Még egy kis színház

Kihasználva a Pass Culture-t, a múlt héten két előadást láttam: a Hamupipőke balettet és a Borgia Lukréciát.

Hamupipőke (Cendrillion):
A Lyoni Operaházban játszották. Az épület a 19. sz. közepén épült, a 20. sz. végén felújították. Szóval a régi része (=a homolkzat) szép, a többi, hát... nem is tudom. Érdekes, de az otthoni szebb.
Maga az előadás is különleges volt, nem az a klasszikus balett. Egyedül Hamupipőke és a királyfi karaktere volt igazán szép, a többi szereplő maszkja inkább rémisztőre sikerült. Nem gyerekmese. A zene alapvetően jó volt, bár néha gyereksikolyok-és nevetések vegyültek bele, ami ismét csak hátborzongatóvá tette az egészet. Összességében? Jó volt, de hátborzongató.
Íme egy videó róla: http://www.youtube.com/watch?v=jc6mD40ZUwk

Borgia Lukrécia (Lucrece Borgia):
Ez az előadás hihetetlenül jó volt.
Victor Hugo műve alapján készült.
Röviden összefoglalva:
"Gennaro, én vagyok az anyád.
Meg a nénikéd is."
Aztán mindenki meghal.
Félmeztelen kigyúrt pasik táncolnak a vízben, egyikük Hobbitot énekel (I See Fire).
És miért a vízen táncolnak? Mert a színpad vízből volt. 
(Lyoniak: hmm, a rómaiak itt hagytak egy menő színházat, amit akár vízzel is fel lehet tölteni. Csináljunk ilyet mi is!)
Nem medencére kell gondolni, csak egy 10-20 cm-s vízrétegre, rajta mozgatható pallókkal. De ez a fényefektekkel kombinálva rendkívül látványossá tette az előadást.
Erről nem találtam videót, de a színház honlapján vannak fotók, érdemes megnézni: http://www.croix-rousse.com/Pros-Presse/Les-spectacles/Lucrece-Borgia