Odaút

Mikor júniusban útvonaltervet nézegettünk, nemigen találtunk olyat, ahol lett volna csatlakozás. Az esetek egy részében pont nem értem volna el a következő járművet, másik részében 6-12 órát kellett várni a csatlakozásra. Vagy mehettem volna vonattal, az 24h és négy átszállás. Végül maradt az az opció, hogy Brüsszelen keresztül utazom. Péntek este indultam, ott ismerősnél éjszakáztam, és másnap reggel indultam tovább.

A repülő egyik nehézsége, hogy súlykorlátozás van. Na most ez első körben nem okozott gondot, mikor az alap cuccokat bepakoltam és megmértem a bőröndömet, 17kg volt. Ez minden légitársaságnál bele szokott férni, úgyhogy pakoltam még bele. A dolog ott vált bonyolulttá, hogy az egyik légitársaságnál a feladandó poggyász max. súlya 32 kg, és egy kézipoggyász vihető fel, míg a másiknál 23kg a maximum, de lehet mellé vinni egy max. 12 kg-os kézipoggyászt és egy „accessoire”-t (ez esetben a géptáskámat). Úgyhogy Brüsszelig beszuszakoltam a géptáskámat a bőröndbe (így lett ez 24 kg), Brüsszelben meg átpakoltam (21kg-os bőrönd+géptáska+hátizsák). Muhaha.

Nem tudom, ki mennyire szokott repülni, én kb. 5 éve voltam utoljára a brüsszeli reptéren, mentem leadni a csomagomat, és arra számítottam, hogy egy csávó/nő leellenőrzi az útlevelemet, beszállókártyámat, és leméri a bőröndömet.
De nem volt ott senki. :D
A brüsszeli repülőtéren amit tudtak, automatizáltak. A csomagfeladásnál az ember odamegy a csomagfeladó pulthoz, beszkenneli a belépőkártyáját, felrakja a mérlegre a bőröndjét, leméri, rak rá matricát, és már megy is tovább. Nagyon menő. Személyit meg nem kértek sehol se.