Párhuzamosan az ügyintézéssel, csak hogy jó legyen. Igazából az előző két bejegyzés is azért sikerült olyan siralmasan rövidre, mert az intenzív minden energiámat leszívta. Kezeltem akut pancreatitises kutyust, lobectomiásat, sok-sok pisis és agresszív macskát...
A stressz részét mégis kevésbé jelentette ez, inkább a többi. Kezdjük a legelején:
Vasárnap: Hát, az intenzíven nincs mindig idő rendesen enni, főzök magamnak előre egy nagy adag kaját. Erre elromlik a sütőlap. Úgyhogy aznap a nyersen maradt szalonnát ettem a félig főtt rizzsel.
Hétfő: Mondtam a dokinak, hogy a TO-s néni azt mondta, hogy hétvégén nem kell benn lennem, és ezt szeretném kihasználni, mert... folytattam volna, hogy ez az utolsó hetem, és hétfő hajnalban indulok, de félbeszakított, hogy mit képzelek, az erasmusosoknak is maradniuk kell a hétvégére. Ír is Szipirtyó néninek azonnal. Hát oké...
Viszont a nap lefárasztott annyira (főleg ebédszünet nélkül), hogy hazaérve úgy éreztem, soha jobbat nem ettem annál a maradék hideg, félig főtt rizsnél, ami a hűtőmben pihent (legalább az még működik, ha-ha).
És igencsak kellemes meglepetésként beállított az egyik csak múlt hétről, hogy hozott nekem diótortát, mert előző héten az ügyintézős rohangászások miatt lemaradtam róla. Iszonyat cuki volt. És életmentő. :)
Kedd: Reggel mentem időpontra Szipirtyó nénihez, aki kis híján leüvöltötte a fejem, hogy hogy képzelem, hogy nem akarok hétvégén az intenzíven ügyelni, igenis kötelező, ő nem mondta, hogy nem (bocsánat, Szipirtyó néni, pont azért intéztem hétfő reggelre a hazautat, hogy legyen még egy szabad hétvégém. Ha tudom, hogy nincs, egy nappal később megyek haza, ahogy az eredeti tervekben szerepelt). Ja, és nem írja alá a papírokat, mert még nem fejeztem be a gyakokat, csak akkor írja alá, ha befejeztem. Ezt amúgy se írja alá, mert elméleti képzésről szól (ööööö a gyakot így vasárnap fejezem be, amikor őméltósága már rég szünetelni fog... és más papírt nem adtak, én ezt töltöttem ki ahogy tudtam...).
Mindegy, visszamegyek péntek délután.
Legalább aznap csak egy órát túlóráztam, így el tudtam ugrani a helyi kisboltba kaját venni. És visszaszolgáltattam a bérelt cuccaim (tányérok, szárogató, főzni való kaja, stb.).
Szerda: Az intenzív utáni program mára a próbabepakolás volt. Elráncigáltam a bőröndömet a kórházig, és lemértem az ottani nagyon menő (kutyáknak szánt) mérlegen. 19 kg lett, úgyhogy még belefért pár kiló sajt. :P
Csütörtök: Határozottan kezdek bunkó lenni. Szóval fél háromkor a többieket otthagyva elkérezkedtem a főorvostól, hogy ugye negyedévesként csak délig kötelező maradni, úgyhogy hadd menjek. És mentem is, be a városba, az utolsó bevásárlást megejteni. Most már határozottan hulla voltam, mire hazaértem.
Péntek: Végre sikerült aláiratnom az idióta papírokat. Szokásos egyóra csúszással estem haza hulla fáradtan, hogy a sötétben nekikezdjek a nagytakarításnak. Este fél tíz körül fejeztem be, mindent csillogó-villogóra sikáltam, bár azt hittem, sose érek a végére, és mikor az utolsó cucc is a helyére került, már mindenem fájt. De már csak vasárnap kell egy "második takarítást" tartani, azokon a helyeken, amiket azóta használtam (budi, zuhanyzó, íróasztal, felmosás), hogy tuti minden rendben legyen. Szeretném visszakapni a kauciót.
Szombat: Az egyik kórházban ügyelő srác főzött nekünk tésztát. *.* Kicsit ízetlen volt és összeragadt, de képzeljétek, főtt kaja! *.*
Illetve ismét elkérezkedtem korábban, pontosabban a "munkaidő lejártakor", hogy a maradék bérelt cuccaimat is visszaszolgáltassam (ágynemű, takarítóeszközök egy része). És bementem Lyonba elköszönni a várostól.
Vasárnap: Túl sokat sajna nem sikerült aludni, kicsit fáztam. De ilyenkor a világ legjobb találmánya a hajszárító, úgyhogy reggel szépen felmelegítettem magam. :P Aztán irány az intenzív, ami vasárnap lévén tele volt, volt többek közt egy durván elütött kutya (rekeszsérv, szétdurrant vese), amit folyamatosan felügyelni kellett (mikor eljöttem, épp jobban lett), meg egy szétharapott yorki. Utálom a yorkikat, a legtöbb buta és folyamatosan visít. Ez akkor pláne, ha a teremben több kutya is van, akik frászt kapnak a visítástól, és ujedtükben letépik magukról a pulzoxit-EKG-t-mindent. Szóval ez a yorki amellett, hogy visított, egy idő után úgy nézett ki, mint egy lufi. Ugyanis úgy harapták meg, hogy légmelle lett, a kutya mindenhol eresztett, a szövetei folyamatosan töltődtek fel levegővel, műtét előtt már a tappancsa is ropogott a levegőtől. Mint a rajzfilmekben, mikor felfújják a kutyát.
Mindenesetre pofátlan módon elkérezkedtem kettőkor, háromkor be is fejeztem a munkát. Most összepakoltam, rendet raktam, és várom a holnapot, hogy indulhassak haza. :)
És mit szeretnék, ha hazaérek (családon, barátokon és a lovagomon kívül)?
- Meleg szobát
- Vetett ágyat
- Főtt (vagy sült), meleg kaját! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése