ezt úgy képzeljétek el, hogy plafonig mangák, animék, képes albumok (Tolkien képesalbum a legszebb illusztrációkkal vááááá :D 35 euróért majd talán karácsonyra) és képregények. Trónok harcától Totoróig minden. Nem semmi.
Aztán megtaláltam a rendes nagy könyvesboltot is, ahol egész jó árban voltak a "zsebkönyvek" (egyszerű, illusztráció és dísz nélküli kiadások), úgyhogy gyorsan meg is ragadtam a Szilmarilokat és a Húrin gyermekeit. Muhaha.
Majd vettem sushit a carrefourban (mert itt egész olcsó és nagy a választék), hazamentem, és örvendeztem vala.
Alap probléma: minden sávnál ki van írva, hogy milyen úszásnemben lehet úszni. Három kategória van: mellúszás, gyorsúszás és eszközökket úszás (békaláb, kézizé).
Szóval hol fogok én pillangózni meg elemezni? :O
Aztán áthidaltam a problémát azzal, hogy a pillangót gyorsúszóknál úsztam (kb. egy sebességgel haladtunk), elemezni meg bementem a mellószásban totyogók közé. Az úszómesterek furán néztek, de ehhez már hozzászoktam, amúgy meg nem parancsoltak át másik sávba, úgyhogy jó volt.
Addig úsztam, amíg az összes izmom zsibbadt, és nehezemre esett lábra állni, mikor kimásztam a medencéből. De nagyon jól esett.
Ezek után elmásztam a plázába. Eredetileg a születésnapomon mentem volna könyvet nézni, de mint múlt héten kiderült, vasárnap minden zárva van, úgyhogy maradt a szombat.
Éppen cosplay verseny volt. Olyan jelmezek voltak, hoy waow... Asszem most döntöttem úgy, hogy a következő conra elkísérem a húgomat.
Könyvesboltilag először a képregényboltot találtam meg. Ezt úgy képzeljétek el, hogy plafonig mangák, animék, képes albumok (Tolkien képesalbum a legszebb illusztrációkkal vááááá :D 35 euróért majd talán karácsonyra) és képregények. Trónok harcától Totoróig minden. Nem semmi.
Aztán megtaláltam a rendes nagy könyvesboltot is, ahol egész jó árban voltak a "zsebkönyvek" (egyszerű, illusztráció és dísz nélküli kiadások), úgyhogy gyorsan meg is ragadtam a Szilmarilokat és a Húrin gyermekeit. Muhaha.
Majd vettem sushit a carrefourban (mert itt egész olcsó és nagy a választék), hazamentem, és örvendeztem vala.
Szülinapi habzsi-dőzsi - péntek
A "szülinapozós hétvége" úgy kezdődött, hogy pénteken gyorsan szétkaptunk egy galambot a kórbin, majd megtartottuk az egyik negyedévessel a kiselőadásunkat a kiskérődzők retrovírusairól, ami határozottan jól sikerült. Aztán autóba ültünk (mert a csajszinak éppen volt kölcsönkocsija), és megnéztük Lyon óvárosát. Hát... hát... az gyönyörű. Olyan, mintha visszaszaladt volna az ember pár évszázadot az időben. Kedves kis utcák reneszánsz házakkal, rejtett átjárókkal az utcák között, bonbon-sütemény-és főtt kaja illata az utcákon... mint a mesékben. De tényleg. Gyönyörű.
Egyetlen pici probléma az volt, hogy vittem ugyan fényképezőgépet, de ott jöttem rá, hogy lemerült az aksija. Mondjuk annyira nem katasztrófa, mert kb. két óránk volt bejárni az óvárost, hogy épkézláb időben hazaérjünk, nekem meg egy ilyen túra fényképezőgéppel legalább négy óra lenne.
Mikor elkezdett sötétedni, beültünk egy igazi kis "Bouchon Lyonnaise"-be, azaz egy kis kiülős vendéglőbe ("Au ventre jaune", azaz a sárga hashoz címzett fogadóba). És vacsoráztunk. Olyanokat, amikről még életemben nem hallottam. Így nézett ki a menü:
-Saláta főtt krumplival és krémsajttal (eddig oké)
-Quenelle - ez egy lyoni specialitás, nem tudom mihez hasonlítani. Talán olyan, mint egy tésztahab, ami sűrű mártásban úszik, de elég messze vagyok a pontos leírástól.
-Faiselle pirosgyümölccsel - ez valami joghurtszerű cucc volt, csak kicsit tömörebb formában.
És közben átbeszéltük az összes Disney-mesét. :D
Egyetlen pici probléma az volt, hogy vittem ugyan fényképezőgépet, de ott jöttem rá, hogy lemerült az aksija. Mondjuk annyira nem katasztrófa, mert kb. két óránk volt bejárni az óvárost, hogy épkézláb időben hazaérjünk, nekem meg egy ilyen túra fényképezőgéppel legalább négy óra lenne.
Mikor elkezdett sötétedni, beültünk egy igazi kis "Bouchon Lyonnaise"-be, azaz egy kis kiülős vendéglőbe ("Au ventre jaune", azaz a sárga hashoz címzett fogadóba). És vacsoráztunk. Olyanokat, amikről még életemben nem hallottam. Így nézett ki a menü:
-Saláta főtt krumplival és krémsajttal (eddig oké)
-Quenelle - ez egy lyoni specialitás, nem tudom mihez hasonlítani. Talán olyan, mint egy tésztahab, ami sűrű mártásban úszik, de elég messze vagyok a pontos leírástól.
-Faiselle pirosgyümölccsel - ez valami joghurtszerű cucc volt, csak kicsit tömörebb formában.
És közben átbeszéltük az összes Disney-mesét. :D
Ügyintézések II. - a suli
Igen, ezzel még elmaradásban vagyok. És tudnék róla annyit írni, mint a szállással kapcsolatban, de igyekszem rövidebbre fogni. Szóval ez is körülményes volt.
Áprilisban kezdődött az üzenetküldözgetés. A levelek egy részét mind nekem, mind a külföldi kapcsolatok osztályára elküldték, aztán egy idő után csak nekem küldözgették (rájöttek, hogy én tudok franciául, az ügyintézőnk meg nem?). Amiből persze az adódott, hogy nem tudtam, melyik üzenetre válaszoltam már, melyikre nem, és itt is rengeteg dokumentumot kértek, amit a végén eléggé csak éppenhogy sikerült elküldenem.
Ahogy a legtöbb nyugati helyre, itt is kötelező a hallgatók számára a veszettség oltás (mint megtudtam, a kutyáknál azonban nem...). Ez egy hónapos procedúra, 3 oltás, aztán az oltási könyvet el kell küldeni. Nyáron, táboroztatások közepette nem túl egyszerű, pláne, ha az oltóközpont elveszti az e-mailt, hogy az egyetem költségére oltathatom magam, és akkor jöhet a telefonálgatás a váróból, hogy elnézést a zavarásért, legyen szíves küldjön még egy igazolást, hogy megkaphatom az oltást, mert izé...
Aztán Lyonba érkezve meg kell látogatni a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetőjét és a "TO-s nénit", majd felváltva kell közöttük szaladgálni a különböző dokumentumokkal.
Asszem a TO-s néni külön bekezdést (bekezdéseket) érdemel. Az első találkozáskor elneveztem Umbridge-nak, pedig amúgy tündéri is tud lenni (az első alkalom kivételével tényleg nagyon cuki volt), csak nem mindig.
Hogy én ki vagyok. És honnan jöttem.
És hol van a learning agreement-em (hallgatói megegyezésnek tudnám fordítani, vagy mi a szösz, szóval hogy elfogadják, hogy ott tanuljak). Hogy még azt se tudja, hogy hanyadéves vagyok, hát még nem osztott be gyakorlatokra, mert amíg nem látja a fejemet, nem hiszi el, hogy tényleg jövök és tudok franciául. És örüljek, hogy nem küld haza, mert volt már rá példa. Meghogy a magyarok már nagyon korán mindenféle hülyeséget küldözgettek neki, de ő ilyenekkel nem foglalkozik, amíg nem lát engem az egyetemükön.
Hátöööö... bocsánat, Umbridge néni, azok között az üzenetek között volt valószínűleg az aláírt dokumentum, hogy az első négy és fél évemben melyik tantárgyamból hanyasra vizsgáztam, meg hogy akkor négy hónapra megyek a kisállatklinikára.
Na nem baj, kinyomtattam neki, és felvittem. De másodszorra tényleg cuki volt, nem tudom, mi jött rá az első alkalommal. :P
Szóval bonyolult volt ez az egész adminisztráció, mostanára lassan-lassan lerendeződik, már csak a francia bankkártyámat nem tudom használni, de egyszer csak csak összejön az is.
Áprilisban kezdődött az üzenetküldözgetés. A levelek egy részét mind nekem, mind a külföldi kapcsolatok osztályára elküldték, aztán egy idő után csak nekem küldözgették (rájöttek, hogy én tudok franciául, az ügyintézőnk meg nem?). Amiből persze az adódott, hogy nem tudtam, melyik üzenetre válaszoltam már, melyikre nem, és itt is rengeteg dokumentumot kértek, amit a végén eléggé csak éppenhogy sikerült elküldenem.
Ahogy a legtöbb nyugati helyre, itt is kötelező a hallgatók számára a veszettség oltás (mint megtudtam, a kutyáknál azonban nem...). Ez egy hónapos procedúra, 3 oltás, aztán az oltási könyvet el kell küldeni. Nyáron, táboroztatások közepette nem túl egyszerű, pláne, ha az oltóközpont elveszti az e-mailt, hogy az egyetem költségére oltathatom magam, és akkor jöhet a telefonálgatás a váróból, hogy elnézést a zavarásért, legyen szíves küldjön még egy igazolást, hogy megkaphatom az oltást, mert izé...
Aztán Lyonba érkezve meg kell látogatni a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetőjét és a "TO-s nénit", majd felváltva kell közöttük szaladgálni a különböző dokumentumokkal.
Asszem a TO-s néni külön bekezdést (bekezdéseket) érdemel. Az első találkozáskor elneveztem Umbridge-nak, pedig amúgy tündéri is tud lenni (az első alkalom kivételével tényleg nagyon cuki volt), csak nem mindig.
Hogy én ki vagyok. És honnan jöttem.
És hol van a learning agreement-em (hallgatói megegyezésnek tudnám fordítani, vagy mi a szösz, szóval hogy elfogadják, hogy ott tanuljak). Hogy még azt se tudja, hogy hanyadéves vagyok, hát még nem osztott be gyakorlatokra, mert amíg nem látja a fejemet, nem hiszi el, hogy tényleg jövök és tudok franciául. És örüljek, hogy nem küld haza, mert volt már rá példa. Meghogy a magyarok már nagyon korán mindenféle hülyeséget küldözgettek neki, de ő ilyenekkel nem foglalkozik, amíg nem lát engem az egyetemükön.
Hátöööö... bocsánat, Umbridge néni, azok között az üzenetek között volt valószínűleg az aláírt dokumentum, hogy az első négy és fél évemben melyik tantárgyamból hanyasra vizsgáztam, meg hogy akkor négy hónapra megyek a kisállatklinikára.
Na nem baj, kinyomtattam neki, és felvittem. De másodszorra tényleg cuki volt, nem tudom, mi jött rá az első alkalommal. :P
Szóval bonyolult volt ez az egész adminisztráció, mostanára lassan-lassan lerendeződik, már csak a francia bankkártyámat nem tudom használni, de egyszer csak csak összejön az is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)